Lehet, hogy igazuk volt...

7.rész

Yuuki egyből rávetette magát az ágyra, amint bementek Katsuo szobájába. Hátradőlve nyújtotta ki magát, majd mosolyogva felült.

- Animézzünk! - nézett bele Katsuo szemébe.

- Matekot tanulni jöttünk. - tartotta a szemkontaktust szigorú tekintettel.

- Eeeh~? Nemár, be kell melegednie az agyamnak! - nyafogott.

- Mert az anime aztán sokat segít a tanulásra való felkészülésben... - sóhajtott.

- Légyszi~! - kulcsolta össze kezeit maga előtt, és bociszemekkel színlelve szipogott könyörgően.

- Hahj... Mit akarsz nézni? - adta meg magát.

- Passz. Nekem tök mindegy mit nézünk, csak anime legyen! - élvezte ki a győzelmét.

- Hmmm... Mi lenne ha.. - akadt meg.

- Igeeen? - döntötte el Yuuki a fejét kérdően.

- Akarsz yaoit nézni? - mondta Katsuo egy mosollyal az arcán.

- E-e-ehhh? - kapkodott mindenfelé Yuuki teljesen vörösen. - Yaoit?!

- Aham. Yume a minap beszélt egyről, és kíváncsi lettem. - hazudta. Persze, már régóta látta az animét és nem pedig Yume ajánlotta, és persze az elmúlt napokban megbeszélték, hogy mit is kellesz Katsuonak csinálnia, mikor nála lesz Yuuki, ahhoz, hogy tudassa vele hogy mindketten yaoisták, és nincs miért titkolni. Yaoi nézés egyike ezeknek a tennivalóknak.

- H-hát jó.. ha te akarod.. - nézett oldalra elpirulva. - És, öm..

- Igen? - ült le mellé Katsuo az ágyra.

- Mi a címe? - nézett rá már enyhébb zavarral.

- Koisuru Boukun, ha jól emlékszek... Arról szól hogy egy srác szerelmes egy munkatársába, de az meg homofób, ezért a srác leitatja és megfekteti.

- Ne fogalmazz már ilyen nyersen, te! - pirult el teljesen ismét Yuuki. - De akkor nézzük. - állt fel gyorsan és felkapta a laptopot az íróasztalról. Visszaült az ágyra, ezúttal a falnak dőlve. Bekapcsolta, és Katsuora nézve megveregette a mellette lévő helyet, jelezvén, hogy kerüljön mellé. Teljesen közel ültek egymáshoz, így középre tehették a laptopot az ölükben.

"Várjunk, mi lesz, ha a yaoi nézése közben bemerevedek?!" - futott át a gondolat Yuuki fején, ami miatt gyorsan a takaróért nyúlt.

"El kell takarnom magam!"

Yuuki és Katsuo egyszerre húzták kétfelé az ágy takaróját, majd idegesen egymásra néztek.

- Mire kell neked? - kérdezte Katsuo.

- H-hogy mire?! - kapkodta tekintetét össze-vissza Yuuki zavartan. - Öhm.... fázni.. fogok?

- Májusban? - nézett a szemébe furcsállóan.

- Mert neked mire kell?! - kérdezett vissza felháborodva.

- Hát öhhmm... - nézett oldalra. - Mert én is fázni fogok...? - motyogta elpirulva. Mindketten csak szorították egyik kezükben a takarót, szemkontaktust erősen kerülve. A néhány másodpercnyi csend, amin keresztülmentek, elég volt arra, hogy mindkettőjüknek leessen az aktuális helyzet.

- Várj, csak nem..! - kapták fel fejüket. - ....neked is arra kell...? - mondták továbbra is egyszerre. Alig egy pillanat alatt mindketten rákvörösek lettek, így jobbnak gondolták inkább a laptop képernyőjét bámulni.