Pusztító erő 'Befejezetlenül, de mégis befejezett'

'2'

- Fáj még? - kérdezte aggódva anya. A fejemen lévő púpot jegelte.
- Igen - mondtam jéggel a fejemen.
- Mit csináltál?
- Nekimentem egy fának.
- Ahj, vigyázz magadra kisfiam!
- Ne haragudj, nem direkt volt. Ott volt egy lány... - kezdtem, de anya félbeszakított.
- Egy lány?
- Igen, egy lány. Őt néztem, és hopp nekimentem egy fenyő fának.
- Ilyen ez a szerelem - mondta sokat sejtően apa.
- Nem vagyok szerelmes belé!
- Persze, persze. Én se vagyok szerelmes anyádba - mondta apa, mire anya szikrázó tekintettel nézett rá. Apa szépen lassan hátrálni kezdett.
- Jobb a békesség - mondta apa, és kiment a szobámból.
- Néha igazán feltud idegesíteni, de így szeretem - mondta anya.
- Ő is szeret téged - mondtam mosolyogva anyának.
- Tudom - adott egy puszit az arcomra, és kiment. Rezegni kezdett a telefonom. Elnyúltam az éjjeli szekrényemhez a telefonomért.
Brian: Mi a helyzet kaszanova? :D
Aaron: Ha-ha nagyon vicces... fáj a fejem
Brian: Így jár az aki neki megy a fának
Aaron: Ráadásul 2x
Brian: Kétszer?! Jézusom, haver!
Aaron: Ne kezd :)
Brian: Akkor nem kezdem. Amúgy kiderítettem a hercegnőd nevét :D
Aaron: Nem a hercegnőm!
Brian: Érdekel a neve vagy sem?
Aaron: Igen, érdekel
Brian: Stella Morgen
Aaron: Honnan tudod???
Brian: Vannak kapcsolataim ;) elfelejtetted?
Aaron: Igaz...
Brian: Kérdezném, hogy jössz-e bandázni, de nem akarom, hogy megint neki menjél egy fának XD
Aaron: Nagyon nem vagy vicces... Brian: Szerintem az vagyok :D
Aaron: Mennem kell, csá!
Brian: Csá!
Visszatettem az éjjeli szekrényemre a telefonomat, és néztem ki a fejemből. Stella a neve.