Mivel ugye másnap nem kellett háromnegyed 8-ra beérni, ezért 10 perccel többet aludhattam, ami meglepő, de segített a reggeli kómás állapotomon, ezért fél aktívan mentem le a konyhában reggeliző szüleimhez. Amint köszöntem nekik készítettem magamnak egy szendvicset és leültem melléjük.
- Már 40 van, elfogsz késni! – törölte meg száját anya, miután lenyelte az ételt.
- Ma nyílt nap van, és tanár úr kiválasztott engem is többek között, hogy az iskolába látogatókat majd mi irányítsuk el. – forgattam íriszeimet és elkezdtem a reggelit.
- Biztos sokan fognak menni, hisz remek iskola. – kommentált apa is. Pár perc múlva végeztem, és elmentem fogat mosni. Amikor azzal is végeztem felvettem a kabátomat és a cipőmet, majd elindultam az iskolába.
- Helló Hanga! – köszönt Bálint, amikor odaértem a suli elé.
- Hali, Levi? – néztem körbe, ugyanis a srácot nem láttam sehol.
- Biztos már bent van. – rántott vállat, s miután kidobta az energiaitalos dobozát bementünk egyenest a gimnáziumi tornaterembe, amit úgy kell elképzelni, mint egy nagy tantermet, melyben már kivetítők, robotikai segédeszközök, projektmunkák és székek voltak kitéve.
- Nem látsz a szemedtől ribikém! – hallottuk meg osztálytársunk irritálóan vékonnyá ' varázsolt ' hangját, és a hangforrás irányába fordultunk.
- Igen te... ne nézzél, nem láttál még fehér embert könyvekkel teli kézben. Bitch. – tette ki kezét, mint az amerikai filmekben lévő plázacicák és odajött hozzánk, majd átadta a könyvet az egyik felsőbb éves lánynak egy ' köszönöm életem ' mondat kíséretében, nőtársam pedig egyből pirospozsgás vigyorral elvette és elment.
- Nehogy sérvet kapj 3 könyvtől. – forgattam szemeimet megbotránkoztatva, hogy még ezt is a lánynak kellett a helyére vinnie.
- Szívesen tette. – rántott vállat nem törődve a fiú és egy ' jellemző ' mormogást hagyott el szám.
Már vágott volna vissza, amikor meghallottuk osztályfőnök helyettesünk hangját, ahogy felénk közelít, majd Levente kezébe nyomott egy ' Reggelt! ' után szórólapokat.
- Ezekkel mit csináljak? Ajánljam fel szeretetszolgálat nevében? – hüledezett és úgy fogta azokat a kis papírokat, mintha leprával lenne meghintve minden egyes centimétere.
- Az vagy te, szeretetszolgálat. – vette ki a kezéből Bálint, mit mi ketten egy ' papucs ' morgással kommentáltuk. Hódos mindig is az a srác volt, aki kimaradt az efféle munkákból és sosem szerette senki helyett elvállalni a munkát.
- Itt vannak a termek, ahova vinni fogják a diákokat. – adta a kezembe a fehér papírt, én pedig egy ' te jó Isten ' fejjel olvastam végig.
- Most komoly? Le kell járkálnunk az elsőről a földszintre, majd a másodikra, harmadikra és még a gépterem épületébe is? – néztem a tanárra fáradtan.
- Az „A" épületbe is. – tett rá még egy lapáttal.
- Ezt tanár úr állította össze? – húztam el a számat.
- Akkor a négyes emeletre is osztottam volna.
- De nincs is 4. emelet. – értetlenkedtem, a következő pillanatban pedig leesett miért mondta ezt. 100%, hogy iszonyatosan kedvel minket, ha ilyen dologra is képes lenne.
- Nem akarok panaszt hallani senkire sem. – pillantott ránk, majd hátat fordított és elment.
Hárman összenéztünk és szemeinket forgatva Levivel leültünk a hátsó székekre, míg Bálint az ajtónál betérő diákoknak adta át a szórólapokat.
- Nem hiszem el, ez olyan kibaszás. – akadt ki a mellettem lévő.
- Vigyázz a szádra! – jött el mellettünk az igazgatóhelyettes. Tudni kell, hogy ez a férfi sokkalta szigorúbb még az igazgatónál is. Szerintem simán felvehetné a versenyt Herczeggel a „legszigorúbb dolgozó" címért.
- Mindjárt lefejelem. – suttogott a srác, és hangos kacagásba törtem ki.