Másnap reggel arra ébredtem, hogy ráz a hideg, és hiába keresem a takarómat, nem találom. Forgolódni kezdtem, és éreztem, hogy a lábam beleakadt egy másik lábba, ami nem az enyém. Álmosan ültem fel, majd néztem magam mellé. Tetsu ott feküdt, teljesen ellopva tőlem a takarót, míg Koutaro a másik ágyon aludt mélyen. Tegnap este bealudtunk volna? A telefonom segítségével megnéztem az időt, ami 07:07-et mutatott.
Miközben álmosan nézelődtem, kopogtak az ajtón, és pár másodperc múlva Tobio dugta be a fejét.
- Jó reggelt - köszönt halkan.
- Hallo - integettem neki.
- Hát ők? - nézett a két fiúra.
Koutaro úgy feküdt, hogy a takaró félig lent volt, ahogy a feje is az ágyról, Tetsu pedig maga alá gyűrte a takarót, és azt ölelgette, mint egy plüss macit.
- Nem csoda, hogy egész este fáztam - sóhajtottam halkan.
- Keltsük fel őket - szólt Tobio, majd Koutarohoz lépett - Bokuto-san - kezdte el böködni a fiú tarkóját, mire ő csak motyogott valamit, majd aludt tovább.
- Tetsu - kezdtem el kedvesen simogatni az arcát, miközben halkan beszéltem hozzá.
Tetsu mozgatni kezdte az ajkát, majd felemelte az egyik kezét, és visszasimogatott.
- Jézusom - nevettem el magam halkan.
- Minek keltesz fel? - motyogta halkan.
- Reggeli idő van.
- Mennyi az idő? - nyomta a fejét a párnába.
- 07:10 - válaszoltam.
- Jézusom, és te ilyenkor kelsz? - hőbörgött, majd jobban maga alá szorította a takarót.
- [Név], Bokuto-sant biztost keltsem fel? A lába miatt lehet jobb lenne, ha pihenne.
- Ez igaz. Mindegy, hagyd, had aludjon. Majd szólok Akaashinak, hogy itt pihenget.
- Ez nem ér - nézett fel rám Tetsu álmos fejjel - Nekem is vannak ám fájdalmaim.
- Oh, tényleg. És milyen? - fontam össze a karomat - Fejben?
- Gonosz vagy, [Név] - vágott morcos arcot, majd visszafúrta a fejét a párnába.
- Mennyire lenne baj, ha nem mennének reggelizni? - néztem Tobiora.
- Inkább mennyire lenne vicces, ha a Fukurodani és a Nekoma csapatkapitánya itt heverészne, ahelyett, hogy a csapatukkal lennének - mosolygott a fiú.
- Hagyjuk őket - sóhajtottam - Átöltözök és mehetünk. Reggeli után meg majd lefürdők.
Tobio bólintott, én pedig a fürdőbe siettem néhány ruhadarabbal, majd miután átöltöztem vele és Hinataval leindultunk enni.
Az ebédlőbe érve beálltunk a sorba, ahol kiadták nekünk a rántottánkat és a teánkat, majd leültünk Sugahoz, Ennoshitahoz, Yamaguchihoz, Tsukishimahoz és Tanakahoz.
- Jó reggelt - köszöntem, majd leültem - A többiek? Nem szoktunk ilyen kevesen lenni.
- Hol van Sawamura-san? - pislogott Tobio.
- Noya-sant se látom - forgolódott Hinata.
- Noya zselézi a haját, de majd jön - ásított Tanaka.
- A többieket pedig Daichi szedi össze - szólt Suga.
- Áh, értem - néztem a szürke hajú fiúra - Akkor jó étvágyat!
Mindenki viszont kívánt, én pedig elkezdtem enni.
- Jó reggelt, Karasuno - hallottam meg egy ismerős hangot.
A többiek csak intettek, és ettek tovább, míg Atsumu leült mellém az asztalhoz.
- Ugye tudod mi lesz holnap ilyenkor? - simogatta meg az arcomat.
- Elmegyünk a városba? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Igen-igen - nézett rám mosolyogva - Van olyan hely, ahová elszeretnél menni?
- Lehetne, hogy azokra a helyekre, ahol két éve sokat voltunk?
- Ez alap volt a tervben, de igen - nevette el magát kedvesen - Várom már.
- Én is! - néztem rá izgatottan.
Atsumu még körülbelül 10 percet maradt, de aztán befejeztem a reggelimet, és együtt jöttünk ki az ebédlőből.
- Tudod, azon gondolkodtam, hogy el kéne menni holnap kajálni valahova. Mit szólsz? - kulcsolta össze a kezünket, ahogy kiléptünk az ajtón.
- Az igazat megvallva nincs nálam olyan eget rengetően sok pénz - vallottam be zavartan.
- De nem is neked kéne fizetni - nézett rám meglepve.
- De nem akarom, hogy költs rám. Az milyen lenne már.
- Ha valakinek fontos lesz egy személy, bármit megvesz neki - pislogott rám - Szeretnélek meghívni téged, és remélem el is fogadod.
- Nincs más választásom, igaz?
- Nincs nagyon.
- Akkor elfogadom szívesen - néztem rá zavartan.
Atsumu csak kevesen rám mosolygott, majd leindultunk fel a szállásra. Ott a másodikon elköszöntünk egymástól, majd ezt követően én felsiettem a szobámba, hogy lezuhanyozzak. Koutaro még aludt, Tetsu viszont álmosan ült az ágyon.
- Jó reggelt - léptem be halkan a szobába.
- Álmos vagyok - ásított nagyot.
- Még mindig? - néztem rá mosolyogva, majd leültem mellé - De azért jól aludtál?
- Aha. Csak egyszer belém rúgtál - túrt fekete tincsei közé
- Mi? Jézusom, sajnálom, nem akartam! - néztem rá aggódva.
- Semmi baj, semmi baj, túlélem - legyintett nevetve.
- Minden oké? - paskoltam meg a combját.
- Persze - mosolygott rám kedvesen - Minden - simogatta meg az arcomat - Na menj fürdeni - paskolta meg a karomat.
Rámosolyogtam, majd ezt követően összeszedtem a cuccomat, és a fürdőbe battyogtam. Fél óra alatt végeztem, és mire kimentem Koutaro még aludt. Testu elment a szobából, de írt nekem üzenetet, hogy ő is elment készülődni.
Ahogy megvoltam, lesiettem a reggeli edzésre. Tanaka és Ennoshita már ott voltak, a többiek viszont nem.
- Noya? - nézte rájuk érdeklődve.
- A haját csinálja - sóhajtott Tanaka.
- Megint? - húztam a számat.
- Ezt neki magyarázd meg - sóhajtott Ennoshita.
Noya és a többiek 5 perc után beestek, és mivel vegyes csapatokra voltak osztva, ezért nem igen tudtam így reggel kivel beszélgetni, de lehet jobb is volt, hiszen tiszta álmosak voltak.
Atsumu csapatában volt Noya egyedül. Ők kezdtek és az ellenfeleik Tanakáék voltak. A másik pályán már mentek a meccsek.
A fiúk felálltak, majd elkezdődött a játék. És én nem tudom, hogy a fáradság miatt, vagy esetleg más miatt, de Atsumu nagyon sokat rontott. Nem jól adta fel a labdát, nem tudott rendesen szerválni. Ez egészen addig ment, míg a legutóbbi hibánál Osamu már felszólalt emiatt.
- Mit művelsz idióta?! - kiabált rá a testvére, mire ő csak csöndben maradt.
- Utolsó pont volt - szóltam oda a fiúknak, hiszen én húztam az egyik csapat pontját.
- Kösz 'Tsumu.. - szólt oda Osamu a testvéréhez, majd elkezdett vetődni, hiszen ők veszítettek.
Amint megvolt nekik az összes vetődés, elindultak kifelé. Atsumu ment leghátul.
- Hé, minden rendben? - sétáltam oda hozzá.
- Aha. Minden - erőltetett magára egy mosolyt, majd elszaladt ki futni.
Láttam rajta, hogy van valami, de azt is, hogy nem akarja elmondani nekem, így nem erőltettem. Amikor visszajöttek voltak még meccsek, viszont a legtöbbet Atsumu miatt elveszítette a csapat. Ahogy véget ért a reggeli edzés esélyem se volt Atsumuval beszélni, mert ő volt az első aki kiment a csarnokból. Tanácstalanul nézte utána, miközben kiléptem a csarnokból.
- Összevesztetek? - lépett mellém Tobio, a levegőt kapkodva.
- Nem. Veszítettetek? - néztem fel rá.
- Háromszor - törölte meg a homlokát, majd beleivott a kulacsába.
- Az nem is olyan vészes - mosolyogtam rá.
- Egész tűrhető. Csak ne lenne ilyen meleg - vett nagy levegőt, majd elindult a szállás felé - Lefürdők, és átjössz?
- Aha - bólogattam, majd elindultam utána.
- Kageyama, versenyezzünk ki a gyorsabb! - száguldott el Hinata mellettünk, és besprintelt a szállásra.
- Fut a bánat, hagyjál békén, idióta - motyogta a fekete hajú fiú, majd levegőt kapkodva engedett maga elé, így én mentem be kettőnk közül először a szállásra.
Tobio végül elment fürdeni, és amikor végzett én átmentem hozzájuk.
- Mit csinálsz? - huppantam le mennél az ágyra, majd ránéztem a laptopjára.
Tobio ült, míg Hinata az ágyon feküdt és a TV-t kapcsolgatta.
- Próbáljuk rákötni a TV-re a laptopomat - magyarázta, majd a TV-re néztem, és láttam, hogy sikeres volt az összekötés.
- És mit csináltok ezután?
- YouTube-on akarunk nézni röpis videókat - magyarázta Hinata.
- Uhh, azok mindig nagyon jók! - szóltam izgatottan, majd rendesen a Tv-re szenteltem a figyelmemet.
Tobio végül felment YouTubera, és rákerestünk röpis videókra. Mindenféle videót megnéztünk, ami röpivel kapcsolatos. Nagyon jó volt, és nagyon sokat is nevettünk. Szerettem velük eltölteni az időt, és egy ilyen kis kikapcsolódás nagyon jó volt. Ahogy eljött az ebéd, elmentünk ebédelni, utána pedig heverésztünk Tobioék szobájában, és beszélgettünk.
Aztán pedig, a heverészek és a nyugodt idő után, eljött a délutáni edzés. Ahol pár dolog egészen felfordult.