07. 13.
Felültem az ágyban és oldalra fordítottam a fejem. Reni ott feküdt és csendesen szuszogott. A hasára vezettem a kezem és oda hajoltam megpuszilni azt. Ezután Reni arcát is apró puszikkal hintettem be. Lassan ébredezett. Kinyitotta a szemét és halványan elmosolyodott.
-Jó reggelt. -mondta, reggeli rekedtes hangján.
-Jó reggelt! Holnap indulunk Olaszországba. Várod? -néztem a szemébe.
-Ühüm. Te? -kinyújtotta felém a kezét és magához invitált.
Elmosolyodtam tettén. Reni mióta terhes sokkal bújósabb. A hátamra feküdtem és magamhoz húztam Őt. Egyik lábát átrakta az én lábaimon és úgy bújt még közelebb hozzám.
-Én is. -biccentettem.
Lassan rájöttem, hogy nem heverészhetünk egész nap ezért 11 felé kimásztam az ágyból és Renit is -megpróbáltam- kiszedni onnan. Nem nagyon akart, állítása szerint sokkal inkább marad a puha és meleg ágyban minthogy folytassa a pakolást, amit már tegnap előtt elkezdett.
Teljesen megértem, hisz én tanítottam neki.
SZÖRNYET TEREMTETTEM!
De én így szeretem.
○○○○
Bevallom őszintén, amikor megtudtam, hogy Reni terhes megijedtem. Féltem, hogy olyan apa leszek, mint az én apám. De ezt Ricsinek sikerült kivernie a fejemből. És a barátnőmmel is beszéltem róla, így mindketten tudjuk, hogy egyikünk sem -még véletlenül sem- fog hasonlítani a szüleimre. Ha mégis akkor szólunk a másiknak!
Ez így lehet hülyén hangzik, de sikerülhet!
Messziről elakarom kerülni anyámék módszereit. És, hogy őszinte legyek őket sem akarom a fiam közelében tudni. Bár ezt Reni nem engedi. Azt az elvet vallja, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Így ha már szülőként nem is, de talán nagyszülőként jól teljesítenek majd.
○○○○
-Ajj, én nem akarom azt! -talán a terhesség legidegesítőbb dolga, hogy Reni eszméletlenül nyavajgós lett.
Igazából fogalmam sincs, most miért nyafog, de azért nagyon!
-Mit nem akarsz?
-Nem is figyelsz?
-Dehogyisnem! Reni, kérlek... -sóhajtottam eggyet és már kezdtem volna a hegyi beszédet, de Ő elsírta magát.
-Mi a baj? -szaladtam oda hozzá.
Néha tényleg megőrjít.
-Csak.. -szipogott- nem is tudom. -felnézett rám, mire én magamhoz húztam Őt.
Lebiggyesztette a száját miközben felemeltem az állát. Olyan aranyos látványt adott, mint egy kiskutya.
Jó igazából sokkal édesebb volt!
-Na jó, mit szólnál hozzá, ha mondjuk a pakolást holnap reggelre hagynánk és helyette néznénk egy filmet? Te már úgy is majdnem kész vagy, nekem meg 2 perc a pakolás!
-Biztos? -bociszemekkel nézett rám és úgy kérdezte.
-Biztos -mosolyogtam.
-Oké! -csillant fel a szeme- Mit nézünk?
-Mit szeretnél? -sóhajtottam.
-Óh.. van az az új izé.. jaj, tudod.
-Kosztümüs film? -kérdeztem félve.
Csak rám vigyorgott, amiből érthetően a tudtomra adta, hogy igen.
-Rendben, de utána olyat nézünk amit én szeretnék!
-Oksi.
Így lett, hogy 11-kor kikeltünk az ágyból aztán 7 órakor megint ott voltunk és este 10-ig filmet néztünk. Mivel holnap 7 órát vezetek, felváltva Ricsivel.
⭐⭐