Egy empata tiszta gondolatai

Angyali ítélet

Sűrű sötét fellegek gyűltek ,az ég el sötétedett. Valami készülőben volt.  Az emberek meghökkenve nézték az eget,találgatták mi lehet az. Ekkor hatalmas villámok világították be az eget. Ijedtség pánik lett úrrá az embereken.Hatalmas robaj közepette szélvihar támadt, de ez más volt,ez a vihar pusztító erejét jött megmutatni. Mindenki futott amerre látott. Repültek a cserepek,fák szakadtak ki gyökerestől,vég ítélet órája jött el! Rettentő dühösen érkezett a vihar.Nem volt menekvés,az emberek ordítva rohantak menedékhelyre. Ketté nyílt az égbolt,hatalmas fényesség közeledett.Aki látta reszketett a félelemtől! Ordítva jött az égi sereg! Pusztuljon minden! üvöltötte az égi hang. És a sereg pusztított. Nem volt menekvés,nem volt hova bújni. Mindent és mindenkit látott az igaz fény! Egy kis templomba húzodtak azok akik szereteikkel akartak lenni a vég óráiban.Imádkoztak,egymás kezét fogták. Gyerekek sírva kérték az úr istent segitsen rajtuk. Az angyali sereg nem kegyelmezett a kint lévőknek. Halál sikolyok,visitások töltötték be a teret. Az úr rendet tenni jött. Egész éjszaka folyt az angyalok harca,majd ahogy jött elcsendesedve elment,. A templom ajtaja kinyilt,a meg maradt emberek kiléptek az utcára, némán álltak,körbe nézve látták a pusztítás nyomait! Semmi nem maradt,a földel tették egyenlővé a várost,az emberek eltüntek. Egy maroknyi ember maradt.Ők voltak a kiválasztottak. Esélyt kaptak egy új életre. De tudták milyen vékonyka szálon lóg ez az esély.Leborúltak a földre hogy megköszönjék a mindenhatónak az életüket! Kisütött a nap. Istenük tudta hogy jól döntött. Remélvén hogy nem kell többet a földre jönnie! Hát éljünk remélve hogy urunk megbocsátja bűneinket!