8. Naplóbejegyzés :
Reggel nem keltem valami korán, mivel ma ugye nem megyek dolgozni.
Nyugisan megreggeliztem, miközben a telefonomon pörgettem az uncsi híreket, amikor megakadt valamin a szemem.
A hidegvérű gyilkos újabb áldozatai
Nemrég újabb hírt kaptunk a gyilkosról Los Angeles utcáin. Több lány eltűnését is hozzá vezették vissza. Ugyan a lányok élve megúszták, szinte semmire sem emlékszenek, hogy mi történt velük. A rendőrök egyszerűen tehetetlenek ez ügyben, mert a gyilkos messziről profi. Kérjük vigyázzanak magukra!
Hogy-hogy erről a gyilkosról nem hallottam?
Mármint, tudom LA nem kicsi város, de itt ezeket a híreket nagyon felfújják.
Hmm, mindegy is.
De mi az, hogy a lányok élve megúszták, mégsem emlékeznek semmire?
Na, jó inkább ezt ennyiben hagyom, mert csak feleslegesen elkezdek aggódni.
Lassan Hannah is megérkezett, szóval neki álltam készülni.
Gyorsan letusoltam, meg hajat is mostam.
-Nem értem te miért nem kaptál meghívót.-gondolkozom, miközben ő a hajamat csinálja.
-Én sem, de mindegy is. Elég nekem ha téged felkészítelek. Miért ilyen gubancos a hajad?-erőlködik a fésűvel.
-Mert nekem nincs olyan szögegyenes hajam, mint neked.-mondom neki nevetve.
Hannah végül oldalra csinált nekem egy egyszerű, és laza parketta fonyást, amit hátra tűzött egy csattal. A többi hajtincsemet, pedig jobban begöndörítette.
-Na ezzel megvagyunk. Most jön a smink.-vesz elő egy hatalmas táskát.
-Az mind kelleni fog?-kérdezem már előre félve.
-Uhum.-bólogat vigyorogva a lány.
Ti gondoltátok volna, hogy az arcotok is eltud fáradni?
Eddig én sem, de miután már Hannah több, mint egy órája festeget, kezdek hinni benne.
-Jajjjjjj, mikor lesz már kész?-nyafogok.
-Türelem, ró..-kezdi el mondani.
-Ki ne mond, különben tényleg odacsapok.-nevetek.
-Jólvan na, amúgy kész vagy.-mondja ki végre.
-Hát van Isten!-mondom megkönnyebülve.
-De az eredmény magáért beszél.-mondja büszkén Hannah.
És igaza volt.
Nem nagyon értek én az ilyen sminkes dolgokhoz, de ez valóban gyönyörű volt.
Mintha egyetlen egy bőrhiba sem lenne az arcomon, pedig nincs valami tökéletes bőröm. A szememet gyönyörűen kiemelte a lila szemhéjpúderrel, amihez egy tökéletes tusvonalat is társított. A rúzs pedig szintén magáért beszél.
-A rúzs csókálló, ha esetleg történne egy, s más.-huzogatja a szemöldökét.
-Hülye.-nevetek fel.
Mivel már lassan sürget az idő, így Hannah segítségével felveszem a ruhát, majd a cipőt. Felveszem az egyik kedvenc ezüst karkötőmet, majd belenézek a tükörbe.
Egy igazi hercegnőnek nézek ki!
Nincs valami tökéletes alakom. Mármint vékony vagyok, csak azért rajtam is van felesleg. De ebben a ruhában akkor is gyönyörűnek nézek ki.
Ez valami fenomenális!
Bárki is küldte ezt, iszonyat hálás vagyok!
Jah, mert ekkor még nem tudtam ki küldte a ruhát....
-Köszönöm Hannah, hogy ilyen széppé varázsoltál.-mondom ölelgetve őt.
-Az alany is remek volt.-mosolyog.-De azért kérlek vigyázz magadra, kissé para, hogy ilyen dolgok történnek veled.-mondja.
-Igen tudom, elég para. De ígérem vigyázok magamra.-ölelem meg őt.
Hannah elköszön tőlem, mivel lassan 18:00-át üt az óra, és megérkezik Chris.
A telefonomat a kis táskámba süllyesztve, várakoztam.
Chris egy hatalmas rózsa csokorral a kezében érkezett meg.
-Gyönyörű vagy.-nyújtotta át a csokrot.
-Köszönöm.-pirultam el egy kicsit, majd gyorsan vízbe raktam a virágot, és indulhattunk is.
Egyébként Chris is kifogástalanul nézett ki.
Fekete haját egy kicsit belőtte, és tökéltesen állt rajta a fekete szmoking.
Egy fekete jeephez vezetett.
-Hűha, ez a tiéd?-kérdezem ámulva. (Hülye kérdések level 2000, írói szerk.)
-Igen.-mondja, majd kinyissa nekem az ajtót.
Csendben vagyunk utazás közben. Igazából én egy kicsit feszült is vagyok, hogy mi fog történni az este folyamán. Nem igazán tudom, hogy miért is hívtak meg erre az estre. Meg amúgy sem vagyok valami bálozós típus...
-Megérkeztünk.-állítja le a motort Chris.
Kinyitja nekem az ajtót, majd kisegít, az amúgy számomra rohadt magas járműből.
A Dream Factory egy rohadt nagy cég, amiben az emberek álmait valósítsák meg. Egy marha nagy sikkasztás az egész, maradjunk ennyiben.
Vele szemben, pedig egy letisztult, kis két emeletes ház szerű terül el.
A meghívónkat felmutatva beengedtek minket az estre. Az üvegajtón belépve, egy hatalmas bál terem terül el előttünk. Mindenhol a lila és fehér szín dominál. Kreatív füzérekkel vannak kidíszítve, és a ledlámpák sem maradhattak ki.
Hosszú asztalok vannak kiállítva, velük szemben pedig egy hatalmas színpad és a táncparkett.
Nagyon gyönyörű hely!
A zene kellemesen szól, és az egész helynek remek hangulata van.
-Leülünk?-kérdezi Chris.
-Aha.-bólintok.
Még viszonylag kevesen vannak itt, bár nem tudom mennyien leszünk összesen.
Elfoglaljuk az egyik asztalnál lévő két helyet. Chris a pincérektől rendel nekünk pezsgőt, majd azt iszogatva beszélgetünk.
Chris nagyon rendes, és én tényleg nagyon kedvelem őt. Remekül elbeszélgetünk, de nekem a gondolataim mégis elkalandoznak.
Miért vagyok én itt?
Ki küldhette azt a ruhát?
Ki hívott meg ide?
Ki az a D?
Ez az egész nem áll össze..
-Avery, Avery figyelsz rám?-kérdezgeti Chris.
-Jaj, igen bocsi.-zökkenek ki a gondolatmenetemből.
-Minden rendben?-fürkészi az arcomat.
-Persze.-mosolygok rá.
Chris tényleg nagyon kedves velem.
De nem akarom beleavatni, hogy min gondolkozom éppen.
Lehet dilisnek nézne, hogy egy ilyen kis dolgot is túlreagálok.
-És mond, hogyan képzeled el a jövődet?-kérdezi.
-Hát szeretnék lediplomázni, aztán még képzésre mennék. Építeném a karrieremet, aztán pedig családban gondolkoznék. Persze ha addigra megtalálnám a nagy Őt.-nevetek.
-Te pszichológia szakon vagy, ugye?-kérdez vissza.
-Igen. Nem a legegyszerűbb szakot választottam, de imádom!-a szakomról mindig csodálattal beszélek, mert imádom.
Kiskoromban soha nem tudtam mi akartam lenni igazán.
Sok dolog érdekelt egyszerre.
Aztán mikor gimit kellet választanom, elgondolkoztam a pályaválasztásomon.
Egy darabig úgy volt, hogy ügyvédnek tanulok. De erről később lemondtam.
Majd elkezdett érdekelni az ember gondolkodásmódja, és szerettem volna segíteni az emberek problémáin.
Így jött hát a pszichológus.
-És te?-kérdezem most én.
-Mérnök szakon vagy..-kezd bele, de megakad, mert a mikrofon őrült hangon sípolni kezd.
Észre sem vettem, hogy hirtelen milyen sokan lettek a teremben.
Minden korcsoport volt vegyesen.
Senkit nem ismertem, ami nem is csoda. LA nagyon nagy város. Sokan élnek itt.
A mikrofon már nem sípolt, ugyanis a technikusok a színpadra rohantak, és beállították azt.
Később egy fiatalos hölgy sétált a színpadra, aki egy gyönyörű estélyit viselt.
Milyen ismerős....
Na jó, ez kezd egyre ijesztőbb lenni.
-Üdvözlök mindenkit az idei Télköszöntő bálon!-mondta a mikrofonba.
Nem...
Nem....
Ez lehetetlen...
Ez nem lehet...
D...
Úristen ne..
-Mindenki korlátlanul fogyaszthat. Táncoljanak nyugodtan! Mindenki érezze jól magát! Az este folyamán a fiam is jelen lesz, és az egész családunk, akik rendezték ezt a csodálatos estet! Jó szórakozást!-fejezi be.
Most akkor...
-Avery jól vagy? Tiszta sápadt vagy.-mondja Chris.
Jade..
A D betű..
A ruha..
A meghívó..
Itt van Ő is.
Nem szabadott volna eljönnöm.
Nem szabadott volna...
De miért hívott meg?
Meglátott valahol?
Az lehetetlen, hiszen biztos felismertem volna őt.
Várjunk csak!
A D betűs gyűrű annak a férfinak a kezén.
Ne...
Ő lett volna Ryan Douglas?
Akivel találkoztam a kávézóban?
Akkor nem ismert volna meg?
De akkor minek hívatott ide?
Ha tényleg ő az...
-Azonnal elkell tűnnünk innen.-pattanok fel.
-Mi??-értetlenkedik Chris.
-Menjünk, most!-húzom fel őt, és veretek a kijárathoz.
De túl késő.
-Korán van még a távozáshoz nem?-áll az ajtóban egy őr.
-Viszont én nem érzem jól magam.-mondom.
-Erről majd a főnök gondoskodik.-vigyorog, majd egy másik pasas hátulról lefogja Christ.
-Mi ez az egész Avery?!-kapálódzik Chris.
-Bocsánat, hamarabb kellett volna gondolkoznom. Rossz dologba kevertelek bele.-nézek rá, majd egy kendő kerül a számra.
Az ismerős sötétség...
Hát nem ironikus?
Innen indult minden..
És innen is folytatódik...
Olyan déjá vu érzésem van.
:)
Ryan Douglas...
Tudsz te még meglepetést okozni...
Folytatás következik...