Miután bevásároltam,haza indultam. Még mindig nem értek semmit. Haza felé ezen gondolkodtam,hogy még is ki és mit akar. Otthon készítettem egy szendvicset,majd reggeli ként elfogyasztottam. Ez után elő vettem a telefonom és tárcsáztam Hobi-t.
-Szia Jinie-köszönt Hobi.
-Szia, nem szeretnél elmenni egyet sétálni a mólóhoz?-kérdeztem félve, mert kitudja mi lesz ha megtudják, hogy elárultam, hogy mi a helyzet.
-De persze, de miért?- érdeklődött, na ettől féltem...
-Hát, ... csak mutatni akarok valamit- mondtam.
-Oké- éreztem, hogy mosolyog-mikor menjek?
-Úgy fel 2 fele oda megyek eléd oké?- kérdeztem.
-Rendben,már alig várom szia-köszönt el.
-Szia- köszöntem én is el.Ezzel megszakítottan a hívást.
Fuh, nagyon izgulok ki lesz ott és mit akar. Hogy lekössem a figyelmem elmentem ebédet készíteni. Megebédeltem és kocsiba ültem. Elindultam Hobi-hoz. Szinte már doboltam a kormányon. Oda értem, és Hobi már kint várt, rápillantottam az órámra csak 2 percet késtem... nem nagy ügy.
-Sziaa-nyitotta ki az autó ajtaját boldogsággal az arcán. És beült mellém a kocsiba.
-Hali- köszöntem vissza és egy mosolyt erőltettem magamra.
Az út nem volt hosszú 10 perc alatt oda értünk. A kocsiban ide fele nem nagyon beszélgettünk, csak figyeltük az utat. Kiszálltam és Hobi-is majd a közeli parkolóból, ahol le parkoltam az autót, elsétáltunk a mólóig. Még van öt perc. Már tűkön ülök, nem bírom már... ahj felfal az idegesség és egyben az izgalom is.
-Amúgy mit is akartál mutatni?- kérdezte gyermeki ártatlansággal az arcán. De mielőtt szóra nyitottam volna a szám valaki elkiáltotta magát. Mindketten a hangirányába fordultunk ami mögülem jött. És... micsoda?? Hobi főnöke sétált elénk két kigyúrt, fekete kabátos ember előtt. Mint a horror filmekben, komolyan, és most jön az a rész mikor kinyírnak minket vagy mi? Én ezt nem értem. Egyszer Hobi-ra néztem aki mérgesen nézett a főnökére, majd megfogta a karom és a háta mögé húzott.
-Lám lám ki van itt? Csak nem Hoseok?- kérdezte gúnyos hangon Hobi főnöke.
-Hogy kerülsz te ide?- sziszegte Hobi? Mi folyik itt??
-Csak nem elfelejtetted az üzletet?- mondta lenézően a férfi.
-Nem, nem felejtettem el, de azt is megmondtam, hogy én kiszállok- mondta Hoseok.
-Ebből, jól tudod, hogy csak egyszerűen nem lehet kiszállni.-nézett fenyegetően Hobira. Miről beszélnek ezek? És én mit keresek itt??
-Megtettem amit kellett, mit akarsz még?-vonta fel egyik szemöldökét Hobi.
-Tudod te azt nagyon is jól.-húzta mosolyra ajkait a férfi.
-Te meg azt tudod, hogy én azt nem vállalom.- nézett oldalra Hoseok.
-Ha azt meg csinálod, utána békén hagylak a családoddal együtt.-vette komolyra a hangnemet a férfi. Mi ez? És mit kell tennie Hobi-nak? Na jó ez kész... nem értek semmit.
-Adok 2 nap gondolkodási időt, ha nem cselekszel tudod a következményeket.-mosolyodott el gonoszan.
-Rendben.-sóhajtott Hobi.
-Most menjetek, még mielőtt meggondolom magam.-terelt ki minket a mólóról.
Vissza siettünk a kocsihoz én pedig elhajtottam egyenesen Hoseokék-hoz.
Leparkoltam a házuk előtt és bementünk. A szülei ismét nincsenek itthon.
-Hobi...-mentem oda hozzá-mi ez az egész?- kérdeztem félve.
-Figyelj amit most mondani fogok, arra kérlek, hogy ne szólj bele és majd ...ne undorodj tőlem...-sóhajtott, majd nyelt egyet és bele kezdett a mesélésbe.
Sziasztok!
Itt lennék a kövi résszel.
Köszi,hogy elolvastad!