Ahogy végignéztem az előttünk álló férfin, úgy jöttem rá, hogy mennyire is hasonlít Kuroo Tetsurou az apukájára.
- Köszönjük, hogy itt lehetünk! - rázott kezet Ukai-san Kuroo-sannal.
Vajon Tetsurouék itt vannak már?
- Örülök, hogy ilyen hamar itt vagytok. Rajtatok kívül az Aoba Johsai, a Dateko, valamint a Nekoma ért eddig ide. A többi négy csapat, majd érkezik még, de addig körbevezetlek titeket, és elmagyarázom a szabályokat - intett maga felé, ezzel jelezve, hogy tartsunk vele. A többiekkel illedelmesen mögé álltunk, és felé néztünk kíváncsi tekintetekkel - Az első hely, amit beszeretnék nektek mutatni, az a szállás, ahol aludni, valamint élni fogtok az elkövetkező 1 hétben. A csomagjaitokat majd a körbevezetés után betudjátok pakolni, de addig felesleges magatokkal hozni.
Az igazgató elindult a szállás felé, mi pedig szépen követtük őt, miközben Tobioval az oldalamon nézelődtem, és ámultam el a hely varázslatosságán. Hamar a szállás előterébe értünk, ahol Kuroo-san megállt.
- Minden szinten 10 szoba helyezkedik el, valamint minden szint egy csapaté. 10 szintes az épület, de a két legfelső szintet nem adjuk ki.
- Melyik szintek foglaltak eddig? Vagy önök választották ki, hogy ki hol van? - kérdezte elsőként Daichi.
- Teljes mértékben rátok bízzuk a választást a szinteknél. Az Aoba Johsai az első szinten van, a Dateko a nyolcadik szinten, a Nekoma pedig a harmadikon.
- Nem ér! Én akartam a legtetején lenni! - dacoskodott Hinata.
- Mi pedig az elsőn! - kiabálta egyszerre Tanaka és Noya.
- Sajnálom, ők gyorsabbak voltak - vont vállat a férfi - Nyugodtan találjátok ki még, és majd a végén elmondjátok, hogy melyik szintet szeretnétek.
- Rendben, köszönjük - bólintottam.
- A szabályok a következők a szállásnál. Lámpaoltás 12 órakor, utána pedig ha mászkáltok is egymáshoz, akkor azt csendben tegyétek meg. Kérem, hogy mindenki vigyázzon az itt lévő tárgyakra, és ne tegyétek őket tönkre - nézett a szemünkbe, mire mi bólintottunk egyet - A következő helyszín az ebédlő - szólt, majd kiindult.
A fiúk persze egyszerre kezdtek el beszélni arról, hogy melyik szinten legyünk, és melyik szint lenne a legalkalmasabb arra, hogy lakjunk rajta. Nekem igazából teljesen mindegy volt.
Hamar az ebédlőbe értünk, ahol csak a konyháról kiszűrődő hangokat hallottuk.
- A reggeli reggel 7-8-ig tart, az ebéd 12-13:30-ig, a vacsora pedig 18-19:30-ig. Kérlek titeket, hogy csak ezekben az időkben gyertek enni, se előbb, se később.
Úgy látszik nem volt több mondanivalója itt, hiszen kiindult, mi pedig követtük őt.
- Itt találhatjátok a kiülős padokat, ahol cseverészhettek, beszélgethettek. A három sportcsarnok mögött pedig egy focipályát, valamint egy medencét is találhattok. Akit érdekel, nézze meg bátran. Most nem mutatom meg őket nektek, inkább a számotokra fontos helyet szeretném bemutatni. A csarnokokat - fordult a három nagy épület felé - Mint láthatjátok 3 csarnok van. A, B, és C jelzésűek. Nem véletlenül van ez. Az edzések során nagyon sokszor szét lesztek bontva évfolyamokra. Az A csarnok az elsőéveseké lesz, a B csarnok a másodéveseké, és a C csarnok a harmadéveseké. Tudnotok kell a csapatotok nélkül küzdeni, és épp ezért vannak így elosztva a csarnokok. Az edzések a következőek lesznek. Reggel 9-től, egészen 11-ig. Délután 15 órától pedig este 17 óráig. Ezt követően az utolsó edzés este 20-tól, 20:30-ig lesz. Az évfolyamonkénti edzés reggel lesz, a csapatos pedig napközben. Este szintén csapatos. Aki azért jött ide, hogy szórakozzon, akár haza is mehet, mert nem lesz könnyű az edzésterv. A szabadidőtökben bármit csinálhattok, viszont a tábort nem hagyhatjátok el. Arra külön engedélyt kell kérni tőlem. Futni bármikor szabadon elmehettek, de ha a városba szeretnétek menni lazítani, vagy szórakozni, akkor engedélyt kell kérnetek. Ha futtok, akkor pedig csak értesítsetek róla.
- Honnan tudjuk, hogy melyik csarnokban vagyunk a csapatos edzésen? - emeltem fel a kezem.
- A csapatok nevei, és a csarnokhoz való beosztást az ajtón találhatjátok, a csarnoknál - válaszolt nekem - Az A csarnokban 3 csapat lesz, a B csarnokban is 3, a C csarnokban pedig mindössze kettő. A többi csapat, aki eddig megérkezett épp a szálláson van. Még senki se mehetett be a csarnokokba. Erre akkor lesz majd lehetőség, ha minden csapat ideért.
- Akkor vége az útbaigazításnak? - kérdezte Tanaka.
- Igen - bólintott Kuroo-san, majd az órájára pillantott - Jelenleg 8:32 van. A többi csapatnak 10-ig kell megérkeznie, de ti addig menjetek, pakoljatok ki. Apropó. Melyik szintet választjátok akkor?
- Mivel nem tudtunk dönteni, és egy valaki van, aki nem szólt bele, - fordult felém Suga - ezért [Név], válassz te.
- Mi? Miért én? - mutattam magamra.
- Mert mi nem tudjuk eldönteni, valamint te vagy az egyedüli lány, a sok idióta között - mosolygott Suga - Ennyi jár neked. Szóval hajrá. Melyik legyen?
Ezt jól rám hagyták. Hogy válasszak olyan helyet, ami mindenkinek megfelelő lenne? Én hol lennék szívesebben? Biztos nem a tetejénél.
- A negyedik szinten - mondtam ki végül.
Az a szint lentebb van, és a Nekoma van alattunk, ami mindenkinek jó szerintem.
- Rendben - bólintott Kuroo-san, majd Takeda-senseire nézett - A portán fogok várni a szobakulcsokkal.
- Rendben, és köszönjük! - nézett rá hálásan a tanárunk
- Öcsém, ez a hely akkora, mint valami élménypark - nézelődött körbe Ukai-san.
- Mint valami nagy gyerek - sóhajtottam mosolyogva.
- Körülbelül - nézett felé Tobio is, miközben az előbb már említett személy Noyaval kezdett el arról magyarázni, hogy minél gyorsabban pakoljanak ki, hogy elmehessenek a medencéhez.
Végül összekaptuk magunkat, és a buszból kiszedtük minden cuccunkat. Amikor az utazótáskámért akartam nyúlni, Tobio elvette tőlem, miközben a másik kezében a sajátját fogta.
- Tudom vinni, hidd el. Ez túl nehéz már neked - néztem rá aggódva, hiszen egyikünké se volt könnyű csomag.
- Szerinted nem bírom el? - rántott egyet rajta, én pedig féltem, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat - Minden oké vele.
- De biztos? Tényleg elbírom...
- [Név], csak maradj csöndben, és majd hozd nekem a kulcsot - sóhajtott, majd elindult előre.
Mind egyszerre mentünk be a szállásnak az előterébe, ahol Tetsurou apukája állt a kezében a kulcsokkal.
- 10 szoba van. Nem lehet mindenki egyedül - néztem a fiúkra - Ki kivel lesz?
- Ukai-san Takeda-senseiel. Kageyama Hinataval. Nishinoya Tanakaval. Tsukishima Yagamuchival. Narita Kinoshitaval. Én pedig Sugaval - magyarázta Daichi - Vagyis én így tippelem.
- Nincs hármas szoba? - szólt Asahi.
- Nem, sajnos nincs - rázta a fejét az igazgató - Csak kettes szobáink vannak.
- Asahi-san - lépett a fiú mellé Ennoshita - Ha esetleg úgy gondolod, akkor lehetsz velem egy szobában.
- Oh, biztos? Nem lenne gond neked?
- Nem, szóval szívesen benne vagyok! - mosolygott nagyot Ennoshita.
- Jó, akkor minde... - szólt Ukai-san, viszont Tobio félbeszakította.
- [Név] egyedül van - szólt egyből - Ugye nem gondoltátok, hogy egy lányt egyedül hagyunk?
- Nézd a perverzet... - nevetett Tanaka.
- Nem! - szólt idegesen Tobio - Csupán nem szívesen hagyom őt egyedül... - motyogta az orra alatt.
- Basszus - vakarta a fejét Ukai-san - Most mi legyen? Mert ha te mész vele, akkor Hinata marad egyedül.
- Hinata. Egyedül - nézett maga elé Tobio, és mintha szellemet látott volna, összerezzent - Hinata!
- Hm? - nézett rá a fiú.
- Hogyan kell használni a víz forralót?
- A mit? - vonta fel a fiú szemöldökét.
- Kész ennyi, Hinata nem lehet egyedül! - vágta rá egyből Ukai-san.
És akkor itt kezdődött a vitatkozás, hogy kivel járnék én a legjobban, miközben már olyan szobapárosítások voltak, hogy Ukai-san és Noya, Én és Takeda-sensei. Szóval borzalmasak.
- Esetleg nincs itt még egy lány? - fordultam esetlenül Kuroo-san felé.
- Most, hogy mondjátok - gondolkodott el a fekete hajú férfi - Ismeritek Yamamotot? - nézett ránk hirtelen.
- Szó se lehet róla! - kiáltott egyből Suga.
- Nem őt akarom berakni mellé - legyintett a kezével - Yamamoto nővére elkísérte a csapatot, így ő is egyedül lenne. Ha beszélnél vele, akkor lehetnétek egy szobában.
A remény megcsillant a szememben, és boldogan kezdtem el bólogatni.
- Igen, igen, és igen! - néztem boldogan magam elé. Egy lány rajtam kívül. Hogy ne lettem volna boldog?
- Rendben, akkor menjetek, pakoljatok le, én addig beszélek vele, és felküldöm hozzád.
- Rendben, köszönöm! - néztem rá hálásan, miközben Tobioval a negyedikre tartottunk.
Ahogy mentünk felfelé, a lépcsőfordulóban hirtelen elfutott előttünk egy törölközőben tartózkodó Lev, utána pedig sebesen egy póló nélküli Oikawa, őket pedig egy ideges Iwaizumi követte.
- Gyertek vissza! - üvöltött utánuk, és lihegve állt meg előttünk - Karasuno?
És igen. Itt kezdődött el hivatalosan is a nyári edzőtáborunk.