,,Az idő iskolája tanít meg,hogy az idő tűz,mely elemészt minket."
-Dalmore Schwarz-
Nastya
Miután jól helyben hagytam a kedves kapitányt elkezdtem bolyongni,de mint az előző esetben most sem igazán tudtam merre kéne elindulnom.Ezért inkább minden mindegy alapon fordultam be az egyes elágazásoknál,reméltem valami értelmes helyre lyukadok majd ki,ahol tudok is magammal kezdeni valamit.Ugyanis a kijutás már meg sem fordult a fejemben,egyszer már megpróbáltam,pechemre nem jött össze úgyhogy innentől szépen lassan meg fogom várni,hogy kiszabadítsanak.Tudom elég gáz,de nem igazán tudok sokkal többet tenni.
Egy darabig keveregtem,nézelődtem,benyitottam egy-két helyre és a végén már azt sem tudtam,hogy melyik irányból jöttem egyáltalán.Annyi egyforma folyosó volt,mint Szibériában.Ott is egy kész örökkévalóság volt megtanulni,hogy mi merre van,de még a mai napig nem tudok teljesen kiigazodni.A fontosabb szobák és a menekülési útvonal megvan,de ennyi,majdnem az egész életemet abban a föld alatti lyukban töltöttem,de ha valaki megkérdezné valaki,hogy hol van az étkező megszólalni sem tudnék.És a toronyban sem voltam másképp,nem tudtam kiigazodni.Egy kis idő után viszont jobbnak láttam megállni.Ismét ugyan annál az ablaknál lyukadtam ki mint legutóbb és nem is véletlenül,szerintem tudat alatt beleszerettem a lélegzetelállító kilátásba.A lábam már gondolkozás nélkül megtalálták ezt a különleges helyet,hogy szemeim ismét megcsodálhassák az egyetlen igaznak tűnő dolgot,ami most jelen van az életemben.Sóhajtva az üvegre téve a kezem néztem a várost a lábaim alatt,mindenki a saját dolgával volt elfoglalva,mindenkinek a saját problémái voltam a legnagyobbak,pedig nem is tudták,hogy valami sokkal nagyobbnak a részei.
Én is olyan akartam lenni mint a normális korombeli lányok,akiknek az a legnagyobb bajuk,hogy letörött a körmük vagy a kiszemelt srácnak nem tetszenek.DE sajnos ki kell rántanom magam az ábrándozásból,soha nem lehetek normális,soha nem leszek átlagos túlságosan magasan képzett és értékes vagyok.A Hydra nem fogja hagyni,hogy kicsússzak a karmai közül,a kis kalandom után vagy ismét kitörölnek és újraindítanak vagy lelőnek.Ez a két lehetőség jöhetett szóba,nem engedhettek el,hogy éljem a hőn áhított életemet szabadon. És ott a torony ablaka előtt megcsapott a honvágy,szégyelltem magam,de hiányzott Szibéria.Hiányzott az a hely ahol kiképeztek,ahol felnőttem,ahol irányítottak és szörnnyé tettek,ahol megkaptam az első dícséretemet,ahol szerelmes lettem,ahol a másik felem szenved nélkülem .A mondás úgy tartja,hogy akkor tanulunk meg értékelni valamit,amikor elveszítjük-és ez teljesen igaz,amíg Szibériában voltam csak egy ketrecként tudtam gondolni a több méter betonra,ami körülvett.Most viszont,hogy elvették tőlem az otthon által nyújtott biztonságérzését hirtelen mindennél jobban visszavágyódtam.Csak arra tudtam gondolni,hogy mennyire hiányzik az,hogy kiképzőtisztem büszke rám,hogy mindenki elismerően biccent a folyosón,mert én vagyok a legjobb.Hiányoznak a harcok Jamessel,a közös lőgyakorlatok Brockkal,a napi 20 órás kimerítő edzések.
Gyorsan megráztam a fejem,mintha ezzel el tudnám űzni a feltörő emlékeimet,hogy azok ne nyomjanak össze.Veszek egy mély levegőt és mindent visszatemetek jó mélyre,hogy legközelebb még véletlenül se forduljon elő ehez hasonló elgyengülés.Elkapom a tekintetemet a hipnotikus hatással bíró látképről és úgy döntöttem ideje tovaindulnom.Még egy darabig sétálgattam,aztán végre találtam egy liftet,-haladunk-gondoltam magamban és elkönyveltem ezt egy kis sikernek,ezek szerint mégsem olyan reménytelen a tájékozódási képessége.Gyorsan beszálltam,és tanulmányozni kezdtem a gombokat mindegyik fölé fel volt írva,hogy melyik emeleten mi is van.Földszint,irodaházak logói,konyha,nappali,szobák vagy 6 emeleten keresztül,edzőterem,labor,műhely,garázs és a többi.Úgy döntöttem mivel úgy sincs jobb dolgom és nem tudom még mennyi ideig fogják,hagyni,hogy kényem-kedvem szerint flangáljak benézek abba az edzőterembe.Kíváncsi vagyok,hogy itt milyen edzőfelszerelés van.Megnyomtam a mínusz ötödikre vezető gombot és vártam,hogy elérjek a célomig,a lift csilingelve jelezte,hogy megérkeztem a kívánt emeletre.Kiléptem és a szemem elé tárult a hatalmas nagy terem tele csúcsmodern edzőgépekkel.Még a lélegzetem is elállt,olyan mintha a modern mennybe kerültem volna.Gyorsan körbenéztem és futópad mellett tettem le a voksomat,ha már ki nem mehetek kocogni legalább meglesz a napi erőnléti edzésem.Élveztem,hogy végre kipróbálhattam pár általam régóta áhított masinát.Mivel sajnos a kiképzőben nem engednek meg ezekhez hasonló túlságosan is modern és drága felszereléseket egész eddig ócskaságokkal kellett kondiban tartanom magam szabadidőmben. Szinte szárnyaltam a boldogságtól,amikor 7 mérföld után leszálltam és úgy döntöttem ha már elkezdtem miért ne folytathatnám,ezért pezsgő lelkesedéssel elmentem erősíteni.Hamár itt van egy ekkora edzőterem kihasználatlanul legalább én leporolok egy kicsit mindent.Hogy lekössem a száguldozó újra és újra ugyanarra az emberre visszatérő gondolataimat kezelésbe vettem a bokszzsákot és szűnni nem akaró haraggal ütöttem meg újra és újra.Büntettem magam,hogy elgyengültem,hogy olyan dolgokon járt az agyam amin soha nem szabadott volna neki és elsősorban büntettem magam,mert egyáltalán megfordult a fejemben,hogy kitálalok a Bosszúállóknak és akkor végre megszabadulok a szörnytől,akivel osztozom a testemen.
Steve
Miután Althea otthagyott,tényleg elgondolkodtam. Elég volt csak azon elmerengeni,amit elmondott,a lelki szemeim előtt láttam is a vérben úszó fiatal lányt,aki meg van rémülve saját magától,aki a saját gondolatain sem tud kiigazodni.Tudtam,hogy erős nő,már a legelső kihallgatás alkalmával tudta róla mindenki,gyűlöletben,fájdalomban és sötétségben nevelkedett.Elképzelni sem tudom,hogy milyen szenvedés árán válhatott ilyen jéghideggé. És mindaz a felismerés mégjobban szíven ütött,hogy egy gyerek egész fiatalkorát,életét elvették csak azért,hogy egy parancsra ugró katonát alkossanak.Manipulálták,megtörték,irányították és még mindig talpon van,nem adta fel,mint mindenki más tette volna,felszívta magát és megmutatta,hogy igen is képes jobbá válni.
Miután feleszméltem a gondolataimból már nem volt sehol,mondjuk ezt csak is magamnak köszönhetem,annyira elkalandoztam,hogy egy szó nélkül hagytam kisétálni. Mihelyst képes voltam elvonatkoztatni a sokktól,amit a lány kis beszéde okozott már indultam is Tony laborjába.Számára a legkönnyebb megtalálni az ismételten eltűnt bérgyilosnőt
-Esküszöm kolompot kéne kötni a nyakába-próbált meg viccelődni a milliárdos,azonban túlságosan is feszült voltam ahhoz,hogy röhögni tudjak az eleresztett beszóláson.Miután Tony is rájött arra,hogy nem fogok röhögni az epés megjegyzésén csöndben keresett tovább.Csak remélni tudtam,hogy nem használta ki az adandó alkalmat és lépett le,túlságosan is sok energiát fektettünk a keresésébe és elfogása mintsem,hogy egy ilyen kis hiba miatt hagyjuk felszívódni.Azonban mindkettőnk meglepettségére megtaláltuk. Az edzőteremben volt, amire mindenki legkevésbé gondolt éppen akkor szállt fel a futópadra és kezdett el kocogni.
-Na erre nem számítottam-vallotta be a mellettem álló zseni-valahogy minden mást el tudtam volna képzelni,de azt,hogy elmegy egyet edzeni arra aztán végképp nem gondoltam.
-Hát igen furcsa választás az biztos-vallottam be,azonban ha részletesen végiggondoljuk akkor annyira nem is érthetetlen a lány cselekedete,több mint 2 hétig be volt zárva egy apró kihallgató cellába biztosan csak a felgyülemlett energiát és feszültséget próbálja meg levezetni
-De végül is ez a mi szempontunkból jó,nem pattant meg,csak elment edzeni-vonja le az egész helyzetből a következtetést Tony.De igaz is volt,szerencsés pozícióban jöttünk ki az újabb sétálgatásból.
-Igazad van,de azért hívjuk ide a többieket is hátha valakinek támad ötlete,hogy hogyan mehetnénk innen tovább mindenféle erőszak alkalmazása nélkül-vakartam meg a fejem búbját,ugyanis szégyen vagy sem csak olyan lehetséges opciók jutottak eszembe,amiből csak harc alakulhatott ki.
10 percre rá a Bosszúállók kissé foghíjas csapat már a kivetítőt tanulmányozta elég elmélyült arckifejezéssel.Miután mindenkinek felvázoltuk a helyzetet és,hogy az erőszakmentes ötleteket preferáljuk jobban összes csapattársunk gondolkodóba esett.Egy kis idő után Sam szólalt meg először,mert neki még mindig nem volt világos ez az egész kialakult szituáció:
-Most akkor tulajdon képpen mit csinál?-nézett hol a monitorra hol pedig ránk kissé zavarodottan
-Csak edz,már vagy másfél órája folyamatosan,eddig futott,most bokszol-sóhajt Tony-valaki szóljon neki,hogy semmit sem ártott neki az a zsák-morog
-A kapitány is ezt csinálta miután kiolvasztották,biztos jó energialevezetésnek-vonja meg a vállát Nat
-Elképesztő-lép közelebb Wanda a kijelzőhöz-hogy csinálja?-kérdezi érdeklődve,olyan kifejezéssel az arcán minthogyha még indig nem hinni el amit lát
-Egyenlőre fogalmunk sincs,a DNS vizsgálat eredményei elképesztőek,a kapitányé sem semmi,de ez még azt is túlszárnyalja.-tájékoztat mindenkit Banner
-A Hydra nagyon belehúzott-vakarta a tarkóját a másik zseni- fogalmunk sincs hogyan hozhatták össze,de sikerült nekik.Olyan szinten vannak sejtbiológiából,amit a kapitányban található szérum szintje meg sem közelít.Rettenetesen gyors a sejtosztódása és a sejtregenerálódása , a genetikai kódja egyszerűen megfejthetetlen.-masszírozza a homlokát
-Ismeri Buckyt-szólalok meg,amint beugrik a kis monológja-ő képezte ki-nézek magam elé
-De várjunk-szólt közbe Natasha-ha ő képezte ki akkor...-gondolkodik el hirtelen és egyből megakad
-Igen...akkor sokkal erősebb,jobb és idősebb mint Buck- nyögöm ki az alábbi állításokból következő tényeket
-Hát ez baj-mondja ki a nyilvánvalót Clint
-Szóval,akkor itt van egy lány,akiről semmit sem tudunk,konkrétan egy fantom-kezdi el összegezni az eddig összegyűjtött információkat Wanda-,aztán profibb bérgyilkos mint,az a bérgyilkos,akivel eddig dolgunk volt,ami baj ugyanis Buckyval sem bírtunk eddig.-néz itt rám-És ami mégnagyobb probléma,hogy még idősebb is nála,pedig egyáltalán nem látszik rajta.És még ráadásul ha ez nem lenne elég most itt van a főhadiszállásunkon-nyögi ki
-Hát igen eddig ennyi-helyesel Bruce
-Egyáltalán hány éves??-akad ki Sam hozzátesszem jogosan
-Számoljunk egy kicsit,ha a 1925-ös mészárlást ő intézte és előtte 6 évig képezték,és most nem lehet több 19-nél,akkor egy olyan 112 éves lehet mostanra-állapítom meg az életkorát mindazokból az apró morzsákból,amit elhintett nekem
-Hát Capsicle legalább most már nem te vagy a legidősebb-próbálta oldani a feszültséget a zseni,de sajnos nem sikerült neki.Túlságosan el voltunk foglalva az agyalással, mindenki a maga módján kezdte el emészteni az előbb hallott tömérdek mennyiségű,rendkívül fontos információt
Mindeközben a képernyőn tovább mozgott a vékony,szálkás női alak.Éppen súlyokkal,nem is tudom,hogy írjam le hajtott végre különböző mozgásformákat eszméletlenül gyorsan.
-Hát akkor jó lesz mindenkinek ha felköti a gatyáját,biztosan nem fogják itt hagyni nálunk,ha működik a fejében a chip,ha nem.Túlságosan is jól van kiképezve,túlságosan sok energiát fektettek bele,kell nekik.
-Lemegyek hozzá,talán én tudok vele beszélni-indult meg Natasha....