How I met Ellie Baker

MÁSODIK

Borzasztó vagyok a dátumok megjegyzésében. De arra a napra tökéletesen emlékszem. Április 27.-e volt. Egy teljesen átlagos keddi nap, az egyetemen. Első éves programozó informatikus voltam akkor, 19 éves. És mint akkoriban minden estémet, a szobámban töltöttem, a gépem, és olyan vastag könyvek társaságában, amikre ha ránézett az ember, már rosszul is volt attól ami benne van. Két szobatársamnak is ideje nyomát se láttam. Eddig. 

- Naaaate! - borult be az ajtón Andrew, az egyik szobatársam, és egyenesen az ajtóval szembeni ágyra zuhant, ami egyébként nem az övé volt. Kezében egy szelet pizzát tartott. Szalámisat. 

- Tesó, hát te meg mi a francot csinálsz idebenn? - hallottam egy másik hangot. Az ajtóban Andrew legjobb barátja állt, hasonló állapotban mint ő, egy üveg olcsó borral a kezében.

- Csak a szokásosat. - dobtam az asztalra a kezemben tartott tollamat. 

- Nateee, ma ünnepelünk! - nyújtózott az ágyon Andrew, és felém nyújtotta a félig elfogyasztott pizzaszeletet, mire csak elnézően mosolyogva megcsóváltam a fejem - Ma van Adam születésnapja! A gyerek még csak most lett 19! - kuncogott Drew. 

- Andrew, menj már arrébb had feküdjek le! - botladozott az ágyhoz Adam. 

- Ne buzulj már, gyökér. Feküdj a saját ágyamba. - mutatott az ablak melletti ágyra, amin nagy halom szemét, gyűrött ruha és könyvek hevertek. 

Adam hozzám hasonlóan elhúzta a száját.

- A francokat. - morogta, majd kirántotta az Andrew alatti ágy ágyneműtartóját és belefeküdt. 

- Azért jöttünk ide most, hozzád, Nate. - nézett rám Andrew - Mert elmegyünk inni.

- Nem ittatok már így is eleget? - néztem Adam kezében tartott üvegre.

- Te normális vagy, tesó? - nézett rám Adam hüledezve - Sosem lehet eleget inni. Mellesleg ma van a születésnapom.  Mindenki ott van már a Klubban. - a klub egy kocsma volt, amit leginkább az egyetemisták tartottak fenn, és minden kedden a diákok java része ott mulatta az időt. 

- Velünk kell jönnöd, Nate! - ült fel Drew.

- Nem is tudom. - néztem kelletlen az előttem tornyosuló könyvkupacra. 

- Attól tartok, nincs választásod, Nathan. - Drew betömte a pizza maradékát, majd a szekrényemhez lépett és egy sötétzöld inget hajított hozzám - Nesze. Ez pont olyan mint a szemed színe. 

- Bevonzza a nőket, én mondom. - hallottam Adam hangját az ágyneműtartóból. 

- Már van barátnőm. - feleltem megadóan és elkezdtem átöltözni.

- Mind tudjuk milyen a kapcsolatod Vicky-vel. - vont vállat Andrew - Te sem szereted őt. És ő se téged.

- Kedvelem Vicky-t. - ellenkeztem.

- Pont ez a baj. - bökött felém Andrew - csak kedveled. Egy hónapja vele vagy. De mégis alig vagytok együtt. 

- És ez nekem pont jó így. - morogtam, egyesével megküzdve a felsőm gombjaival - Több úgyse férne bele az időmbe.

- Te tudod, Nate. - vont vállat Drew, majd segített Adamnek feltápászkodnia - De attól még bemutatlak a barátaimnak. Te még nem ismered őket. A szintünkről pár gólya. Imádni fogod őket! - vigyorgott, miközben nekidőlt az ajtónak, ami sajnos nem volt becsukva, így Drew kiborult a szoba előterébe az étkezőasztalunk mellé.

- Drew? - néztem bizonytalanul utána.

- Jól vagyok. - tápászkodott fel Andrew esetlenül - Na induljunk.

A két fiú elindult kifelé, én viszont még egy utolsó pillantást vetettem a tankönyveimre, és nagyot sóhajtottam. 

- Ha hajnalban hazajöttem, találkozunk. - morogtam - úgysem maradok soká. - majd bezártam magam mögött az ajtót. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy ez az egy este megváltoztatja az egész életemet. Mert ez az este volt az, amikor megismertem

Ellie Bakert.