Egy empata tiszta gondolatai

57.rész

Ült a lány a parkban,várta a fiút akivel már 5 hónapja alkottak egy párt. Nem izgult mert mindig késett egy pár percet.A távolból feltünt egy alak,kezében rózsaszál.A lány tudta hogy az ő szerelme az,felpattant és a fiú elé sietett.Megölelték egymást, Már nagyon vártalak!mondta a lány.Siettem!volt a válasz.Majd kézen fogva sétáltak a csendes parkban.A lány boldogan orrához emelte a virágot,mélyen beleszagolgatott.Annyira szeretem a rózsát !mondta. Mindennap kapott a fiútól egy szál vörös rózsát.A fiú vékony volt,hatalmas sötét szemei voltak,mások azt mondták róla hogy gizda.De a lánynak a világon a legszebb férfi volt. Persze,hiszen a szerelem lengte be őket.Mondd hogy örökké fog ez tartani!ölelte át a lány a fiú nyakát.A fiú mosolyogva ,puszit adva a lány szájára mondta,örökkön örökké! És úgy is gondolta.Majd haza kisérte a lányt.Holnap!kiálltotta a lány .Holnap!volt a válasz.csókot váltottak,és a fiú elindult haza.Másnap a fiú kicsit leverten érkezett a lányhoz,mi a baj?kérdei a lány.Kicsit fáradtnak érzem magam!válaszolt a fiú  .majd zsebéből elővett egy nyakláncot,amit a lány nyakába tett.Meseszép! ámult a lány. Igen!olyan szép mint te!   mondta.És valóban a nyakláncon egy vörösrózsa lógott,amibe bele volt gravíroztattva hogy ,örökké.!Lány szóhoz sem jutott,a fiú nyakába ugrott és ezer meg ezer csókkal halmozta el szerelmét.Holnap csak később tudok jönni!mondta a fiú.Homlokán gondterhelt barázdák jelentek meg.A lány érezte valamit nem mond el.Hiába kérdezte mi a baj a fiú háritott.Másnap a lány várta szerelmét,de sokat késett,ennyit nem szokott,villant át agyán a félelem.Mi történhetett?felpattant és úgy döntött elmegy szerelméhez.Mikor odaért furcsa csend volt a lakásban ,kopogott de senki nem nyitott ajtót.Ekkor a házmester jelent meg a folyosón, oda hiába kopog kedveském!azt a szegény fiút nem engedték ki a kórházból! A lány réműlten állt,semmit nem értett.  Hát maga semmit nem tud?kérdezte a nő a lánytól. De mi történt vele? Baleset érte?mondjon már valamit?kiabálta a lány feldúltan.Nyugodjon meg!mindent elmesélek ,jöjjön! hívta be magához az elképedt lányt.Egy csésze tea mellett,elmesélte ,hogy a fiú évek óta beteg,leukémiás,és most rosszabbra fordult az állapota.Siessen kedves ! a kórház egy saroknyira van,menjen ne várjon!toszogatta az összeomlott lányt.Rohant a kórházba,összetört szíve,vérző lelke,kísérte. A nővérkéhez sietett,aki semmit nem értett,de egy szobaajtóra mutatott,ott lehet ha ő az.Keze remegett,könnyei arcát mosták,attól félt elfog ájulni.Benyitott,az ágy üres volt,elkéstem!.. üvöltötte.Leroskadt az ágyra és zokogva mondta,azt mondtad örökké!Kintről hallották hogy a lány zokog, szóltak az orvosnak,aki sietett,A lány az ágyra dőlve zokogott,üvöltötte fájdalmasan, azt mondtad örökké!  Örökké,!igen örökké!hangzott a válasz,a lány megdöbbent a hang hallatán,megfordult.És ott állt előtte a fiú hosszú fehér köpenyben,névtábláján Dr  felirattal.Mostmár az öröm könnyei záporoztak a szeméből.A fiú átölelte,majd elmesélte hogy az unokaöccse sajnos nagyon beteg volt,és nála lakott,ameddig nem kellett behoznia a kórházba.A fiú tudta hogy ez a lány lesz a felesége,mert akiben ennyi kitartás .,szeretet .féltés van az az ő másik fele.Átkarolták egymást és elindultak hazafelé.Hosszú szép élet várt rájuk,mert ők tudták hogy egy perc az élet,és ebben a percben a lány összes fájdalmát kiadta.