(Jeff szemszöge)
Éppen a vadászatból sétáltam haza, amikor eszembe jutott (neved). Remélem jól van.
(neved szemszöge)
Körülnéztem a házban, Jeff sehol. Gondoltam amíg nincs itt, addig elbújok, és ha hazajövök ráijesztek. Tudom hogy Jeff nem olyan ijedős, de egy próbát megér.
Bementem a szobámba, és a katanám még mindig ott volt, a falnak támasztva. Elvettem onnan, majd bementem Jeff szobájába, és kivettem a szekrényéből az egyik fehér pulcsiját, és a szobaajtó mögé mentem, és úgy vártam Jeffet. Pár perc múlva hallottam hogy a bejárati ajtó csukódik, majd a léptek egyre közeledtek.
Megláttam Jeffet, ahogy belépett a szobába, majd háttal nekem leült az ágy szélére, és a padlót bámulta. Lassan mögé mentem, majd a katanát a nyakához tartottam, és a fülébe súgtam: Sweet Nightmares!
Lassan letettem a katanát, majd Jeff megfordult.
-(neved)? Mit keresel itt?
-Jöttelek meglátogatni, és bocsánatot kérni.
-De miért kérsz te bocsánatot?
-Mert nem hallgattalak meg amikor kellett volna..
-..nem..én kérek bocsánatot..amiért ezt tettem..-mondta olyan szomorúan, hogy majd' megszakadt a szívem. az állánál fogva magam felé fordítottam, majd megcsókoltam. Pár pillanat múlva visszacsókolt.
-Hiányoztál -suttogtam két csók között miközben a hajamba túrt.
-Te is nekem. De most menjünk aludni.
-Oké.
Bocs hogy ennyire rövid lett ez a fejezet! Hamarosan hozom a következőt!