Ne várd,hogy az élet könnyű legyen!Ne várd,hogy más mentsen meg!Nincs szükséged egy újabb emberre,aki hazudik neked.TE állandó vagy.Nézz szembe a kemény tényekkel!
~To the Bone c. film~
*Nastya szemszöge*
Az idő kegyetlen.Szembesít saját magaddal és a hibáiddal,amelyeket elkövettél.Mielőtt elfelejtenéd,hogy csak limitált mennyiségű van belőle újra és újra megkísért téged azzal a végzetes érzéssel,hogy te sem leszel örökké és,hogy mindenkinek el kell hagynia a világot egyszer.Mindemiatt meg kell tanulnunk értékelni és hasznosan eltölteni.
Én kivétel vagyok,nálam ez a természetes időmegtakarítás nem alakult ki ugyanis én közel hetven év alatt öregedtem kevesebb mint húsz évet.Számomra a napok percek gyorsaságával száguldottak,kis koromtól kezdve,edzés edzés hátán,az évek a kiképzésem alatt csak elrohantak.Utána pedig a cryoban már csak tényleg lelassultam,volt hogy több mint 3 évig voltam a jégkamra fogságában.A végén pedig már arra sem voltam kíváncsi,hogy milyen évet írunk,megkíméltem magam a sok őrlődéstől és kétségbeesett agyalástól,hogy vajon mi történt a külvilágban ennyi idő alatt,hogy én mit tehettem volna annyi ideig ha szabad vagyok.
A Hydra felnevelt,kiképzett,életben tartott és én mindezért iszonyatosan hálás vagyok,de közben rengeteg mindentől meg is fosztott engem.Egy beprogramozott gyilkológépet csináltak belőlem,ami akár csak egy gombnyomásra is előbújhat belőlem legnagyobb akaratom ellenére is. Akárki akármit mond ez a szinte élőhalottan való gyilkolászás százszor,sőt ezerszer rosszabb mind maga a halál.A vég békés,nyugodt,hirtelen jön és taszít a sötétségbe,a természetellenes hibernálással fenntartott lét hosszú,küzdelmes,fájdalmas és szó szerint szétszaggat belülről. Az agymosásról és a gyilkolásról nem is beszélve.Az a szenvedés,amit lelkileg át kell élni,hogy rávedd magad egyáltalán az engedelmességre,a hallgatásra és arra,hogy egy szó nélkül engedd át a kormányzást az elméd és az agyad felett.A legrosszabb mind közül pedig a tudat,hogy körülötted az összes ember egy tárgynak,egy használatra kész fegyvernek tekint,nem pedig egy érző,lélegző,saját akarattal rendelkező egyenlő félnek.
Viszont ahogy mindennek egyszer az én folyamatos kiolvasztásomnak és lefagyasztásomnak is vége kellett hogy legyen.És ezt körülöttem az orvosok tudták a legjobban,akik folyamatosan elemezve az adataimat ítélték meg,hogy bevethető állapotban vagyok e.Azonban amikor ők már behúzták volna a féket és kijelentették,hogy nem vagyok megfelelő kondícióban az akcióhoz a vezetőség megmakacsolta magát és még egy feladat belefér kijelentéssel lekapcsoltak a gépekről és elküldtek.Senki nem akart lemondani a tökéletes katonáról és ez majdnem az életembe is került azon az estén.Annyira dekoncentrált voltam,hogy elfelejtettem kit is kéne megölnöm és kit kéne életben hagynom,a testem nem akart engedelmeskedni,akármennyire is küzdöttem nem tudtam úgy mozogni ahogyan kellett volna.A célzásról és a közélharcról nem is beszélve,akkor gyulladtak fel életeben először a piros fények a tudatom legmélyén,hogy itt velem most valami nagyon nem stimmel.Addig voltam még magamnál amíg kerestem egy búvóhelyet és onnan semmi,csak sötétség és fájdalom.Mint később kiderült fizikailag annyira túl voltam hajtva,hogy a testem szó szerint lekapcsolt jelezve ezzel azt,hogy elég volt.És onnantól következett az a hosszú három évnyi kihagyás számomra,a száműzetés.Utána pedig jobban megbecsültek,jobban odafigyeltek rám és tényleg csak akkor vetettek be ha a helyzet teljesen kilátástalan volt,mert tudták,hogy én azt is megoldom.
-----------------------------------------------
A rámtörő rettenetes emlékképek áradatától egy éles villanás rántott vissza,aminek hatására már azonnal ki is pattantak a szemeim és felültem az ágyon. Amint lassan magamhoz tértem és a látásom is kitisztult már és nem csak elmosódott pacákat láttam végre volt alkalmam felmérni a terepet körülöttem.Világos van és tisztaság .Vontam le magamban az első következtetéseket.Az új információ tudatában kezdtem pörgetni magamban az elmúlt órák eseményeit,de ahogy sejtettem mindenhol nagy fekete lyukak tátongtak.Mondjuk nem is értem miért vagyok ezen még mindig meglepődve már igazán megszokhattam volna,hogy úgy ébredek föl,hogy halvány fogalmam sincs mi a fene is történt velem.Ez az egész szituáció teljesen olyan volt,mintha újraindítottak volna,de csak egy dolog nem stimmelt ha valóban az történt volna amit sejtettem akkor nem egy orvosi szobában lennék,hanem egy sötét,piszkos,dögszagú ketrecben Megpróbáltam teljesen lekászálódni a meglepően kényelmes fekvőhelyről,amin eddig aludtam,de ahogy mozdítottam volna a kezem csörrent a lánc,amivel megpróbáltak maradásra kényszeríteni.Ezen a gyengus próbálkozáson magamban elég jót mosolyogtam,mégis mit gondoltak?hogy majd egy bilincs megállít pont engem?Hiszen ahogy lassan rémleni kezdett a feltehetőleges fogvatartóim valószínűleg láttak már harcolni tehát tudhatnák,hogy egy kicsit nagyobb erőfeszítés kéne ha azt akarják,hogy a fenekemen maradjak.Vagy lehet,hogy a bilinccsel való leláncolásom az ő biztonságérzetüknek tesz jót?-ötlött fel bennem kérdés,hiszen az emberek nagyon sok mindenre képesek annak érdekében,hogy megteremtsék az agyukban a hamis biztonságérzet képzetét.Már épp amikor eldöntöttem,hogy letépve magamról a békjóimat márpedig én igenis elindulok körülnézni nyílt az ajtó és Stark lépett be rajta igen nagy mosollyal az arcán.Mindjárt nem lesz ekkora a vigyor a képeden-gondoltam magamban és végignéztem ahogyan egyenesen elém sétál.Komótos lépdelésének végignézése közben felmértem szabadulási esélyeimet,óvatosan meghúztam a lebilincselt kezem felmérve a szemek szakítószilárdságát a láncon és miután megállapítottam,hogy egyetlen rántás elég lesz a kiszabaduláshoz már úgy vártam a milliárdosra mint egy ugrásra kész oroszlán.Csak egy kicsit gyere közelebb suttogtam és vártam,hogy végre elvégezhessem a munkát,amivel megbíztak.Azonban mintha valaki csak figyelmeztette volna,hogy maradjon távol tőlem megtorpant,mozdulatlansága miatt egy enyhe fintor ült ki az arcomra-oké,ha te nem jössz közelebb,akkor majd én fogok,eszközöltem máris egy apróbb változtatást a tervemen.De mielőtt bármit is tettem volna vártam,vártam arra,hogy mi fog kisülni ebből az egészből,mit akarhat ennyire ez az egomán,hogy a saját épségét kockáztatva bejön hozzám.Halálosan nyugodtan körülnézett,megfogott egy széket közelebb húzta,majd maga alá fordítva azt leült rá.
-Beszélgessünk-kezdte a szemembe nézve-maga elmondja,amit tudni akarunk mi pedig leszünk olyan nagylelkűek és nem öljük meg.-próbálta játszani a szokásos nagyszájú,playboy szerepét nem tudva,hogy átlátok rajta,óvatosan oldalra döntöttem a fejem és az arcát kezdtem fürkészni,izzadt,ami azt jelentette,hogy cseppet sem volt annyira nyugodt mint ahogyan azt mutatta,másodszor pedig a szeme egyfolytában cikázott köztem,a kezem és a mögöttem lévő fal között,szóval fél attól,hogy kiszabadulok és a többi bosszúállótól vár megerősítést,hogy nem fogok,fantasztikus,tehát az egész kis csapat itt van a fal mögött,nagyszerű akkor a szemük láttára fogom kivégezni a társukat
-Ugyan Stark maga is tudja,hogy nem fognak megölni,túl sok mindent nem értenek és én túl értékes információhordozó vagyok-mosolyodtam el ördögien,tudta,hogy tudom milyen játékot akar játszani és el kellett,hogy keserítsem nem először voltam már ebben a szituációban,jóval azelőtt mielőtt ő megszületett volna űztem ezt a műfajt.-És ami mégjobb,hogy maguknak halvány lila gőzük sincs mekkora nagy katyvaszba tenyereltek bele ismét-röhögtem fel-de ha egyvalamit elmondhatok-biggyesztettem le a szám szélét és hajoltam hozzá közelebb-az az,hogy az apja milliószor jobban nézett ki mint maga,főleg fiatalon-sóhajtottam fel,hogy egy kicsit még jobban rájátsszak a szerepemre-ha tudná,hogy mennyi mindent ki tudtam szedni belőle egy részeg együtt töltött este alatt-kuncogtam fel és végignéztem,ahogyan az előttem ülő ember annyira ledermed a döbbenettől és a haragtól,hogy még levegőt venni is elfelejt.
Abban a pillanatban láttam elérkezettnek a támadást és azonnal felugrottam az ágyról,a szíjak recsegve adták meg magukat a hatalmas erőnek és csilingelve szétpattantak.Egy szempillantás alatt már talpon is voltam és megindultam a széken ülő magába roskadt Stark felé,akinek az előzőleg hallott kis mesémtől keletkezett sokkhatás miatt esélye sem volt reagálni a támadásra.Majd amilyen gyorsan csak tudtam nyers felindultságomból megfogtam a nyakát és nekinyomtam a falnak.Levegő után kapott,és elkezdte kaparni a kezem,teljesen pánikba esve kidülledt szemekkel néz rám és most nincs itt a páncélja,ami megvédi,csak ő van hús-vér valójában,gyenge emberként fulldokolva a saját önteltségében.Amúgy is lobbanékony temperamentumomnak köszönhetően egyből felhúzom magam amikor egy igen gyenge ütéssel megpróbál megzavarni és közben igyekszik kibújni a kezem közül,emiatt mégjobban a falhoz vágom.Az erőkifejtés miatt a falon hajszálrepedések jelennek Starkon pedig látszik,hogy a még maradék levegő is kifutott a tüdejéből.
-Tehát akkor most az én kihallgatási módszerem következik-sziszegem neki-miért vagyok itt pontosan?-teszem fel a bónuszkérdést,ami mióta felébredtem ott motoszkált már a fejemben-mert nem igazán hiszem el,hogy azért fogtak el,hogy információt szedjenek ki belőlem,hiszen még maguk sem lehettek annyira naivak,hogy elhiggyék ki tudnak szedni belőlem valamit-horkantok egyet-miféle kísérleti patkánynak akartak felhasználni?-üvöltöm a képébe a kérdésem nem is figyelve arra,hogy időközben markom teljesen a férfi nyakára fonódott és kiszorítja belőle az életet is,az arcán látszik,hogy valamit akar mondani ezért lazítok ujjaimmal a szorításon
-Engedjen el,akkor elmondom-nyögi ki nagy nehezen
-Ó Stark pedig azt hittem valami használhatót mondd-mondok le arról,hogy valamit megtudjak tőle-de jól van akkor majd megtudom magamtól,ha ön nem mondja el a válaszokat-mivel számomra értéktelen lett már semmi további ok miatt nem kellett életben maradnia a kezeim közt vergődő kapzsi,istent játszó,mesevilágban élő embernek megölhettem.Nagyobb élvezet kellett annál,hogy csak simán szétroppantsam a légcsövét,szórakozni akartam ezért először,hogy megszabaduljak a rajtam csüngő testétől fogtam és azzal a lendülettel bedobtam a sarokba akárcsak egy rongybabát,feje koppant és ájultan terült el a földön.Végre befejezhetem a küldetésem és soha többé nem kell látnom ennek a férfinek az arcát,gyorsan kerestem valami fegyvernek használható tárgyat,ami most egy üvegdarab volt az előbb eltört tükörből.
Elindultam áldozatom felé,de mielőtt igazán közel érhettem volna hozzá kivágódott az ajtó és egy vörös hajú nő viharzott be rajta.Á a Fekete Özvegy,sokat hallottam róla,arról,hogy egy igazi kis túlélő,de nem igazán hiszem,hogy a Vörös szobában levő tisztek jobban megmunkálták volna őt,mint ahogyan engem.Alacsonyabb és fiatalabb volt mint amilyennek hittem,tehát nálam volt a fölény és ezt ő is nagyon jól tudta,de még ennek a tudatában is vérben forgó szemekkel indult meg felém.Én pedig csak vártam és kiélveztem a helyzet sajátos komikumát, a világ egyik legbiztonságosabb objektumában voltam,de nem igazán éreztem úgy,hogy volt bármi értelme is annak a rengeteg biztonsági óvintézkedésnek,amit a csapat eszközölt a Hydra támadás után.Ugyanúgy ott voltam és ugyanúgy ismét nem tudtak megállítani vagy egyáltalán lecsillapítani.Nagy elgondolkozásom közepette érkezett meg a fekete ruhás nő elém,gyors volt,de nem eléggé,felugrott volna a nyakamba,de sajnos egyből kapcsoltam,hogy mit szeretne és a lábánál fogva egy kaján mosoly kíséretében a földhöz vágtam.Haragosan fújtatott egyet és felpattanva ismét megindult felém,rúgott én pedig blokkoltam,ütés,védés, rúgás,rúgás , blokkolás , ütés még egy ütés,blokkolás,fejrúgás,blokkolás és ez még így ment jó néhány percen keresztül.Akármilyen taktikát vagy ütéskombinációt próbált meg használni ellenem sikertelen volt,az a legjobb abban az életben,ahol semmi más örömed nincs csak a gyilkolás és az azt megelőző edzések,hogy az égvilágon már semmivel sem tudnak meglepni,illetve nincs az az ember aki annyi óra közelharc gyakorlás után meg tudna verni.Ez a mostani helyzetünkre is igaz volt,nem tudott közel kerülni hozzám akármennyire is próbálkozott,csak kapta és kapta az ütéseket egésze addig amíg elegem nem lett belőle és megfogva a vérző fejét suttogtam a fülébe:
-Még mindig nem vagy elég jó-szorítottam meg állkapcsát-gyenge vagy-mormoltam és abban a pillanatban akkora ütést mértem a fejére,hogy azonnal eszméletlenül rogyott össze a padlón.
-Ez minden amit mutatni tudtak?-ordítottam magamból kikelve,annyi hónap felkészülési időt vesztegettem erre a küldetésre és még csak meg sem kellett erőltetnem magam.Azonban abban a másodpercen ahogyan ez a gúnyos mondat kicsúszott a számon egy csapat rohamosztagos és Amerika Kapitány karöltve a Sólyommal belépett a szobába.Fantasztikus,szidtam saját magam,kellett nekem megint kinyitni a számat.Most akkor megint szerezni fogok egy pár lila foltot.Végigmérve a kis köszöntőbizottságon röhögni támadt kedvem, de most komolyan ez a pali nem unja még,hogy egész nap egy pizsamára hasonlító kezeslábasban mászkál.Megindultak felém én pedig egészen sokáig bírtam ellenségeim gyűrűjébe beszorítva,az összes beöltözött,fegyverest leszedtem,de a kapitány és sólyomszem kombóval már nem bírtam,egyszerűen túl sok volt nekem a két megtermett férfi. Mire kitaláltam volna valami használhatót addigra már a földön feküdtem hátracsavart kezekkel és egy igen súlyos emberrel a hátamon.
-Mondtam,hogy nem fogsz elszökni-suttogta a szőke szuperkatona közel hajolva hozzám,annyira nembírtam a jelenlétét és az illatát,hogy azt elmondani sem tudom. Undorodtam tőle,minden egyes szavánál egyre nagyobb és nagyobb lett bennem a harag lángja és csak úgy égtett belülről a nyers gyűlölet.Válaszra sem méltattam,elfordítottam a fejem és már a szökésemet terveztem.Keményen megragadva felrántott a földről és határozott léptekkel mögöttem haladva kezdett el kifele tolni a szobából.De mielőtt végleg távozhattunk volna Sam vérben forgó szemekkel elénk állt
-Sam-szólt rá a kapitány,ez volt a figyelmeztetés,hogy társ ne csináljon semmi hülyeséget
-Mivan?Talán csak nem mondani szeretnél valamit?-vigyorodom el,látszik,hogy még a jelenlétem is hatással van rá,rossz hatással vagyok a nyugodtságára mindkét férfinek,mégjobban elvigyorodom miután látom a fekete bőrű bosszúálló arcát eltorzulni az elfojtott haragtól.-Tudod kezdelek sajnálni titeket,a jelenlétemmel megvan pecsételve az egész kis csapatok sorsa-vigyorodom el miközben Steve próbál kifelé lökdösni az ajtón-ki foglak írtani mindannyiótokat ezt jól jegyezd meg-váltok át fenyegető hangnemre és megvetem a lábamat,hogy végre nyugodtan végigmondhassam a mondatom.Sam egy lépéssel előttem terem és még mielőtt elfordulhatnék keze csattan az arcomon,fejem félrebicsaklik és elröhögöm magam.
-Komoyan?Ennyi?Mivan azt hiszed nem bírom?-hajtom hátra a fejem,a kapitány szorítása erősödik a kezemen,próbál üzenni,hogy hagyjam abba,hiszen a barátja józan esze már elszállt,azonban eszem ágában sincs abbahagyni a ki játékomat.Még egy ütés,újra kiröhögöm
-Jesszus te aztán gyenge vagy-köpöm ki a felgyülemlett vért a számból,Steve nem tud mit kezdeni a helyzettel engem nem tud elrángatni,mert megvetettem a lábam,barátját nem tudja csupán szavakkal lenyugtatni ahhoz már túlságosan is messze mentem,de viszont ha elenged kiszabadulok,amit ugye szintén nem akar.Újabb pofon,az orrom is elkezdett vérezni de még indig csak mosolygok
-Nem tudsz te semmit-lép hozzám közelebb a bosszúálló és keze közé szorítja az állkapcsomat- Egyedül azért vagy még életben,mert eddig visszafogtam magam,de most valahogy elvesztettem a türelmem .- sziszegi,de valahogy nem tudok megijedni tőle,a szemében fájdalmat és szenvedést látok,úgy kavarognak benne az érzelmek mint egy tornádó és ez sebezhetővé teszi. A mi szakmánkban nem lehet érezni csak ő erre még nem jött rá. Elvigyorodom a szenvedésén és nemes egyszerűséggel szemközt köpöm,majd mikor hátrébb tántorodik a meglepettségtől jó erősen megfejelem,amitől a fejét fogva térdre rogyik.
-Nem,te nem tudsz semmit-szólok oda neki és végre engedek a kapitány taszigálásának
------------------------------------
Már egy órája bent ülök a tárgyalóban és várok.Miután vége lett a kis összezördülésemnek Sammel Steve berángatott ide majd levágott a székre és kiviharzott.Nem mintha végre nem örülnék neki,hogy végre egyedül hagytak és tudok gondolkozni a szabaduláson.Csak egy gond van akkora itt a csönd,hogy akaratomon kívül más dolgok is eszembe jutnak,például Bucky. Vajon mennyire róhatták meg a küldetés sikertelenségéért,gondolkozom el magamban.És ha őt hibáztatják az én baklövéseimért akkor valószínűleg kitörlik,ami nem a legszerencsésebb hiszen én nem vagyok ott,ha nem lát már az első pillanattól nem fog rájönni,hogy ki vagyok,nem fogja tudni,hogy mennyire szeretem és mindent feláldoznék érte.Egyedül fog szenvedni,mert én itt rohadok ebben a retkes és sötét helyen ahelyett,hogy mellette lennék.És mindemiatt szüntelenül kattog az agyam,tervezik e egyáltalán a Hydránál a kiszabadításomat vagy itt hagynak megrohadni a tetteimért.Újra és újra lejátszom magamban az elmúlt órákat és csak keresem és keresem,hogy hol siklott ki minden,de nem jövök rá,mindent úgy csináltam,ahogy kellett.Az elemzést az ajtó nyílása szakítja félbe,bemasírozik egy fekete öltönybe öltözött pasas és vagy egy tucatnyi katona vele együtt.Á,szóval akkor így játszunk könyvelem el magamban a kis győzelmemet,félnek tőlem és attól,hogy mire vagyok képes,ennél nagyobb büszkeséggel már csak az töltött el,hogy a Bosszúállókat egymás szeme láttára vertem szét.Az ügynök kihúzza a széket és helyet foglal velem szemben
-Üdvözlöm,Phil Culson különleges ügynök vagyok-néz rám-azért küldtek,hogy beszéljek magával.-mondja el a szokásos kis szövegét,annyira közhelyes ez az egész szituáció,hogy hirtelen ismét kedvem támad röhögni,de gyorsan megemberelem magam,nem szabad kiesnem a szerepemből.Ránézek,de meg sem szólalok,a pali meg csak mondja és mondja,felsorolja az utóbbi években elkövetett gyilkosságokat,puccsokat,tömeggyilkosságokat,amelyekkel engem vádolnak,jó hosszú a lista.Igaz,hogy majdnem mindegyiket én követtem el,de mindez még csak a negyede se azoknak az akcióknak,amelyeken egyáltalán része voltam az elmúlt 10 évnek. Amikor végzett a listával jönnek az eléggé hiányos adataim,amin megint mosolyogni támad kedvem,azt hiszik harminc éves vagyok,hát ez milyen aranyos,de az a legrosszabb,hogy Phil elhiszi azt,amit felolvas.Azaz,hogy valószínűleg a Hydra ölte meg a szüleimet vagy,hogy elrabolt még kisgyermekkoromban és nyomozásuk szerint az életkorommal és a nemzetiségemmel összevetve valószínűleg(és itt felsorol három nevet,ahogyan hívhatnak) az akkoriban eltűnt és árván hagyott kislányok valamelyike vagyok.Nem akartam neki odaköpni,hogy az egész hírszerző osztályuk elmehet a jó büdös francba,hogy ilyeneket írogatnak rólam,és az volt az egészben a legdurvább,hogy én már akkor is gyilkoltam,amikor még a szüleik sem éltek.
-Ahogy látom nem akar együttműködni-vonja le az ügynök a következtetést miután 1 órán keresztül nézem ahogyan beszél és mégtöbbet beszél,esküszöm már fáj a fejem a hangjától,de még mindig nem akarja befogni,mondatára megforgatom a szemem és vágok egy grimaszt-ezt egy igennek veszem.-szólal meg ismét,majd firkant valamit a papírjára,feláll,biccent és elhagyja a helységet.Kifújom a levegőt és becsukom a szemem,soha nem lesz vége ezeknek a kihallgatásoknak ha itt maradok,idővel meg fogom unni és akkor olyat teszek ami még nagyobb bajba fog keverni.
Ismét órák teltek el én pedig még mindig ittbent szenvedek.Edzenék én,de még ahhoz sincs elég hely,hogy rendesen átmozgassam magam,ráadásul valamit ennem sem ártana,az utóbbi 30 percben a gyomrom olyan hangosakat korgott,hogy csodálkozom nem rontott be senki vádolva azzal,hogy készülök valamire.Ismét egy örrökkévalóságnak megfelelő idő és egy kis alvás után nyílt az ajtó és bemasírozott rajta a legkedvesebb ember a világon,a kedves kapitány.Határozott léptekkel és felszegett állal közelítette meg az asztalt,majd letéve a kezét elém a szemembe nézett.
-Szóval nem vagy hajlandó megszólalni,rendben játszhatunk így is,de akkor jó hosszú ideig itt fogsz rohadni.-vicsorog rám
-Ejnye Kapitány,nem úgy ismerem mint akinek ilyen rossz a modora-dőlök előre és mosolygok rá-kérje meg szépen és talán kinyitom a szám-nézek kihívóan a szemébe...