-A múlt az már múlt.
Ebben az egyben igaza van.
-Megyünk?
-Persze.
Elindultunk. Beszálltunk a kocsiba. Dominiknek elmagyaráztam merre kell menni. Nem sokára ott is voltunk.
-Unalmas lesz?-kérdezi úgy, mint egy kis gyerek
-Nem tudom. Nem kell itt maradnod.
-De maradok.-mondja hangosan.
-Oké. Oké.
Pár perc múlva meg is érkeztünk.
Kettő unalmas órát ültünk bent. Röviden elmondom mi volt. Ha részletezném, be aludnátok.
Bementünk. Gergő minden féle parírt elém rakott alá írni. A papírokból az derült ki hogy a ház... az a ház ahol kis korom óta lakok. Az én nevemen van rajta. Vagyis az én házam. Még anya az én nevemre írta át. Ezen Dominikkel mind a ketten nagyon ledöbbentünk. Kicsit rossz lesz majd nekem egyedül abban a házban. Mivel egyedül leszek ezért nagyobbnak nézz ki.
Haza felé nem beszéltünk olyan sokat. Fáradtak voltunk. Vagyis én az voltam. Nagyon fáradt.
Dominik szemszöge
Már este 6 van és sötét van. Szóval figyelnem kell, mert... hát vezetek. De akkor is, hogy bírt ilyen sokáig beszélni az a Gergő vagy kicsoda.
Na, mindegy.
Nem sokára végre Sara házához érek.
Furcsa lesz mivel én még a szüleimmel lakok.
Tudom neki nem könnyű. Sok mindenem ment már keresztül. De én ott vagyok neki.
Meg is érkeztünk. Leállítom a kocsit. Sara felé fordulok, hogy szóljak. De csak akkor veszem észre, hogy alszik.
Lehet hallani a halk szuszugását. Olyan aranyos.
Közelebb hajoltam hozzá. Egy haj tincset a szeméből kisöpörtem a szeméből.
-Hé. Sara, ébresztő. Már itt vagyunk.-suttogom
Lassan elkezd pislogni. Nem sokára két barna szempár nézz vissza rám.
-Aludtam?
-Igen.
Kiszálltam a kocsiból. Ő is utánam. Bementünk a házba. Az ajtót nekem kellet becsuknom. Mikor vissza fordultam megláttam Sarát.
A falnak neki támasztva áll a lábait keresztbe karta a kezei a háta mögött vannak. Olyan kis aranyos. Csak mosolyogni tudok rajta.
-Dominik?
-Igen?
-Mi mikkor megyünk el... valamiféle... randira?
Randira? Eddig egyszer sem voltunk. Igen, nem voltunk.
Sara szemszöge
-Még egyszer sem voltunk és egy normál pár álltalábban szokott járni, randizni.
-Elviszlek majd valahova. Randizni.-a randi szót elnyúltatta
-Komolyan?
Közelebb jött. Végül az egyik kezét neki támasztotta a falnak.
-Komolyan.
Adott egy puszit a homlokomra.
-Nézzünk filmet?
-Igen.
-De mit nézzünk?
-Alien?
-Horror?
-Szerintem kicsit.
-Nem annyira szeretem a horrort.
-Sara, de én, megvédelek majd az űrlényektől.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Akaratomon kívül is elkezdtem nevetni. Dominik is mosolygott.
-Oké. De mellettem leszel.
-Mindig melletted leszek.