Lehet, hogy igazuk volt...

6.rész

- Tényleg sajnálom, Hiori-san! - hajolt meg bocsánatkérően a fiú, aki minap az osztályteremben kiborította Hiorit. - Az igazgató elmagyarázta, és tényleg nagyon nagyon sajnálom!

- Hagyjad már, tényleg nem nagy ügy, csak akkor megijedtem és ennyi... - intett egyet a kezével, a fiú pedig aggódóan felpillantott.

- Tényleg nem haragszol?

- Dehogy, dehogy. Nem tudhattad, és az a lényeg hogy most itt vagy meghajolva előttem, és a megbocsájtásomat kéred. Tényleg nem haragszok, ne aggódj. - mosolygott.

- Köszönöm, Hiori! - egyenesedett fel. - Még egyszer bocsi, amiért olyan hülyeségeket kiabáltam ki. Majd még koccanunk! - fordult a padja felé egy apró intéssel, majd a odaérve belehuppant a székébe.

- "Nem nagy ügy." - mondta szigorú hangon Yume. - Nem is tudom ki sírt a lakásában, miután utánamentem. - fordította fejét lassacskán barátnője felé.

- Heheheh... - nézett oldalra Hiori, mintha egy sorozatgyilkos lenne mellette. - De már nem sírok. Túltettem magam rajta. - húzta ki magát magabiztosan.

- Hogyne. - sóhajtott Yume.

~ A tegnap történtek ~

- Hiori! - fogta meg Yume az éppen lakácskulcsokkal ügyködő Hiori karját.

- Menj el.. Nincs semmi bajom... - sírta el magát az utolsó szóra.

- Francokat nincs semmi! Most bemegyünk és ezt megbeszéljük! - nyitotta ki a kaput Yume, és a házban egyből Hiori szobájába mentek.

- Én ezt nem akarom! - huppant le Hiori az ágyra könnyek között.

- Ne aggódj, nem lesz baj. majd csak megoldjuk... Nem fogom engedni hogy zaklassanak! - ült le mellé Yume.

- Magában a zaklatással nincs bajom, de nagyon beijedtem mikor átfutott a fejemen az, hogy lehet én vagyok egy shoujo manga főszereplője, és a zaklatás addig fajul hogy jön egy srác aki majd megvéd meg minden, nekem meg muszáj beleszeretnem mert másként a manga nem izgalmas, és ez a srác valószínűleg Yuuki lenne, de akkor meg nem lenne esélye Katsuoval összejönni és ez egyszerűen kikészít! - fakadt ki magából egy szuszra Hiori.

Egy fájdalmas perc néma csönd zajlott le köztük.

- Hiori, többé nem ismerlek. - sétált Yume üres tekintettel az ajtóhoz, majd idegesen kiment rajta.

~ És most vissza a jelenbe ~

- Nem láttad a fiúkat valahol? - kérdezte Hiori.

- Talán hátra kéne nézned. - tette hirtelen a kezét a vállára az eddig mögöttük lévő Yuuki, Katsuoval mellette.

- Bwááh! - perdült meg Hiori a tengelye körül. - Jézusom, mi volt ez a jumpscare?!

- Nem annak szántam, csak béna vagy és megijedtél. - mosolygott Yuuki a kezét visszatéve maga mellé.

- Hmph.. Na és, hogy van az én kis meleg párom? - mosolygott sunyin Hiori.

- Mi-miről beszé- wha- hát de öhm micsoda?! - motyogott zavartan Yuuki és Katsuo egyszerre. - Mindketten jól vagyunk, és nem vagyunk egy pár, melegek meg főleg nem! - szedte össze magát és válaszolt végül Yuuki, bár még ha sikerült is egy normális választ összehoznia, a fangörcstől haldokló Hiorit és Yumét már csak Isten akarata állíthatta volna meg.

- És érted, elpirulnak! Én itt fogom halálom lelni, ha ilyen aranyosak lesznek! - hadarta Hiori Yuménak az aktuális érzéseit.

- Ugye!? Jézusom örülök hogy pont itt létezek és átélhetem ezt! - ugrált aprókat Yume a kezét a mellkasánál rángatva.

- Valahogy már meg se lepődök, Katsuo. - fordult oda Yuuki az említett fiúhoz.

- Már én sem, kezdek ehhez hozzászokni. - felelte enyhe pírral az arca szélén.

Beszédüket a csengő zavarta meg, amire az osztály tagjai hamarosan bespuriztak a terembe, aki pedig bent volt, a padjához fáradt. Elkezdődött a tanítás.

~ Szombaton ~

Katsuo éppen az elaludt haját igazítgatta a fürdőszoba tükrében, és az öltözékét is átnézte, hogy biztos legyen, nem néz ki úgy mint egy utcaszéléről felkapott csöves. Egy fekete hosszú ujjút viselt, aminek az ujj része fehér, ezt párosította egy sötétszürke farmerral. Fél óra híján délután egy óra volt, ami pedig a megbeszélt időpont volt.

Katsuo kisétálva érdekes illatot érzett, így furcsán nézve belesett a konyhába, avagy ahonnan az illat is áramlott.

- Mit ügyeskedsz össze már megint? - szólt oda éppen sütő nővérének.

- Vasárnap ugye lesz randim, és házi készítésű csokis kekszet akarok vinni majd a srácnak. De ez az adag nektek lesz, mivel nem vagyok profi a sütisütésben, ti lesztek az alanyaim. - fordult hátra mosolyogva.

- A mérget akarod velünk tesztelni? - vonta fel a szemöldökét.

- Ha-ha, de kis vicces valaki. Elkészültél már? - nézte meg hány perc kell még a sütés lejártához.

- Aha, megvagyok. Arra a fél órára amink még van felmegyek a szobámba, majd szólj ha Yuu jön. - indult meg a folyosójuk végére.

- Eeeh, maradj már itt addig, beszélgessünk! - kiáltott utána a nővére.

- Először elkezdesz sütni, most meg beszélgetni is akarsz velem. Félek megkérdezni, milyen drog van elrejtve a szobádban. - sóhajtott, ahogy visszakullogott a konyhába.

- Összebarátkoztam Hiori-channal. - dőlt a pultnak nővére, egy perverz mosollyal az arcán.

- Jajjajjaj, nem szeretem ezt az arcot.. - kezdett el hátrálni. - Nincs közte és köztem semmi, ne is álmodozz.

- Óhóhó, nem azért mosolygok ám így. Ki tudod találni miért? - fokozta tovább a perverz fintort az arcán.

- Na ne mondd hogy... téged is beleavatott... - nézett nővére pajzánul ragyogó szemeibe. - Óh, hát hogy ne tette volna! Jézusom, jöjj le és ments meg! - temette arcát egyik tenyerébe kétségbeesetten.

- Jól van na, - kuncogott. - nem kínozlak tovább, menj csak a szobádba.

- Köszönöm, Jézus! Máskor is megmenthetnél! - nézett fel a mennyezetre miközben a szobája felé vette az irányt. Becsapva maga mögött az ajtót levetette fartáját az ágyára, és a telefonját a kezébe vette.

Katsuo: Na, hogy haladsz? - írta Yuukinak az üzenetét, amire szinte azonnal jött a válasz.

Yuuki: Kevesebb ideig tartott a készülődés mint hittem, szóval már igazából kész vagyok, de még nincs 1 óra szóval csak ülök és várok.

Katsuo: Mi is kész vagyunk szal' gyere átfele akkor.

Yuuki: Vettem >.>

Katsuo abból a félpercnyi üléséből felállt, az ajtóhoz ment, és azt kinyitva kikiáltott a nővérének.

- YUU MINDJÁRT ITT LESZ! - hajolt ki a folyosóra.

- Nem vagyok süket, kicsit csitítsd már magad! - válaszolt a nővére. - Hogyhogy már jön?

- Beszéltem vele hogy már ő elkészült, és mi is, szóval jöhet hamarabb. - lépkedett a konyha felé.

- Aha. - tudta le röviden, és ezzel egyszerre a házcsengő is megszólalt. Katsuo gyorsított lépésein, és ajtót nyitott.

- Yo - köszönt az ajtóban ácsorgó Yuuki.

- Szia. - állt arrébb mosolyogva, hogy bejöhessen barátja.