Yuuki egyből rávetette magát az ágyra, amint bementek Katsuo szobájába. Hátradőlve nyújtotta ki magát, majd mosolyogva felült.
- Animézzünk! - nézett bele Katsuo szemébe.
- Matekot tanulni jöttünk. - tartotta a szemkontaktust szigorú tekintettel.
- Eeeh~? Nemár, be kell melegednie az agyamnak! - nyafogott.
- Mert az anime aztán sokat segít a tanulásra való felkészülésben... - sóhajtott.
- Légyszi~! - kulcsolta össze kezeit maga előtt, és bociszemekkel színlelve szipogott könyörgően.
- Hahj... Mit akarsz nézni? - adta meg magát.
- Passz. Nekem tök mindegy mit nézünk, csak anime legyen! - élvezte ki a győzelmét.
- Hmmm... Mi lenne ha.. - akadt meg.
- Igeeen? - döntötte el Yuuki a fejét kérdően.
- Akarsz yaoit nézni? - mondta Katsuo egy mosollyal az arcán.
- E-e-ehhh? - kapkodott mindenfelé Yuuki teljesen vörösen. - Yaoit?!
- Aham. Yume a minap beszélt egyről, és kíváncsi lettem. - hazudta. Persze, már régóta látta az animét és nem pedig Yume ajánlotta, és persze az elmúlt napokban megbeszélték, hogy mit is kellesz Katsuonak csinálnia, mikor nála lesz Yuuki, ahhoz, hogy tudassa vele hogy mindketten yaoisták, és nincs miért titkolni. Yaoi nézés egyike ezeknek a tennivalóknak.
- H-hát jó.. ha te akarod.. - nézett oldalra elpirulva. - És, öm..
- Igen? - ült le mellé Katsuo az ágyra.
- Mi a címe? - nézett rá már enyhébb zavarral.
- Koisuru Boukun, ha jól emlékszek... Arról szól hogy egy srác szerelmes egy munkatársába, de az meg homofób, ezért a srác leitatja és megfekteti.
- Ne fogalmazz már ilyen nyersen, te! - pirult el teljesen ismét Yuuki. - De akkor nézzük. - állt fel gyorsan és felkapta a laptopot az íróasztalról. Visszaült az ágyra, ezúttal a falnak dőlve. Bekapcsolta, és Katsuora nézve megveregette a mellette lévő helyet, jelezvén, hogy kerüljön mellé. Teljesen közel ültek egymáshoz, így középre tehették a laptopot az ölükben.
"Várjunk, mi lesz, ha a yaoi nézése közben bemerevedek?!" - futott át a gondolat Yuuki fején, ami miatt gyorsan a takaróért nyúlt.
"El kell takarnom magam!"
Yuuki és Katsuo egyszerre húzták kétfelé az ágy takaróját, majd idegesen egymásra néztek.
- Mire kell neked? - kérdezte Katsuo.
- H-hogy mire?! - kapkodta tekintetét össze-vissza Yuuki zavartan. - Öhm.... fázni.. fogok?
- Májusban? - nézett a szemébe furcsállóan.
- Mert neked mire kell?! - kérdezett vissza felháborodva.
- Hát öhhmm... - nézett oldalra. - Mert én is fázni fogok...? - motyogta elpirulva. Mindketten csak szorították egyik kezükben a takarót, szemkontaktust erősen kerülve. A néhány másodpercnyi csend, amin keresztülmentek, elég volt arra, hogy mindkettőjüknek leessen az aktuális helyzet.
- Várj, csak nem..! - kapták fel fejüket. - ....neked is arra kell...? - mondták továbbra is egyszerre. Alig egy pillanat alatt mindketten rákvörösek lettek, így jobbnak gondolták inkább a laptop képernyőjét bámulni.
- Akkor, akarsz osztozni..? - nézett óvatosan Yuuki Katsuo felé. Katsuo válasza csak egy félénk bólintás volt. A laptopot arrébb tették, így a takarót magukra húzhatták. Miután mindketten kellően elhelyezkedtek, bekapcsolták az animét.
- Várj csak. - állt fel Katsuo, majd lekapcsolta a villanyt, és a szobájában lévő egy ablak függönyét is behúzta, így viszonylag sötét lett a szobában. - Azért így egy kicsit jobban hentai nézős a hangulat, nem? - fordult oda Yuukihoz.
- De. - kuncogott. Katsuo visszament az eredeti helyére, és egészen a mellkasáig felhúzta a takarót, ahogy azt az előbb is tette.
- Kezdhetjük? - mondta Yuuki.
- Aha. - válaszolta Katsuo, majd a laptopot arrébb csúsztatta az ő ölébe, hogy mindketten ugyanannyira láthassák.
Elindult a két részes anime első része. Mint szinte minden yaoinak, az elején semmi különösebb nem volt. De, ahogy egyre inkább kezdtek a dolgok izgalmassá válni, a két fiú egyre jobban kezdett koncentrálni. Egymásnak dőlve nézték a képernyőt, és nem is vették észre, milyen közel vannak egymáshoz. A válluk összeért, arcuk között mindössze néhány centi volt. Mindkettejük lába enyhén fel volt húzva, úgy volt az ölükben a laptop. Ahogy egyre jobban húzódtak egymás, azaz a laptop felé, a térdük is összeért, már csaknem összebújtak. Ezt mind észre sem vették, mert az összes figyelmüket az éppenséggel lejátszódó animének szentelték.
Már az "akció" jelenet közepénél jártak.
- Hnn...mh.. - nyöszörgött halkan Yuuki, amire Katsuo is felfigyelt.
- Baj van? - nézett rá aggódóan a videót megállítva.
- N-nem.. Folytassuk. - rázta meg a fejét, és a magára terített takarót szorosabban magához ölelte.
Tovább nézték az animét, amiben még mindig tartott az említett "akció" jelenet. A sok szenvedélyes csók, lökés, és nyögdécselés amit hallhattak és láthattak, igencsak zavarba hozta őket.
- Francba.. - motyogott magában Yuuki, miközben kényemetlenül mocorgott.
- Yuu, te merev vagy? - hajolt közel hozzá Katsuo.
- Barom! - kapta fejét Katsuo felé, ami váratlanul közel volt.
- FIÚK! Csináltam sütit~! - rontott be Katsuo nővére a szobába kiáltva.
- Bakker, kopogj legközelebb, a szívbajt hoztad rám! - szidta, ahogy hirtelen elkapta a tekintetét.
- Jézusom! Pont most csókolóztatok volna! Én meg bejövök, ezt nem hiszem el! Utálom magam..! - temette arcát szabad kezébe megbánóan.
- Cs-csók?! - lepődött meg a két fiú egyszerre.
- Áhh.. Bocsi. Ezt leteszem ide, nyugodtan folytassátok! - helyezte le a tál kekszet Katsuo éjjeli asztalára. - Tényleg bocsi! - csukta be maga mögött az ajtót miután kisietett.
- Yuu, nem akarunk inkább valami átlagos animét nézni? - vetette fel az ötletet Katsuo néhány szótlan másodperc múlva.
- De. - fordult vissza még mindig enyhén vörösen a laptophoz, és egy top 10-es válogatásból kinéztek maguknak egyet. 12 része volt, így öt óra keretében végig is nézték. Délután hat óra volt, mikor az utolsó résznek is vége lett.
- Ez egy jó kis történet volt! - nyújtózkodott Yuuki.
- Ugye? Bár szerintem a vége kicsit befejezetlen...
- Oh, ez azért van, mert két évados. - nézett Yuuki a barátjára. - Megnézzük?
- Jó hogy! - válaszolta az idő múlásáról teljesen megfeledkezve. Egy kis keresgélés után rátaláltak a második évadra, és annak megnézésével szintén elütöttek több órát. Javában este volt, és a kekszeket is már megették. Már az óra este fél tíznél járt.
- Én fáradt vagyok.. - nyöszörgött Katsuo.
- Én is, de már csak egy rész van, ki kell bírnunk... - törölte meg a szemét Yuuki, és elindította az utolsó epizódot. Már igazából nem is értették, mi játszódik le az animében, csak nézték, és várták a végét.
Az epizód közepén mindkettejüket legyőzte a fáradtság, és egymásnak dőlve elaludtak.
~ Reggel ~
"Bealudtunk!" - szidta magát gondolatban Yuuki, amint érezte a fejét Katsuo vállán. Ijedtében egyből elkapta onnan a fejét, és zavarban nézett végig előbbi támaszán.
- Ah, felkeltél? - nézett rá Katsuo.
- Aha.. Bealudtunk, ugye? Mennyi az idő? - nézett maga elé.
- Fél tíz.
- Bakker! Anyám megöl! Nekem mennem kell, nem baj? - pattant le az ágyról Yuuki.
- Dehogy. Kikísérjelek? - állt fel.
- Igen, köszi. - szaladt ki a szobából Katsuoval együtt. A bejárathoz siettek, ahol Yuuki felhúzta a cipőjét, és távozott.
- Akkor majd tali a suliban! - intett egyet Yuuki.
- Majd tali. - mosolygott Katsuo, és bezárta az ajtót. - Semmit nem tanultunk. - fordult oda a konyhában ülő nővéréhez.
- Tudom. - sóhajtott.