Egy empata tiszta gondolatai

Élet vagy halál

Vajon ki dönti el meddig maradhatunk?
Vajon mikor hív haza minket a mi istenünk?
És ha egyszer mennünk kell akkor vajon mit hagyunk magunk után?
Hogyan éljünk  hogy akik itt maradnak szeretettel emlékezzenek ránk?!
Kérdések és kérdések százai vannak a fejünkben.
Olyan röpke az élet,tiszavirág életű.
De ezt csak akkor fogjuk fel ha meghal valaki akit ismertünk,szerettünk.
Ne harcoljunk egy életen át,bocsássunk meg egymásnak.
Sose tudhatod mikor lesz az a nap mikor menned kell!
A múlt sebeit engedd bekötözni az életnek.
Öleld magadhoz szeretteidet mert akármit is hoz az élet neked csak ők vannak.
Ne akkor szeresd mikor a sírja felett állsz,akkor szeresd amikor ott van,mert hidd el a sebek sose fognak begyógyulni.
Egy életen át mindig benned fog élni a tudat hogy másként kellett volna.
Ma egy nagyon kedves ismerősöm elment,a legfájdalmasabb az hogy mindössze 19 éves volt.
Hírtelen érte a halál,búcsú nélkül,
Döbbenten állunk,szép fiatal lány volt.
Nagy karier volt előtte,és most csak a csend,és a döbbenet.
Ennyi,véget ért egy fiatal élet,haza hívta az úr!
A szüleinek a fájdalom,a csend,és az űr!
Nem nevetsz már,csak a fényképeken.
Mit mondhatnék? Köszönöm neked hogy ismerhettelek,legyen könnyű neked a föld,
Ilyenkor mindig elgondolkodom, milyen röpke,ingatag az élet.
Ne felejsd el mindennap elmondani a szeretteidnek hogy szereted őket!
Mikor halálunkkor a vég kapujában állunk,akkor mérettetik meg mennyit érünk.
Én azt mondom mindenki annyit amennyi szeretetet adott itt a földön.
Nem javak,pompa,fényűzés!
Csak a tiszta lélek szeretete.
Ennyi nem több!
Hát álmodjunk,mert egyszer véget ér,a mát átéljük,de a holnapot nem garantálja senki.
Minden percedet úgy éld mintha az volna az utolsó,mert egy nap az is lessz!