Egy empata tiszta gondolatai

Maradók

Eljött hát egy új nap,a tegnapot hátra hagyva.
Új ígéretek,szavakat hozva.
De miben higgyen az ki mindenét elvesztette?
Nem javakat,fényűzést,hanem gyermekét vesztette.
Ott áll most egyedül magába roskadva,fényképet nézve gyermekét siratja.
Miért?ordítja a házban.
Miért vetted el tőlem? S vár a válaszra.
De hallgat az ég nem szól az úr,az asszony fájdalma mindent felül múl.
Hogyan tovább?hogyan fog élni?
Keresi a választ ,ami nem érkezik.
Barátok,rokonok,családja van vele,de ő nem tudja hogy mit is kezdjen ezzel a tömeggel.
Nem kér a szóból,csak csendet akar,néz maga elé,s csendesen meghalni akar.
A lelke megtört emészti a fájdalom,kinek?miért?minek?éljek! ez kínozza ,s tudja elvesztett mindent ami kedves volt neki e világon.
Az úr hallgatja,szive nehéz,az asszony sírása a lelkébe néz.
Az úr mellett egy új angyal ül,s nézi a síró meggyötört szülőt.
Az úr int neki menjen búcsúzzon el,s a kis lélek földre száll hogy lényével letörölje a könnyet egy gyászoló szülő arcáról.
Barátok, rokonok, családtagok ,végső búcsút venni jöttek ők össze együtt.
Az angyal halkan hallgatja a búcsút,majd kezével édesanyja arcához nyúl,letörli a könnyet,s szíve megszakad,mert eszébe jut mindaz mit ők neki adtak.
Miért ilyen nehéz én istenem?teszi fel a kérdést az ég fele.
Szived egy darabja mindig itt marad!hisz neked ők mindig a lelkedben laknak,egy vér voltatok,egy nevetés ,sírás,nézd meg jól ilyen a te édesanyád.
Barátaidtól köszönj el szépen,mert ma este hangos zokogás lesz az éjben! Szólt az úr. Majd csend borult az égre,s az angyal búcsúzott,s mindenkit megérintett szépen.
Ő elment,de a bánat itt maradt,szenvedő barátok síró hangja maradt .
Majd az idő,az gyógyítja a sebet,mondják mások,de aki marad az tudja csak igazán, hogy semmilyen idő ,nem segít egy szülő bánatán.!
Az úr tudja ezt,fáj neki,de ellene semmit nem tud tenni.Minden el van rendeltetve,ki mikor megy el,annak pokol az élet aki marad,mert a sebek a lelkében soha benem forrnak.