Ray fotózásán ültem. Már vagy 5 órája tartott és nem úgy tűnt, hogy hamarosan befejezik, de végül is ráértem. Este repülünk New Yorkba, ugyanis holnap lesz a Met és mindketten meghívást kaptunk. Előre féltem ettől a naptól. Nem a gála miatt, hanem azért, mert tudtam, hogy Shawn is ott lesz méghozzá nem is akárkivel... A drága kis modell barátnőjével.
Gondolataimból a szőke hajú srác zökkentett ki.
- Végeztünk. Még átöltözök és mehetünk.- hajolt le hozzám egy pusziért.
Igen, együtt vagyunk kb. egy hónapja. Nagyon megkedveltem, de egyenlőre nem érzek iránta szerelmet. Jó együtt meg minden, de valahogy még nem az igazi.
- Oksi.- mosolyogtam rá, aztán figyeltem a távolodó alakját.
10 perc múlva már a nagy sporttáskájával együtt szálltunk be egy taxiba, ami hazavitt először minket hozzám, a cuccainkért, aztán indultunk is a reptérre. Lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy otthonomnak hívhatom ezt a helyet, ugyanis a bál után nem jövök haza, hanem ott maradok lakást nézni. Ha sikerül találnom, már csak összecuccolni jövök vissza. A főnököm nagyon könnyen belement. Azt mondta még jól is jön, hogy Amerikában leszek, mert így majd tudok személyesen találkozni az ottani ügyfelekkel/ partnerekkel. Persze mondta, hogy jobban örülne, ha maradnék, mivel nagyon jó a kapcsolatunk és nekik is kb. én vagyok itt az egyetlen barátjuk és az egyik legjobb munkaerejük. De mondtam neki, hogy nem leszek sokkal kevesebbet távol, mint eddig.
*****
Hulla fáradtan léptem ki a repülő ajtaján. A csípős hajnali levegő azonban rögtön felébresztett. 16 órás volt az út, ami még elsőosztályon is nagyon megterhelő. Külön várt, minket egy kocsi a repülő mellett, amibe a munkások már pakolták be a cuccainkat.
- Ms. Roberts, Mr. Palmer?- kérdezte tőlünk a sofőr, mire mindketten bólintottunk. Az öltönyös férfi erre kinyitottam előttünk az autó ajtaját, mi pedig beszálltunk a hátsó ülésre. Oldalra döntöttem a fejem, Ray vállára.
- Mindjárt aludhatsz.- suttogta, miközben egy puszit nyomott a homlokomra. Túl kedves velem mindig. És mindig nekem ad igazat. Elinte ez tetszett, most már kicsit idegesít.
Nem sikerült ébren kibírnom az utat, arra ébredtem, hogy Ray betakar és valakit utasít, hogy hova tegye a bőröndöket. Nem foglalkoztam vele sokat, már aludtam is vissza.
A szél befújt lenge ruhám alá, ami így láthatóvá tette az alatta lévő fürdőruhámat.
-Kár, hogy vettél fel fürdőruhát.- hallottam meg mögülem egy ismerős hangot. Amikor megfordultam megláttam Shawnt és rámosolyogtam. Ő rögtön odalépett elém és szorosan a karjai közé fogva felemelt, majd finoman megcsókolt. A gyomromban az összes pillangó felébredt. Istenem, de hiányzott ez az érzés.- Szeretlek.- mondta.
Továbbra is a karjában tartott, majd elkezdett futni és pörögni velem. Mindketten nevettünk.
- Anna- hallottam meg tompán a nevemet.- Anna, ébredj már fel indulnunk kell.- most már enyhe rázást is éreztem.
- Hm?- dörzsöltem meg a szemem.
- Kelj fel, elkésünk.- pillantottam meg Rayt, amint kinyitottam a szemem.
- Még egy picit légysziii.- kérleltem és a másik oldalamra fordultam.
- Jó. Max 5 percet.- ismét elaludtam, majd De javu érzéssel ismét a vállam rázására keltem.- Anna most már tényleg mennünk kell. Egy órás késésben vagyunk.
- Mi?- pattant ki a szemem.- Mi a francért engedtél visszaaludni?
- Mert kérted, hogy engedjem.- mondta felháborodottan.
- De nem kell mindent engedni.- kiabáltam rá.- Nem kell mindig igazat adnod nekem és hagynod, hogy bármit csináljak.- morogtam, miközben a cuccaimat pakoltam össze.
****
Mivel kevés volt az időnk, a sminkesnek és a fodrásznak egyszerre kellett dolgoznia. A rövid hajamat egy szoros copfba fogták össze és húztak bele pár arany csíkot. A sminkem egy vöröses árnyalatú szemhéjpúderből és egy hozzá passzoló rúzsból állt. Ezután elküldtek átöltözni. Minket a Zara kért fel, hogy az ő ruháikban vonuljunk be a vörös szőnyegen. Nem bántam meg, hogy igent mondtam rá, ugyanis egy gyönyörű bordó ruhát kaptam és egy arany magassarkút.
Ray is nagyon jól nézett ki. Festett haját most kicsit kivilágosították, öltözéknek pedid egy sötétkék öltönyt kapott, ami passzolt az én ruhámhoz.
- Mehetünk?- karolta át a derekam. Picit bólintottam, ő pedig megfogta a kezem és így indultunk meg a limuzin felé. Azt éreztem, hogy valami rossz fog történni. Megérzésem nem sokkal később be is igazolódott.
****
Szerintetek mi lesz a Met- en?😏