Tiltott vonzódás

64.Fejezet: 2019.12.20.

Reggel idegesen keltem fel és biztos voltam abba, hogy szinte mindenkivel ordibálni fogok ma. Elképesztően mérges voltam magamra, amiért saját magamat kevertem bele ebbe a Marcell-ügybe és nem tudtam volna gondolkodni normálisan.
Próbáltam magam megnyugtatni olyasféle mondatokkal, hogy „minden rendben lesz"; „ a srác ismeri azt, hogy a nem, az NEM".
Ahogy lementem és öntöttem magamnak a narancsléből, Míra nézett rám, majd tette le a bögréjét maga elé.
- Dühös vagy. – állapította meg.
- Eléggé. – adtam neki igazat. Reménykedtem benne, hogy nem tért vissza a szemétláda személyiségéhez és nem kezd el civakodni velem.
- Akarsz róla beszélni?
- Rossz döntést hoztam és lehet, hogy játszom egy srác érzelmeivel. – foglaltam egy mondatban a gondomat.
- Akkor hoztad a legrosszabb döntést, amikor igent mondtál, így esélyt adsz neki, ha az ő agya alapján gondolkozunk, hogy neked is bejön. – húzta el a száját.
- Sokat segítesz. – forgattam szemeimet.
- Nem kényszerített rá senki, Hanga. – a legrosszabb az, hogy igaza volt, de mégis hogy nézne ki, ha az utolsó pillanatban mondanám le a találkozót?
Miért kevered magad ilyen helyzetekbe, Hanga?
Jobbnak láttam, ha elindulok az iskolába és próbálok mihamarabb túlesni a mai napon. [...]
- Most miért vagy ilyen? – ivott bele a kólájába Áron, amikor észrevette, hogy sík ideg vagyok.
- A Marcell-ügy miatt. – segített neki Lívia.
- Esetleg elmenjek veled? – nézett rám a fiú.
- Nem szükséges, csak túl leszek rajta valahogy. – sóhajtottam panaszosan.
Nem azzal volt a problémám, hogy Marcell külsőleg nem néz ki jól, mert igenis jóképű...de amikor találkozok vele nem dobban meg a szívem, mint amikor...
- Hanga, tudna jönni egy pillanatra? – hallottam meg annak a férfinek a hangját, akinek a jelenlétekor máris másmilyen ütemben dobog a szívem.
- Persze. – motyogtam zavartam, majd felálltam a padunkból és kimentem a folyosóra tanár úr után.
Vajon a tegnapi visszabeszélés miatt akar velem beszélni? Vagy mégis mi mást hoz fel ismét?
- Igen? – kérdeztem, amikor nem volt körülöttünk senki.
- Veszélybe sodorja magát – suttogta. Most már nem tegezett...
- Azaz én problémám lesz.
- Hanga, legyen eszed! Annak a fiúnak a szeme sem áll jól.
- Mert magának igen? – mosolyodtam el gúnyosan.
Provokálni akartam? Igen, nagyon is.
Mondhatni...kísérletezni akartam rajta, hogy meddig bírja magát "visszafogni". Úgy éreztem, hogy nem muszáj engednem állandóan az angyali énemnek és néha az ördögi oldalam is átveheti az irányítást.
- Nem rólam van most szó! – szólalt meg egy levegővételnyi gondolkozás után.
- Dehogyisnem! Féltékeny. – vettem a hangnemet gúnyosra és győzedelmes mosolyra húztam számat. Tényleg kezeltetnem kellene magam; ahhoz képest, hogy eddig tiszta ideg voltam, a tanár úrral való „szócsata" ideje alatt elég feloldott lettem.
- Mégis mire lennék féltékeny?
- Arra, hogy valaki rátette a kezét...a zsákmányára. – hajoltam közelebb hozzá.
Fogalmam sincs, hogy volt ennyi bátorságom, de mit ne mondjak szerintem kicsit megleptem tanár urat is.
Azt hittem, hogy ennyiben hagyja, megfordul és szó nélkül otthagy, viszont – nyilván – nem ez történt.
- Tudja Hanga, az idő nagyúr! És engem nem szokott kihagyni, vagy elrepülni felettem. – suttogta végszó gyanánt, s egy pillanatra elbizonytalanodtam.
Ezt mégis hogy értette?
Persze, van amikor eljön az ő ideje, de Herczeg Márkot ismerve, ennek több jelentése van.
És a legnagyobb probléma az, hogy fogalmam sincs mennyi, valamint milyen jelentések lapulnak mondata mögött.
S persze az idő.
- Helló, Hanga! – zökkentett ki a gondolkozásból Anna, akivel énekkaron szoktam dumálni.
Évfolyamtársi kapcsolatunk van, ő humános és szinte sosem tudunk találkozni, pedig jó fej. Rózsaszín haja és szája alatti piercingjei mellett egész kedves lány, annak ellenére, hogy „vadabb" jelleműnek gondolják. Tipikus sztereotípia.
- Szia! Miújság? – mosolyodtam el, amikor a mellettünk lévő párkánynak támaszkodott.
- Semmi különös. Igaz, hogy Marcellel alakul? – mozgatta szemöldökét fel-le.
- Honnan veszed ezt? – ráztam a fejemet zavartan.
- Marcell a DÖK elnök Hanga! Elég nagy a befolyása és a vele történt dolgok visszhangja. – magyarázta. Ez mondjuk igaz, bár nem értem, hogy így is hogyan szerezhetett tudomást közel..mindenki, a jövőbeli találkozásunkról.
Vajon Marcell ennyire világgá kiabálta volna, hogy mi van, vagy valaki látta és hallotta a tegnapi beszédünket.
- Remek. – morogtam.
- Neked bejön?
- Még nem ismerem annyira, hogy tudjak erről nyilatkozni. – tartózkodtam ezzel a mondattal. Most mondtam volna meg, hogy „dehogy jön be"?
- Hanga! – hallottam meg Lívia hangját és megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számból, ugyanis nem igazán szerettem volna ezt a témát továbbra is boncolgatni.
Ellenségesen az évfolyamtársunkra nézett, majd rám.
- Jössz be?
- Ha nem látnád, most beszélgetünk. – tette karba kezeit Anna.
Ezt akartam elkerülni.
Lívia és Anna még régebben egy srác miatt iszonyatosan összevesztek és majdnem verekedésbe torkollott az összetűzésük.
Zsolti és egy random évfolyamtárs álltak közéjük és emlékszem, hogy amikor Marcell közbeszólt akkor, hogy a dirinél fognak kikötni, ha nem fejezik be.
Megenyhültek kissé, de azóta is eléggé feszült a légkör, amikor találkoznak.
- Ha nem látnád, van fülem és szemem, amelyek kiválóan működnek! Viszont fontos dolgot kell megbeszélnünk! – állt elé szőke hajú barátnőm és láttam, hogy szinte azonnal megfojtaná a vele szembeállót.

Sziasztoook!!
Eléggé szépen haladok a részekkel, ahhoz képest, hogy Nektek a nap első részét publikálom, a vázlataim között már a történetbeli nap vége is szerepel, ami nagyon jó haladást jelent!
Hamarosan jövök a következő résszel!
Vigyázzatok magatokra, kitartást a holnaphoz és Szép Estét Nektek!❤️❤️😍