Én: "A sulikezdés előtt még tuti lesz egy rész"
A rész: *3 héttel a sulikezdés után kipublikálódik, próbálva kerülni a szemkontaktust minden olvasóval, amiért megint retek sokat késett*
Bocsi hogy ilyen soká jött, csak egész augusztusban külföldön tartózkodtam (nem nyaralási okokból) és nagyon kevés szabadidőm volt, illetve nulla magánéletem, ugyanis szó szerint egy másodpercig sem voltam egyedül. Max. ha aludtam. Remélem nem haragszotok rám annyira, viszont nem is húznám tovább a szót, jó olvasást. ❤
"SZÜKSÉGEM VAN RÁ"
A lány fülébe súg valamit, majd felém bök a fejével, mire a kurva kajánul elvigyorodva fordul meg, és kihúzza a biztosító szeget a kézigránátból...
Augusztus 19. Vasárnap, 00:04
Tudom, hogy csupán másodperceim vannak, míg az a rohadt gránát felrobban. Az agyamat egyfajta köd borítja el, és olyan ösztönösen cselekszem, mint egy anya tigris.
- Mindenki a földre, azonnal! - ordítom torkom szakadtából, ezzel egyidőben pedig belököm Shawnt egy asztal alá. Az emberek ijedten hasra vetik magukat, míg én egy tizedmásodperc alatt a lány mellett termek, kikapom a kezéből a bombát és olyan magasra dobom, amilyen magasra csak tudom. Minden olyan gyorsan történik, én mégis lassított felvételben látom a történteket és érzem, még gyorsabban kell cselekednem. Hanyadt vágom magamat, miközben előrántom a pisztolyomat a combfixemből, és a - még mindig levegőben lévő - gránátra célzok, majd meghúzom a ravaszt, aztán elrúgom a csaj térdét, és magamra rántom. Ahogy a lövedék találkozik a gyilkos tárggyal a levegőben, hallom a robbanás hangját, és tudom mi következik. Az emberek egyenként jajdulnak fel, ahogy a repeszek a testükbe fúródnak, sikítás tölti be a termet. A rajtam fekvő terrorista lány tüdejébe is becsapódik egy repesz, ő pedig azonnal fuldokolni kezd.
Lelököm magamról az immár élettelen testet és felpattanok tudván, hogy a repeszek már szétrepültek a szélrózsa minden irányába. Erőteljesen megragadom az asztal alatt fekvő fiút, a pólójánál fogva felrántom, és magam után kezdem vonszolni a bepánikolt tömegben.
Shawn teljesen sokkhatás alatt van, nem ő irányítja a testét, csupán az adrenalin viszi tovább.
Könyökömmel próbálok utat fúrni a megbojdult emberek között, és bár nincs könnyű dolgom, hamarosan meglátom a kijáratot. Sietnünk kell!!
Tudom, érzem, hogy az a lány nem volt egyedül, és a társai is hamarosan lecsapnak.
Pár másodperc múlva el is dördül az első fegyver, én pedig megragadva a kilincset kilököm Shawnt az ajtón, majd kilépve bevágom magam mögött. Újból megragadom a csuklóját és futni kezdek, ahogy csak a lábam bírja.
Hallom a diszkóból jövő fagyos sikításokat, a lövéseket, fájdalmas kiálltásokat, mire még gyorsabban kezdek rohanni.
Áldom Shawnt és az eszét, hogy a kijárat mellett lévő szórakozóhelyet választotta a koncert után, mert így alig fél perc alatt kiérünk a fesztiválról. Betuszkolom a még mindig sokkos fiút egy taxiba, majd lediktálom a motel címét, amiben megszálltunk Jane-nel.
°°°
Augusztus 19. Vasárnap, 00:12
- Ez... Ez mi volt? - fordul felém Shawn. Percek óta mozdulatlanul ült egyhelyben, maga elé bámulva. A taxival éppen dugóba keveredtünk, de ő ezt észre sem vette. Olyan volt, mintha teljesen kiszállt volna belőle az élet, és csak a teste lett volna jelen. Felpillantok rá, mire üveges tekintettel mered vissza rám, még mindig a válaszomra várva.
- Figyelj Shawn... - kezdek bele. - Valamit el kell mondanom. - a sofőrre nézek, aki láthatóan egyáltalán nem figyel rám, én mégis gyanúsan pislogok felé. - Mindent meg fogok magyarázni, amint visszaérünk a szállásra. - bíztatóan rámosolygok a fiúra. - Igérem.
Shawn nem szól, de láthatólag megelégedett ezzel a válasszal, ugyanis szótlanul újra kibámul az ablakon.
A forgalom végre megindul, én pedig felsóhajtva merülök el a gondolataimban.
°°°
Augusztus 19. Vasárnap, 00:34
Fáradtan vetem magam a rozoga ágyra, míg Shawn még mindig rezzenéstelen tekintettel mered rám. Halványan rámosolygok, majd megveregetem magam mellett a matracot. A fiú lehuppan mellém, és fürkésző tekintettel pislog. Úgy néz, mintha életében először látna engem. Mintha egy idegen lennék számára.
Bánt ez az egész helyzet, képtelen vagyok megszólalni, és idegesen babrálni kezdek a szoknyám aljával. Percekig ülünk néma csendben várva, hogy a másik mondjon valamit, miközben mindketten a padlót bámuljuk.
Tudom, hogy nekem kéne magyarázatot adnom, így végül én töröm meg a köztünk beállt csendet.
- Mesterlövész vagyok.
Shawn azonnal felkapja a fejét, és hitetlenül pillant rám.
- Mi?
- Mesterlövész vagyok. - ismétlem. - Ez a munkám.
A fiú megrázza a buksiját, mint aki képtelen felfogni, amit mondtam. Felsóhajtok, aztán belekezdek a magyarázkodásba.
- Pár napja a parancsnok fülest kapott, hogy terror támadást akarnak véghez vinni a Sziget fesztiválon. Mivel az osztagunkból én voltam az egyetlen aki tudott magyarul, engem és a társamat, Jane-t azonnal oda vezényeltek. Semmit sem tudtam a helyzetről, általában Jane volt az, aki az összes papír munkát megcsinálta, de most nekem kellett volna. Azt sem tudtam kit kell védni, csak megkerestem ki a terrorista, és ártalmatlanná tettem, hogy ne tudjon bántani senkit. Nem tudtam, hogy volt egy másik is. - mentegetőzök.
Shawn megszeppenten pislog rám.
- Várj, azt az embert te ölted meg?
- Ez így sokkal rosszabbul hangzik... - mondom beharapva az alsó ajkamat. - De így is mondhatjuk. - felsóhajtok. - Aztán jött a mai koncerted. A főnök ide küldött minket, még napokkal ezelőtt. Mivel az előző merénylet nem sikerült, számítottunk arra, hogy lesz folytatás.
A fiú hitetlenkedve néz, majd gúnyosan felnevet.
- Szóval végig tudtad?
Értetlenül pillantok felé.
- Mit?
- Végig tudtad hogy ki vagyok? Tudtad, és mégis játszadoztál velem! Az egész csak kamu volt?? - felhorkan. - Jó szórakozás volt nézni ahogy próbállak lenyűgözni, ugye? - ahogy beszél szemében könnyek gyűlnek, nekem pedig össze szorul a szívem, és azonnal tiltakozni kezdek.
- Dehogy, erről szó sincs! Nem tudtam hogy te te vagy, csak annyit tudtam, hogy egy énekest kell megvédenem. Nem mondtad, hogy te az vagy. Nem gondoltam volna, hogy bármi közöd van a zenéhez. - közlöm, mire fáradtan felsóhajt, én pedig folytatom. - Aznap éjjel mikor mi randiztunk abban az étteremben, Jane megcsinálta a kutatást, amit nekem már rég meg kellett volna. Már megint helyettem dolgozott. - ismerem be. - Mikor tegnap reggel leléptem tőled, ő azzal fogadott, hogy a srácot, akit meg kell védenem, Shawn Mendesnek hívják. Reménykedtem abban hogy csak egy véletlen egybeesés, reménykedtem abban, hogy te és az énekes két külön ember, de aztán Jane mutatott képeket. Rengeteg képet, ami mind-mind téged ábrázolt, én pedig nem tudtam hogy mit csináljak, és ezért döntöttem úgy, hogy jobb, ha nem beszélünk.
A monológom befejeztével újra feszült csend áll be, én pedig imádkozom, hogy a fiú végre mondjon valamit. Próbálja megemészteni a hallottakat, és gondolom hogy a nemrég történt támadás sokkhatása is tart még.
- Értem. - szólal meg végül. Csalódottan néz rám, én pedig feszengeni kezdek. Tudom, hogy most valami olyan következik, amit nem akarok hallani. - Szóval így állunk. - mosolyodik el gúnyosan, mire lehajtom a fejem. - Tegnap kiakadtál azon hogy nem mondtam el hogy énekes vagyok, miközben te egy kibebaszott mesterlövész vagy. - idegesen felpattan az ágyról, és hitetlenül kitárja a kezeit. - Érted? Mesterlövész! Embereket ölsz, basszus!
- De... - próbálok közbevágni, de Shawn nem engedi.
- Nincs de! Erre nem tudsz magyarázatot adni, Pihe! - idegesen a hajába túr. - Tegnap te kérted, hogy ne beszéljünk többé. Most én kérem. - mondja keserűen, majd megindul az ajtó felé, de még időben elkapom a karját.
- Most meg hová mész?
Gúnyosan felnevet.
- Nem tudom. El innen. El tőled. Örökre.
Felhorkantok.
- Te tényleg nem érted, igaz? Nem hagytad hogy befejezzem a magyarázkodást. - lépek elé, hogy még véletlenül se tudjon elmenni. - Egy terrorista szervezet vadászik rád, Shawn! Ha kilépsz azon az ajtón, halott vagy!
A fiú megszeppenve néz rám és hátrál pár lépést, míg térdhajlata bele nem ütközik a matracba.
- Akkor mit akarsz, mit csináljak? Nézzem tétlenül, ahogy az emberek meghalnak körülöttem?
- Mi mást tudnál tenni? - vágok vissza. - Kettőből kétszer megmentettem a segged. El sem tudod képzelni mennyien haltak volna meg, ha Jane-nel nem avatkozunk közbe! - fakadok ki, hiszen már elegem van abból, hogy senki sem becsüli meg, hogy az életünket kockáztatjuk mások életéért. - Nem szórakozásból csinálom, Shawn! Hanem mert utálom, hogy ártatlan emberek halnak meg, csak hogy a pszichopata barmok kiélhessék a pszichopata vágyaikat. - tehetetlenül a tenyerembe ejtem arcomat, majd felpillantok rá. - Fogalmad sincs arról hogy mik vannak a világban, Shawn. Eddig nem is volt szükséged arra hogy tudj róla, de mostmár belekeveredtél, nincs visszaút.
A fiú másodpercekig szótlanul néz, aztán váratlanul feláll az ágyról, és szorosan magához von.
- Megértem. - motyogja a hajamba, mire meglepődök ugyan, de megkönnyebbülten felsóhajtok. - Nem gondoltam át teljesen, és tudom hogy te is biztosan sokmindent átéltél már... Csak ijesztő, hogy milyen rutin szerűen oldottál meg egy olyan helyzetet, mint az előző.
Egyetértően bólintok.
- Próbálom mindig a legjobbat kihozni a helyzetből, csak sajnos nem mindig sikerül. Sosem lehet mindenkit megmenteni. Mint láthattad, most sem tudtam. - felsóhajtok. - Viszont azzal, hogy a gránát a levegőben robbant fel, kevesebben sérültek meg, mintha mindez a földön történt volna. Ha akár egyetlen ember életét megmenthetem, nekem megéri.
Felnézek Shawnra tudatván vele, hogy jelen esetben rá gondoltam. A fiú halványan elmosolyodik, és egy lágy puszit nyom az ajkaimra, mire belemosolygok a csókba, és göndör tincseibe túrva vonom közelebb magamhoz.
Az ártatlan puszi hamar fellobbantja a tüzet, és egymást szinte felfalva borulunk az ágyra. Shawn máris a nyakamra tapad, mire vágyakozóan fordítom oldalra a fejem, nagyobb teret hagyva neki.
Kezei felfedező útra indulnak testemen, miközben én egyre vadabbul falom ajkait. Cipzárjával kezdek matatni, mire ő zihálva elszakad tőlem, hogy segítsen kiszabadítani a nadrágjában rejlő vadállatot. A fekete farmer pillanatok alatt a padlón végzi, nem sokkal ezután pedig már az én ruháim is a földön hevernek, miközben mi újra heves csókcsatát vívunk. Ajkaink szinkronban mozognak, az előbbi veszekedés feszültsége pedig csak úgy szikrázik köztünk, ami még izgatóbbá teszi az egészet. Shawn a matracra szegezi a kezeimet, majd felfedező útra indul immár meztelen testemen. Minden egyes porcikámat nyálas puszikkal borítja be, egyre lassabban haladva lefelé. Türelmetlenül próbálom kiszabadítani a mancsaim a szorításából, hiszen úgy érzem, már nem bírom sokáig. Érezni akarom a nyelvét a lábaim közt. Minden amit tesz, minden egyes apró mozdulat csak mégjobban feltüzel, egyre jobban növelve bennem a vágyat. Szükségem van rá...
Hangos nyöszörgésem mellé hirtelen egy telefon csörgése párosul, mire Shawn morogva tápászkodik fel rólam, én pedig félig megkönnyebbülve, félig pedig csalódottan hanyatlok vissza az ágyra. Máris hiányzik az érintése, a közelsége, bőrének férfias aromája. A megszállottja lettem.
- Ezt majd még folytatjuk, Bébi, de ezt most fel kell vennem. - fordul felém, mire kajánul elvigyorodva bólintok. Ő felveszi a telefont és beszélni kezd, de én ügyet sem vetve erre térdre eresztkedem előtte. Shawn sejti hogy mire készülök, és minden kézjelet bevet hogy megakadályozzon, de már megtanulhatta volna, hogy engem nem tud megállítani. Pajkosan elmosolyodva beleharapok alsó ajkamba, majd a számba veszem ágyaskodó tagját...
Na szóval izé, ez most ennyi lenne, mert nem akartam nekiállni most egy teljes 18-as jelenetnek, hiszen már így is elég hosszú, senki sem olvasta volna el.
A folytatás rajtatok múlik. Van igény egy (újabb) 18-as részre, vagy ezt most inkább ugorjuk át?
2019. Szept. 16.