Közelebb húzott magához majd megcsókolt. Majd újra és újra. Lassan elkezdtem hátrálni az ajtó felé.
Az egyik kezét a derekamra rakta. A másikkal, amivel az ajtót csukta be azzal bele túrt a hajamba.
-Hiányoztál.-súgja
-Nekem is. Lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Itt alszol? Majd elmondott mi történt kint?
-Igen itt alszom. Igen majd elmondom.
Még közelebb húzott magához. Már alig volt köztünk hely. Éreztem a forró leheletét az arcomban.
Dominik még mindig a derakamat fogta csak most már két kézzel. Én nekem a kezeim a tarkóján pihentek. Nem nagyon kellet felágaskodnom, hogy elérjem. Mert nem volt köztünk max fél fej különbség.
Még egyszer megcsókolt. Én vissza csókoltam.
-Szeretlek-súgom
-Én is.
Újra megcsókolt.
A csókunkban egyre több szenvedélyt éreztem.
Dominik keze lassan egyre lejjebb csúszott. Ahol hozzá ért bizsergõ érzést éreztem.
Végül a combom közepe felé állt meg. Egy gyors mozdulattal megemelt. A lábaimat a derekán kulcsoltam össze.
Így már kicsit lejjebb kellet hajolnom, hogy meg tudjam csókolni.
Elindult felfele az emeletre. De úgy hogy közben engem vitt és csókolt. Elértünk a szobába az ajtót a lábával ki nyita. Ahogy oda ért az ágyhoz. Szép lassan lerakott rá. Ahogyan rakott le egyik kezével a fejemet tartotta másik kezével a derakamat.
Úgy rakott le mintha porcelánból lennék, amelyik bár melyik pillanatban eltörhet. Mi után lerakott felém mászott és tovább csókolt. Majd egy pillanatra megállt.
Dominik szemszöge
Végre! Végre itt van velem. Annyira hiányzott. De most itt vagyok vele. Most azokkal a nagy barna szemeivel nézz rám.
Annyira imádom őt. Mindenét imádom.
A kezemmel végig simítottam a puha kis édes arcocskájátt.
Nem akarom, hogy végett érjen ez a pillanat. Amikkor csak mi vagyunk és semmi sem zavar. Csak mi vagyunk.
Újra közelebb hajolt adtam egy csókot az ajkaira. Erre ő viszonozta.
Annyira.. De annyira.... De annyira akarom őt!
De ha talán szabad utat engednék, az énemnek. Amelyik csak őt akarja, csak őt akarja csókolgatni minden hol.
Akkor félek, hogy kárt vagy olyat tennék vele, amit megbánnék. Össze törném. Úgy, mint az a bar*m Sam.
-Hé, Dominik?-szólt Sara
Talán kicsit elbambultam.
-Igen?
-Nem megyünk enni, kezdek éhes lenni és te is az vagy úgy hallom.
Tényleg a gyomrom kicsit korgott már.
Eközben Sara próbált kimászni alólam.
-Dominik leszállnál rólam?-kérdezi unottam.
-Had gondolkodjak most leszállok, de, csak azért mert kezdek éhes lenni.
-Oké.
Ledőlök az ágy másik oldalára. Sara közben elindult az ajtó felé.
-Ágyba kérem az ételt.
Ahogy ezt kimondtam. Rögtön vissza fordult. Az arcán egy halvány mosolyt láttam. Egyik oldalával neki dőlt a falnak.
-Ha éhes vagy akkor felkelsz.
Nagy nehezen feltápászkodtam. Elindultam a konyha felé. Sara is jött utánam. Leültem az egyik székre.
-Rántotta lesz.
-Meg se kérdezed, hogy kérek vagy nem.
-Ha kérsz, kapsz, ha nem kérsz éhen maradsz.
Ez most olyan mintha nem is adna választást.
-Akkor kérek.
Sara nekiállt készíteni.
Én csak néztem őt. Néztem a barna hosszú göndör haját, ahogyan a vállára omlik.
Úgy látom hosszabb lett mióta utoljára láttam.
Csak mosolyogtam ott mögötte.
Jó érzés volt, hogy újra itt vagyok. Hogy, újra mellette vagyok. Hogy, újra mellettem van.