Athén repterén vártam már a csatlakozásom. Marha nehéz volt ébren maradni, nem valami jó barátom az időeltolódás. Sóhajtva álltam fel, amikor elkezdett feljebb forogni a tábla az indulásokkal.
- Nemár- ordítottam fel, ugyanis a kinelzőn három órás késés volt látható.
Csak én lehetek ilyen szerencsés.
Mindegy. Ha már felálltam bementem a velem szemben lévő Strabucksba és vettem egy jó kis kávét, aztán kimentem a reptér teraszára, hogy elszívjak egy szál cigit. Remélem ez a kombó segít ébren maradni.
- Éreztem, hogy itt talállak- hallottam meg magam mögül Shawn hangját.
Mi a francot keres ez itt?
Megfordultam kérdőn nézve rá.
- Tudni akarom, hogy mit csinálsz te itt?
- Jöttem boldogítani téged.- lépett mellém mosolyogva.- miért jó neked ez a szar?
- Nem szar- fújtam rá a füstöt és kinyújtottam a nyelvem.- válaszolnál a kérdésemre. És komolyan légyszíves.
- Van még másfél hetem ami szabad, úgy döntöttem kihasználom. Megkérdeztem a főnököd, hogy pontosan hova mész és átküldött mindent. Foglaltam jegyet egy gépre amire még volt hely idáig és eljöttem. És mivel késik a géped nekem is jutott még rá hely- magyarázta vigyorogva.
- Te nem vagy normális.- mondtam és szívtam egy utolsót a szálamból majd elnyomtam.
Shawn végig a hülyeségeivel "szórakoztatott" amíg vártunk és a repülőn is helyett cserélt egy nővel, hogy tovább boldogítson.
- Hallod neked mennyi cuccod van?- röhögtem fel amikor már a 6. bőröndöt rakta a kiskocsira.
- Andrew csak 4et volt hajlandó visszavinni Torontóba, ezeket muszáj volt hoznom- morogta.
- És én még azt gondoltam hogy én hozok felseleges dolgokat. - nevettem tovább- Na én mentem már aludnékom van nagyon. Gondolom majd...- kezdtem elköszönni de közbeszólt.
- De most miért? Menjünk már együtt. Úgyis ugyanott lakunk.
- Mivan???- döbbentem le- kajakra mindent elküldött neked a Calvin? Ezért még megverem..- morogtam.
- Ahaa, mindent- kacsintott- közel leszünk egymáshoz. Nagyon.- mosolygott perverzen.
- Istenem, akkor siess. - sóhajtottam megadva magam.- tényleg mindjárt elalszok.
- Jó, jó, jó mehetünk.-indult utánam a bevásárló kocsi szerűséggel.
Gyorsan találtunk is egy taxit, mivel Santorini reptere kb olyan mint egy buszpályaudvar.. sőt..
- És hová lesz az út fiatalok?- kérdezte a tök aranyos sofőrünk tőlem görögül.
- Oiaba, a Canvas Suitesba legyen szíves- válaszoltam mosolyogva.
- Máris ott vagyunk- pillantott hátra a tükörben.- nászút?- a kérdés hallattán kirobbant belőlem a nevetés és alig bírtam abbahagyni.
- Oo, nem, dehogy is. Mi nem vagyunk egy pár, csak véletlenül futottunk itt össze- mondtam miután nagy nehezen abbahagytam a röhögést.
- Miről van szó?- nézett rám kérdőn Shawn.
- Azt hitte nászúton vagyunk- magyaráztam ismét fulldokolva.
- Végülis miért ne?-csatlakozott hozzám Shawn is.
10 perc múlva meg is érkeztünk a szállodába, ahol a sofőrbácsi felajánlotta, hogy behozza a cuccainkat, ha Shawn csinál vele egy képet, úgyhogy én előresiettem, hogy átvegyem a kulcsom.
- Rendben, köszönöm szépen.- mosolyogtam a recepciós lányra, miután megkaptam a kulcsomat.
- Hányas szoba a tiéd?- kiabált utánam Shawn.
- Találd ki- szóltam vissza, majd eltűntem a köves udvaron.
Felsétáltam egy lépcsőn majd az ott lévő folyosón a jobb oldali szoba volt az enyém. Nem is szoba ez, hanem egy marha nagy villa szerűség és volt egy saját kis medencém is. Calvin megint kitett magáért. Még csak 2 óra volt, most nem szabad elaludnom, mert akkor az egész heten szar lesz. Inkább kipakoltam a bőröndömből a cuccaim és úgy döntöttem sétálok kicsit a városkában.
- Hülye, a frászt hozod rám- morogtam Shawnra, mivel az ajtóm előtt állt amikor kiléptem.
- Mi a mai terv?- kérdezte, mit sem törődve az előző kirohanásommal.
Tipikus Mendes.
- Veled semmi.- léptem el mellette.
- Naa, azért jöttem, hogy ne legyél egyedül- sietett utánam.
- Pedig nekem tökéletes lett volna egyedül.-motyogtam magamnak.
- Tessék?- kérdezte.
- Semmi.. Az ég világon semmi, Mendes.
Csöndben sétáltunk Oia kis utcáin, amikor Shawn hirtelen megtorpant. Először észre se vettem, hogy lemaradt csak amikor utánam kiabált.
- Hogy szereted a kávét?
- Hm?-fordultam vissza kómásan- Ja, cukor nélkül sok tejjel. Sétáltam vissza hozzá.
- Oké, akkor elmondanád neki ezt, mert nem igazán érti az angolt- mondta kicsit kínosan.
Sóhajtottam, majd megmondtam a pultosnak a saját rendelésem és a fiúét is, hogy tiszta legyen minden.
- Nem értem, hogy tudsz ennyi nyelvet ilyen szinten beszélni- kérdezte Shawn további utunk közben.
- Ezt elvileg Apámtól örököltem- vontam vállat.
- Elvileg?- akadt fent ezen az egy szón.- Nem ismered apukádat?
- Nem igazán. Kicsi voltam, mikor elváltak anyával és nem tarthattam vele a kapcsolatot- kortyoltam bele a kávémba.
- Hogy tehet ilyet egy anya a lányával, hogy eltiltja tőle az apját? - háborodott fel.
- Apám alkoholista volt és miután kijött az elvonóról visszaesett. Anyám meg már nem bírta, ezért elhagyta.
- Oh, bocsánat, Nem tudtam- hajtotta le a fejét.
- Semmi baj. Nem igazán érdekel.- rántottam meg a vállam ismét.
- Akkor azóta nem is találkoztál vele?
- Apámmal? Nem- válaszoltam röviden.
- És Anyud? Vele tartod a kapcsolatot?
- Összeházasodott egy amerikai pasassal, kb amikor 10 éves voltam. Jackson jó fej, mindig is kedves volt hozzám és nagyon szereti anyát.- kezdtem mesélni.- de nem voltam otthon 18 éves korom óta és anyával is csak max havi egyszer beszélek pár szót. Elvannak ők ketten.
- Akkor amerikában is élnek?- folytatta Shawn a kérdezősködést.
- Azt hiszem most nem. Jason mondta nem rég, hogy hazaköltöztek Magyarországra, mert Jack ott kapott valami kirendeltségi munkát.
- Ki az a Jason?
- Ja, ő a mostohatesóm és az egyetlen barátom is egyben. Na de vége a mese délutánnak, már így is többet mondtam, mint ami rád tartozik.
- Rendben.. Tudod, Anna, nem is vagy te olyan bunkó, mint amilyennek mutatod magad.- erre a mondatára megtorpantam és felvontam a szemöldököm, de ő nem állt meg így én is felvettem vele a újra a tempót.
Még egy pár órát sétálgattunk a gyönyörű házak között, majd úgy döntöttünk, hogy beülünk egy étterembe kajálni. Vacsi közben is sokat beszélgettünk, de most inkább ő mesélt.
- Köszönjük, kérnénk a számlát- intett a pincérnak Shawn.
- Én fizetek- kaptam elő gyorsan a pénztárcámat.
- Dehogy fizetsz te, tedd el szépen- bökött a táskám felé a fejével.
Amint letette a pincér a blokkot egyszerre nyújtottuk felé a kárytánkat. Sajnos Ő egy picivel gyorsabb volt, így a felszolgáló az övét vette el jót nevetve rajtunk.
- Jó, de legközelebb akkor is én fogok- morogtam, miközben kiléptünk az utcára.
- Persze, Anna. Majd legközelebb.- karolta át a vállam.
A szállásra visszaérve, elkísért az ajtómig.
- Jó éjt- ölelt meg, mire én esetlenül visszaöleltem.- Holnap találkozunk- mondta, majd lesietett a lépcsőn.
Kezdem megkedvelni ezt a srácot.
😘
Itt is lenne a folytatás❤️❤️❤️
Milyen napotok volt? Nekem nagyon laza, úgyhogy meg tudtam írni ezt😏
Amúgy, ha tetszik ne felejtsetek el szavazni és ha nem követtek még tegyétek meg, hogy kapjatok értesítést az újdonságokról☺️
A véleményeket várom kommentben, Puszi mindenkinek🥰😘