2 nap múlva
Naoki szemszöge:
Szokásosan teltek a napjaink, de ma korán keltem mert nagy meglepetéssel készültem Aitonak amiről még nem tud semmit se. Hagytam neki egy cetlit és Jimonra bíztam hogy vigyázzon rá.
Aito szemszöge:
Amikor felébredtem a kedvesem nem volt, csak egy cetli helyette.
Levél tartalma:
Délután ötkor jövök! Vigyázz magadra! Nagyon szeretlek.
Naoki❤️❤️
Vajon mit csinálhat és hova ment? Megyek megkérdezem Mináékat ők biztos tudják.-felkeltem az ágyból, felöltöztem és mentem is hozzájuk. Pár perc után el is értem hozzájuk.
-Szia Naoki hova ment?
-Szia! Az nem mondhatom el bocsi.
-Jaj ne már annyira unatkozom nélküle.
-Pedig szerintem csak most keltél fel.
-Eltaláltad.Mit csinálsz ma?
-Segítek Emikonak takarítani.
-Segítsek?
-Nem kell, inkább pihenj még.
-Rendben..Yuko?
-Jól van. Ha akarod nyugodtan menj be hozzá szerintem szívesen látna.
-Oké, köszi!-ezzel elindultam az említett személy szobájába.
Kopogtam és ezután bementem. Éppen a kicsi Goukit altatta. Miután sikerült halkan beszélgetésbe kezdtünk. Kiderült hogy holnap megy haza a férjéhez és persze megköszönte a sok segítséget amit adtunk neki. Kicsit még néztem a picit ahogy szuszog utána elment pihenni egy kicsit. Vajon mit csinálhat? Annyira hiányzik már....-elfeküdtem az ágyon és a hasamat kezdtem el simogatni. Annyira szeretem őket már most.
Lassan telt a mai nap nagyon. Az egészet végigunatkoztam mint a 10 éves aki nem tudja mit csináljon nyáron. De végre hamarosan itthon lesz velem.
Pár perc múlva 5 óra volt és Naoki hangját hallottam meg az ajtóból.
-Szia kicsim itthon vagyok!
-Szia! Végre.-keltem fel az ágyból és megöleltem.
-Ennyire hiányoztam?
-Igen, csak tudnád mennyire. De tényleg hol voltál?-kérdeztem kíváncsian
-Az meglepetés. -hajolt az ajkaimra és csókot nyomott rájuk. -Megmutatom!
-Oké!
-De ezt előbb vedd fel.-nyomott egy szemkötőt a kezembe.
-Perverz vagy ugye tudod.-nevettem el magam.
-Tudom.-már nevetett ő is.
Gyorsan felvettem és indultunk. Alig mentünk 20 métert és megálltunk.
-Leveheted!-kaptam meg az utasítást.
Így is tettem és gyönyörű szép kis ház tárult a szeme elé mellett egy kis patak.-én csak tátott szájjal néztem olyan kis otthonosnak látszott és szép is volt.
-Szeretném ha mostantól itt laknánk együtt. Mit mondasz?
-Igen nagyon örülnék neki.-átkarolta a derekamat és egy szenvedélyes csókot váltottunk.
-Már berendezkedtem egy kicsit, de a gyerekszobát szeretném ha együtt csinálnánk meg. -Bemegyünk?
-Igen.-elindultunk be az ajtón.
Belüről még otthonosabb volt az egész. Gyönyörű az egész. Naoki körbe vezetett és megmutatott mindent. Ezután kimentünk a ház mögé ahol egy kis kert volt. Kicsit már besötétedett, de így is láttam mindent.-a kedvesem megfogta a vállam erre megfordultam.
-térden állva volt előtte, közben egy kis dobozka volt a kezében.
-Aito Kitamura hozzám jössz és boldog leszel velem életed végéig.-tátott szájjal és szemekkel néztem rá, de nem haboztam a válasszal.
-Igen! Mindenképpen! -felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Ezután felállt és egy csókot váltottunk egymás karjaiban. -ezután elővett még egyet és azt én húztam az ő ujjára. -felkapott az ölébe és bevitt a hálószobába. -lerakott az ágyra és mellém bújt.
-Szeretlek!
-Én is téged.-mondtam és egy újabb csókért hajoltam oda.
-Akkor majd ideje lesz megbélyegeznem téged. -kuncogott fel.
-De már így is meg vagyok.
-Nem baj meg kell újítanunk.
-Rendben. -felültem és levettem a pólómat.-eközben magához húzott és már az ölében voltam. -elfordítottam a fejemet hogy jobban hozzá férjen a részhez.
Megpuszilta a részt és ezután belém mélyesztette a fogait. Nem fájt annyira.Éreztem ahogy pár csepp vérem kicsordul. Miután végzett lenyalta a sebet és kezével az állam alá nyúlt.
-Most te jössz!-én is megtettem vele ugyanezt.
Nem bírtunk magunkkal tovább és elkezdte puszilgatni a nyakam és az egész testem. De ennél nagyon nem mentünk tovább.
Reggel amikor felkeltem jobban szemügyre vettem a gyűrűmet. Ezüst és egy fél szív van rajta. -a kedvesem hirtelen megfogta a kezemet amit néztem.
Mindkettőnkén egy fél szív van. Ezek minket jelképeznek. Egymás nélkül csak fél embernek érezzünk magunkat, de ha együtt vagyunk egy teljes szívet kapunk és ez boldogsággal tölt el minket. -meghatódtam a szavain. Egymás mellé rakta két gyűrűt és kirajzolódott a forma teljes alakja.
-Szeretlek!
-Én is kiscicám!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Ennyi lett volna ez a rész! Remélem tetszett! Köszönöm hogy elolvastad! A következő részben találkozunk! ❤️ ❤️
Sziasztok!