8.rész

1.5K 111 6
                                    

- Hiori szemszöge -

Hétfő. Na ezt a hetet is túléltük. Suli első hetéhez képest egész tartalmas volt. Új ship, ami még komolyan is megvalósulhat, ezzel együtt két új barát, Katsuo és Yuuki. Beküldtek az igazgatóhoz, utolsó órán matekdogát írunk, hogy rohadna el a tanár... Egészen élvezem eddig a felső-középsulis életem. Katsuo vasárnap beszámolt Yuménak a szombat történtekről, Yume pedig nekem. Persze, hogy nem fogja titokban tartani előttem ezeket, ne is várjátok el!

Kivettem az automatából a narancslevem, és a suliépület oldala felé vettem az irányt. Itt terül el ellenségem, a futópálya is, ahova ebédszünetben egyedül azért jövök, mert sok a fiú és ezzel együtt a yaoi alapanyag. A futópályához egy szélesebb járda vezet, aminek szélén bokrok és padok vannak, a padokon pedig általában emberek. Mivel én a járdával pont egy vonalban dőltem neki az épület falának, tökéletes rálátásom volt a padon ülő személyekre. Ketten ültek az egyiken, egy atletikus, magas és fiús lány, meg egy.. még egy lány? Várjunk, nadrágban van.. Fiú?

Együtt beszélgettek és nevetgéltek, viszont egyben néztek két fiút, akiket én már régebben kiszúrtam. A két srác a pálya szélén ült kifulladva, elég közel egymáshoz, majd ugyanabból az üvegből ittak.. Nyuuu! De cukik! Hehehe.. Nem véletlen hogy ők az egyik kedvenc yaoi shippem.

Viszont az a két fazon is őket nézte, és egyszer csak.. Nevettek rajtuk.. Várjunk csak, ismerem ezt a fajta nevetést...

FANGÖRCSÖLNEK?! Beszélnem kell velük!

- Elnézést! - mentem oda a padhoz a narancslével még mindig a kezemben. - Ti yaoisták vagytok?

- Igen igen igen! - ugrott fel hirtelen felcsillant szemekkel a padról a lány. - Én is, meg ő is! - mutatott a padon elpirult, arcát rejtegető srácra. - Te is? - fogta össze a két kezemet a mellkasom előtt, és közel hajolva hozzám belenézett a szemembe.

- Én is. - húzódtam hátra kínos vigyorral. Hányszor hangzott el eddig az "is"?

- Jaj, de jó! Én Kawasama Carla vagyok, cserediák a 2/B-ből! Hívj csak Carla-channak! Te ki vagy? - cserediák? Most, hogy jobban megnézem... Nagyon rövid, szőke haja van, olyan világos, hogy szinte már fehér, azt pedig egyenesre vágott frufruval hordja. Sötétbarna szemein erősen látszott az izgatott csillogás, amit gondolom én hoztam elő. Enyhén barnított a bőre, legalább egy fejjel magasabb nálam, izmos és..

Tízszer jobb a melle mint az enyém.. ;-;

- Momoyama Hiori vagyok, a 1/D-ből. Én full japán vagyok. Na és ő ki lenne? - néztem a padon még mindig félénken ülő lányos srácra.

- Nagasaki Daiki, a pasim! - karolta át a nyakát a már felálló fiúnak.

- Örülök a találkozásnak. Daiki vagyok szintén a 2/B-ből. Kérlek, hívj csak Dainak. - hajolt meg formálisan. - Zavarna, hogyha én is csak Hiorinak hívnálak? - nyújtotta a kezét egy kézfogásra.

- Az zavarna, ha nem annak hívnál, Dai-chan! - ráztam meg mosolyogva a kezét. Kicsit jobban megnéztem őt is. Róla kapásból meg lehet mondani hogy japán, nem pedig cserediák. Körülbelül velem egymagas, talán kicsit kisebb. Fekete haj van, ami van olyan hosszú hogy a vállán hordja egy kis csurkában. A haja kicsit szemébe lóg, de így is látható a sötétzöld szeme.

De miért karcsúbb és nőiesebb mint én? ;-;

Bemutatkozásunk után mind leültünk a padra, és néhány percet elbeszélgettünk az egy órás ebédszünetből. Végül... Heh-heheh... Végre felhozódott a kérdés, amivel beavathatom őket a KatsuYuu-ba!

- Na és Hiori, te shippelsz valakit az osztályodban? - kérdezte Carla.

- Hát hogyne! És vagyok olyan szerencsés, hogy lehet ők még össze is jönnek! - válazoltam büszkén.

- Komolyan?! Be tudnál mutatni nekik? - kérdezte feltüzelten Dai-chan.

- Engem is! Én is hadd menjek! - kérlelte Carla.

- Háhá! Jöjjetek csak, alsóbb rendűek! Legyetek szemtanúi az igazi yaoinak! - áltam fel, és egy drámai beállással intettem, hogy kövessenek, amit mosolyogva meg is tettek. Felmentünk a termünkbe, ahol Yume, Katsuo és Yuuki pont egy beszélgetés közepén voltak.

- YUME! - szaladtam oda a padjához. - Jó híreim vannak, szereztem még két yaoistát! - mutattam az ajtó felé, ahol Dai és Carla állt, az utóbbi aranyosan integetve. Intettem nekik, hogy nyugodtan jöjjenek és mutatkozzanak be, és a következő pillanatra már mellettem állva elmondtak mindent magukról, amit kellett.

- Klubgyarapítás látom megy, lányok. Szóval Carla, és Dai. Örvendek. - biccentett Yuuki. - ez itt  mellettem meg Katsuo. - nézett rá szerelmére. Jó, ezt visszaszívom, ennyire nyomi nem vagyok...

- Én is örvendek. - mosolygott Katsuo.

- Szóval, köztetek alakulnak már a dolgok, ugye? - tette fel a kérdést Carla, amire a jól elvárt zavaros hablatyolást kapta a két fiútól, rákvörös fejjel.

- Látod, mondtam hogy ez lesz a reakciójuk. - néztem perverz mosollyal a két új barát felé. Úton a terem felé nagyrészt beavattam őket a YCH-ba, azaz Yaoi Couple Hadműveletbe, így ismerik a dörgést.

- Várjatok egy pillanatot, mutatok valamit. - nyúlt bele padjába mosollyal az arcán Yume, és elővette a legjobb füzetet, ami csak létezhet, a "Yaoi fanfictionök" füzetét, és lapozgatott egy darabig benne. - Ezt a két oldalt olvassátok el!

- Az a KatsuYuu fejezet amit írtunk, ugye? - dőltem rá a padra izgatottan.

- Pontosan~! - mosolygott.

- H-hé! Milyen KatsuYuu fejezetről beszélsz?! - kérdezte felháborodottan, mégis fülig vörösen Yuuki, a szintén zavarban lévő Katsuoval mögötte.

- Nem kell tudnod. Nem akarod tudni. - mosolyodtam el extrém perverzen.

- Igazad van. Jobb is ha nem tudom. - mondta teljesen lefagyva, és inkább a Carláékat kezdte el szemlélni. - Ahogy elnézem a fejüket, el tudom képzelni mi van benne. - utalt a kettejük "mindjárt erekciót kapok" arckifejezésükre.

- Legalább tudjuk, hogy jól megírtuk. Főleg azt a részt ahogy Katsuo elkezdi erősen.. - dicsekedett volna Yume, de Yuuki elcsitította.

- Fogd be, nem kértük hogy elmondd a tartalmát. - fogta be Yume száját gyilkos tekintettel.

- Úristen lányok, ez nagyon jó! - mondta elpirult arcát fogva Carla.

- Ezek után jó álmaim lesznek. - fogta meg szívénél a mellkasát Daiki.

 - Most már értem mi hozott össze titeket. - mosolygott Yume.

- Hehehe, hát igen. Daiki aranyosabb mint amilyennek látszik ám! - karolta át fiújának nyakát Carla.

- Én már eléggé aranyosnak látom így is. - mondtam dicsérési szándékkal.

- Hé! Nem adom őt! Megharcoltam érte! - ölelte át szorosabban Daikit, amire ő elmosolyodott. Tényleg nagyon aranyosak együtt.

- Ne aggódj, nem veszem el, veled néz ki jól. - mosolyodtam el.

- Oh, okés. Akkor megnyugodtam. Hé, srácok, nem megyünk ki egy sétára? Van egy ötletem! - nézett körbe mindenkin. Mind bólintottunk, és őt követve kimentünk az udvarra. Egészen a suliépület hátához mentünk, ahol elénk állt, és tudatta velünk az ötletét.

- Felelsz vagy merszezzünk!

Lehet, hogy igazuk volt...Where stories live. Discover now