Hiába zajlott le múlt héten a farsang,hétfő reggel még mindig mindenki arról beszélt. Élményeket osztottak meg egymással,mint például,hogy ki kivel táncolt. Én mélyen hallgattam az Edinával való táncomról. Úgy voltam vele,hogy aki ott volt az úgyis látta. Arról nem is beszélve,hogy nem tartottam valami kellemes élménynek,és reménykedtem,hogy senki nem is hozza fel ezt a témát.Szerencsémre másik két farsangi történet volt a topon. Az egyik senkinek nem volt újdonság,ugyanis az Virág nyertes jelmezéről szólt. Szinte mindenki nagyon ötletesnek tartotta,és a többség elismerte,hogy joggal nyerte meg a jelmezversenyt. A másik téma ennél sokkal viccesebb volt. Ricsi mesélte el nekem és Zsoltinak még a suli előtt. A sztori röviden annyi,hogy egy 12/b-s srác,név szerint Zoli,elvesztett egy fogadást és piros sortban,egy piros dzseki alatt félmeztelenül,bójával a kezében akart jönni a farsangra,de Máday még az aulában elkapta és hazazavarta. Ezek szerint Zoli David Hasselhoff-ként akart virítani. Éppen ezen röhögtünk,mikor megérkeztek Reniék. Nekik már közösen meséltük el,mire Reni elnevette magát,viszont vele ellentétben Virág álmosan visszakérdezett,és szemmel láthatóan semmit nem fogott fel az előbb elhangzottakból. Ricsi újra elmesélte neki. Épp hogy befejezte,mikor megérkezett Dave is. Még ki se szállt az apja kocsijából,de már arról érdeklődött,hogy mi történt.Tipikus. Bele is halna,ha valamiről nem tudna. Ricsi belekezdett negyedjére is a sztoriba,én meg közben elkértem Renitől a kémiaházit. Sajnos mostanában nem valami sok kommunikáció van közöttünk.Dupla angollal kezdtünk. Még óra előtt lemásoltam a kémiát,és azonnal visszavittem Reninek,aki már a helyén ült a nyelvi előadóban.
-Kösz,Reni-dobtam le a füzetét az asztalra.
-Nincs mit-mondta,miközben eltette a táskájába.Kicsit furának tartottam,mert kissé indulatosnak tűnt a válasza. Vajon rám haragszik,amiért elkértem a háziját? Vagy más történt? Sajnos a kérdéseimre később sem kaptam választ,de a sors mellém állt,és még ott angol órán viszonozhattam a szívességét,mert az óra kezdete után pár perccel Mr. O'Realy egy „Miss Rentai" felszólítással felelésre állítatta fel Renit. A felelés abból állt volna,hogy tíz szólt kellett volna elmondania angolul,de Reni szótlanul állt. Nem hagyhattam,hogy rossz jegyet kapjon,és mivel még Neményi nem tisztelt meg minket a jelenlétével,gondoltam itt az ideje,hogy Reni végre csak rám figyeljen. Gyorsan leírtam egy cetlire a szavakat,és jeleztem Virágnak. Észrevétlenül átcsúsztattam a kezébe a megoldásokat,közben a szememmel jeleztem neki,hogy adja oda Reninek. Ügyesen csinálta. A tanár,aki ezidáig türelmesen várta a válaszokat,észre se vette,hogy Virág Reni elé tolta a papírfecnit. Reni ránézett a válaszokra,először bizonytalanul majd egyre bátrabban kezdte el sorolni a feltüntetett szavakat. Végül a feleletére a tanár beírta neki az ötöst.Jó kedvem lett többek között azért,mert én segítettem hozzá egy jó jegyhez,de inkább azért,mert nagyon nehezen bírtam ki,hogy a felelet alatt el ne nevessen magam Reni rossz kiejtésén.Egyértelmű,hogy a francia nyelv az erőssége,mert még az angol szavakat is úgy ejti,mintha francia lenne. Persze ezt nem is hagyhattam ki,amikor hátrafordult,hogy megköszönje a segítséget.
-Rémes a kiejtésed-mondtam neki,miközben visszafojtottam a mosolyomat. Remélem nem azt szűri le belőle,hogy bunkózni akarok.
-Hogy érted?-kérdezte zavartan.
-Hát,csak rémes. Nagyon franciásan beszélsz angolul,ami rémesen hangzik-magyaráztam neki,hogy mire kell figyelnie.
-De még csak most kezdtem angolul tanulni-mentegetőzött annyira édesen,hogy nem bírtam tovább és elnevettem magam. Nem akartam tovább szekálni,ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatót.
Pár perccel később Neményi is betalált a suliba.Leült Reni mellé majd elővette a könyvét és óra végéig olvasott.
Csengetés előtt arra eszmélt fel mindenki,hogy Virág felkiáltott,hogy „Kész!". Az egész osztály és a tanár is kíváncsian néztük,hátha kiderül,hogy miért is kiáltott fel. Végül kiderült,hogy a suliújság rejtvényét fejtette egész órán,és mikor elkészült,büszkén mutogatta mindenkinek.Eltudom képzelni,hogy Mr. O'Realy mennyire örülhetett neki,hogy az óráján rejtvényt fejtenek.
Már otthon voltam,mikor Dave üzent,hogy a suli honlapjára felkerültek a farsangi képek. Egész jók lettek. Le is mentettem egy párat. Na jó bevallom! Csak azokat amin egy Buffy-nak öltözött lány szerepel. A többi hidegen hagy.
Kedd reggel nagy pelyhekben kezdett esni a hó,mikor Reniék megérkeztek,ezért velük együtt bementünk a suliba. Máday mint mindig most is a Jeanne d'Arc-szobor mellett állt,és szokás szerint a diákokat egrecíroztatta. Míg a lányokat figyelmen kívül hagyta,addig mi fiúk sorba kaptuk az osztást. Olyanok hangzottak,mint például: „Antai-Kelemen,tedd el a zenelejátszót", "Pósa Richárd,fésülködj meg,hogy áll a hajad?", „Nagy Zsolt,állva csak a lovak esznek,rakd el a chipsed!", „Felmayer Dávid,ez iskola,nem a titkosszolgálat,vedd ki a füledből a headsetet!"
Igazán megtanulhatta volna már,hogy ezzel a parancsolgatással úgysem ér el semmit. Én úgyis továbbra is zenét fogok hallgatni,Zsolti enni fog,Dave meg szerintem a kütyüi nélkül meghalna. Ricsi meg növeszti a haját,ezért áll összevissza neki. Ezeket minden reggel megkapjuk,de esküszöm,már hiányozna,ha egyszer is kimaradna.
Első óra előtt a szokásos káosz uralkodott a termünkben. Főként ordítozás és rohangálás volt jellemző. Csak Reni olvasott csendben a padjában. Fogalmam sincs,hogy hogyan tud a könyvre koncentrálni ilyen hangzavarban. Nem elég,hogy szörnyű nagy hangzavar volt,még a sulirádióban is üvöltött Eminem Lose Yourself c. száma.
Pontban nyolckor Kardos bevágta maga után az ajtót. A tanári asztalnál lecsapta a naplót és lassan,nagyon lassan elkezdte lapozni. Tisztára pszichopata a pasi. Élvezi,hogy a legtöbb diák fél,hogy végül az ő nevénél állapodik meg,és felelésre szólítja fel.
-Felmayer-szólította fel végül Dave-et. Hátrafordulva láttuk,hogy Dave nagyon lassan és zavartan állt fel.
-Tanár úr,ma van a szülinapom-mondta Dave szomorúan.Kardos hosszan elgondolkodott.
-Nem bánom,nekem mindegy,melyik nap írom be az egyest-közölte vele a tanár. Azért ez egy kicsit előítéletes beszólás volt a részéről. Miért ne tanulhatná meg a következő órára az anyagot? Jó,persze ennek nagyon kevés az esélye,de nem lehetetlen.
-Köszönöm-vigyorgott Dave,majd gyorsan visszaült a helyére.
Kardos pedig elkezdte újra a kedvenc játékát,vagyis a napló lapozgatását.
-Bernáth-nevezte meg az újabb áldozatát.
-Nekem is ma van a szülinapom-próbálkozott Andris. Persze nem jött be neki,mert Kardosnak elég volt egy pillantást vetni a naplóra,és azon belül is Andris adataira,amiből egyértelműen kiderül az igazság.
-Szép próbálkozás. Na,kezdheted-tett pontot a téma végére. Tíz percig kínozta Andrist,de semmi értékelhető választ nem kapott a felelet alatt,majd amikor Andris közölte,hogy a versben két amfora található,a tanár totál begőzölt.
-Tegye fel a kezét,aki készült a mai órára-nézett végig a termen. Csupán Kinga és Reni tette fel a kezét,de az utóbbi csak óvatosan emelte meg minimálisan a kezét. Mindenki más csendben lapított.
-Tanár úr,én akartam készülni-szólalt meg Virág a legrosszabbkor. Bár ne tette volna. Persze Kardos egyből lecsapott rá.
-És mi akadályozott meg benne,kedves Virág?-kérdezte gúnyos vigyorral.
-A MySpace-oldalam szerkesztgettem,és nagyon elment az idő-válaszolta lazán a vállát megvonva.Na Kardosnak se kellett több. Villámló tekintettel nézett körbe újra a termen.
-Rendben,9/b.Rendben-szólt fenyegetően.
-A fenébe,Virág!-suttogta Ricsi. Szerintem ő is érezte,hogy most nekünk annyi,és nem is tévedett.
-Jövő hétfőre tízoldalas házidolgozatot kérek,aminek a témája, „én és az internet"-mondta mosolyogva. Csak az a baj,hogy ezen csak ő tudott mosolyogni.
-Tíz oldal?-akadt ki Robi.
-Tíz oldal. Hétfőre. Most pedig nyissátok ki a könyveteket...-erősítette meg a tényeket.
Kardos épp hogy csak belekezdett volna az anyagba,mikor nyílt az ajtó és Neményi lépett be. Kardos már nagyon kivolt tőlünk,mert már csak legyintett a késésre.Bezzeg ha én késnék...
Az óra hátralévő része csendben telt,majd a csengő megszólalása után Kardos is némán lépett le. A tanár eltűnése után mindenfelől papírgalacsin repült Virág felé.
-Okos vagy! Meg is írod nekem?-kérdezte tőle Ricsi.
-Most mi van? Nem miattam kell házidolit írni. Vagy igen?-fordult értetlenül Reni fele. Még mindig nem fogta fel,hogy miért is kaptunk büntetést.
-Ne aggódj,Kardos már Andris felelésénél berágott-vigasztalta őt Reni,pedig szerintem ő is tisztában volt vele,hogy Virág magyarázkodása miatt kell írnunk.
-Lemaradtam valamiről?-állt meg Reni padja mellett Neményi.
-Tízoldalas házidoga jövő hétre a netről-vonta meg a vállát Reni.
-Klassz-bólintott Neményi. A következő pillanatban már ők kapták az összegyűrt alufólia labdákat.
Föcin Dave a szülinapjára hivatkozva megint megúszott egy felelést. Helyette megint Andrist választotta a tanárnő,aki így megint begyűjtött egy egyest.Azt hiszem Dave jobban teszi,ha messziről elkerüli Andrist a nap folyamán.
Az ebédszünetet az udvaron töltöttük. A fagyos szél ellenére elég sok diák kimerészkedett. Még Reniék is kint ácsorogtak.Bevallom fél szemmel őt figyeltem,miközben ő croissant evett és közben egy pohár forró csokival próbálta melegen tartani magát. A sulirádióban véget ért egy ska zene,és az egyik stúdiós beleszólt a mikrofonba.
-A következő szám a 9/b-s Dave-nek szól.
Az árkádok alatt Dave meghajolt,és a többi diák megtapsolta. Egészen addig ünnepeltette magát,míg fel nem csendült a rádióban Halász Judit Boldog születésnapot című dal. Dave feje tök vörös lett,és gondolom legszívesebben elsüllyedt volna,de Zsolti kiélvezte a helyzetet és tovább tapsoltatta a diákokat,és a karjával jelezte,hogy éljenezzünk még.Naná,hogy ő szervezte meg az egészet.
Este otthon éppen gépeztem,mikor észrevettem,hogy Reni fellépett az msn-re. Olyan régen beszélgettünk már,hogy most semmiképpen nem akartam kihagyni a lehetőséget,de fogalmam sem volt,hogy mit írhatnék neki,mikor eszembe jutott a mai irodalom óra és vele együtt a beadandó házidoga. Tudom,tudom már eléggé átlátszó,hogy mindig ilyen ürüggyel kezdek vele kommunikálni,de nem akarok ráerőltetni semmi számára unalmas témát.Én a könyvekben nem vagyok otthon,őt pedig gondolom a deszkázás hagyja hidegen. Ennél különbözőek már nem is lehetnénk.
-Itt vagy?-írtam rá.
-Igen-válaszolt szinte azonnal. Megkönnyebbültem,mert attól féltem,hogy amíg itt agyaltam,addig már ő felállt a géptől,vagy ami rosszabb,hogy Neményi lefoglalja őt.
-A beadandó...-vágtam azonnal a közepébe.
-Segítek megírni.-ajánlotta fel. Ettől elmosolyodtam. Esküszöm gondolatolvasó ez a lány. Bár azt is kiolvasná,hogy mennyire tetszik nekem. Vagy inkább mégse,mert ha én számára közömbös vagyok,akkor az baromira kellemetlen lenne. Jobb lenne,ha én tudnám,hogy ő mit gondol rólam,és az alapján tenném meg a következő lépésemet. Kár,hogy ez nem lehetséges.
-Kösz
-Szívesen.Jó lenne,ha írnál pár oldalt magadtól,és akkor majd együtt átírjuk. Vagy ilyesmi.
-Miről írjak?-kérdeztem,mert fogalmam sincs,hogy mire gondolt.
-Csak úgy általánosságban,hogy mire használod a netet,mi a kedvenc honlapod,meg hasonlók-adott nekem ötleteket. Jó azt leírhatom,hogy általában sorozatokat,filmeket,videókat nézek és még a zenehallgatás is belefér,de azt semmiképpen nem írhatom le,hogy az ő oldalát szoktam nézegetni,meg,hogy mikor jelenik meg msn-en a neve mellett a zöld pötty,amivel persze semmit sem érek el,mert az esetek többségében nem tudok mit írni.
-Oké-írtam neki,hogy tudja,hogy felfogtam,hogy mire gondolt.
-Oké-írta ő is röviden. Éreztem,hogy a beszélgetésünk ezzel véget is ért,de én nem akartam még,hogy vége legyen. Az agyam gyorsan pörgött,hogy mivel tudnám még itt tartani őt. Gondoltam próba szerencse és kikerestem egy videót egy gördeszkás versenyről.
-Ezt láttad már?-kérdeztem gyorsan,nehogy lelépjen.Aztán gyorsan átküldtem neki a videó linkjét. Reméltem,hogy ezzel nem űzöm el őt az msn-ről,de meg akartam neki mutatni valamit abból ami az én életemhez kötődik. Akarom,hogy megismerje az életemet,akarom,hogy meg akarja ismerni az életemet.Sajnos elég hamar lejárt az az egy óra amit netezhet hétköznap. Szívesen beszélgettem volna vele tovább is,de így is jó kedvem lett.Este mosolyogva gondoltam rá,mielőtt elnyomott volna az álom.Alig vártam,hogy reggel újra lássam őt.
A hét további része eseménytelenül telt. Csütörtökön rajzon Reni szerencséjére nem jegyre rajzoltunk,mégis mikor Vladár körbejárt kiosztott egy pár ötöst,vagyis Virágnak,Kingának és nekem.
Francián engem feleltetett a tanár,de nekem ez nem megerőltető,szerencsére a nyelvekben nagyon otthon vagyok.Ma már a második ötöst kaptam. A végén még azt hiszik,hogy stréber lettem.
Matekon Gazdag tanárnő egyben tartotta a két órát.Egyesével hívott ki minket a táblához,hogy ott oldjuk meg a feladatokat. Valakinek hosszabb,valakinek rövidebb ideig tartott. Mivel nem tartottunk szünetet,így a tanárnő 10 perccel előbb befejezte az órát.Mielőtt elhagyta volna a termet,megkért minket,hogy a maradék időt csendben töltsük. Persze nekünk ezt még sosem sikerült betartanunk,ahogy most sem. Andris és Robi a telefonjukkal neteztek,Ricsi a fingerboardját tologatta,Dave sétálgatva beszélt a headsetjén,persze titkolja,de mindenki tudja,hogy az apjával szokott beszélni.Virág mangát olvasott,Gábor tévézett,Zsolti pedig elvette Kingától a lovas mappáját és olyan magasra tartotta,hogy a lány ne érhesse el.Ez addig tartott,amíg Kinga meg nem unta és sípcsonton nem rúgta Zsoltit.Mindeközben én a padra lehajtott fejjel zenét hallgattam. Reni Jacques-kal beszélgetett,majd utána a többieket figyelte. Minden olyan szép volt,amíg meg nem jelent Neményi és fel nem ült Reni padjára. Reni is elővette a könyvét,és csengetésig olvasott. Óra végén megszólalt a Metro Station Shake it című dala,mire mi azonnal kinyomultunk az udvarra. Reniék is lejöttek,de a szünet felétől már nem láttam őket kint.Rossz érzés,hogy bármennyit is beszélgetünk msn-en,neki még mindig Neményi áll az első helyen. Érdekelte őt egyáltalán az általam küldött videók vagy csak én erőltettem rá?