-Nem hagylak el.
Megfordított és szorosan megölelt.
-Sara?
-Igen?
-Mikkor alszol nálam?
-Nálad?
Elengedett és mélyen a szemembe nézett. Mosolygott.
-Igen nálam. Holnap reggeltől estig.-jelentette ki
-Holnap hétfő
-És?
-Iskola.
-És?
-Bekell menni.
-És?
-Dominik nekünk iskolába kell menni, gondolom, nem akarsz büntit.
-És ha kapunk büntit?
-De nem kapunk.
-Mert?
-Megyünk iskolába.
-De...
-Megyünk és kész.
Jelentetem kikomolyan, de ő nem nagyon érti meg néha olyan, mint egy kisgyerek, de néha meg nagyon komoly. Leginkább kisgyerek.
-Megyek tusolni.-mondom
-Mehetek veled? Ha akarod együtt is tusolhatunk.-vetette fel az ötletet Dominik.
-Nem jössz velem
-Akkor mérges leszek.
Elfordult és beállt a sarokba duzzogni. Oda mentem hozzá és a haját össze kócoltam. De ő még mindig nem szólt.
-Hé, Dominik mit akarsz csinálni?
-Veled tusolni.
-De én nem fogok veled tusolni.
-Miért nem?
-Mert kicsit szégyellős vagyok.
Erre már rám nézett és mosolygott közelebb jött egy kicsit kezdtem zavarba jönni.
-Szégyellős vagy?
-Igen
-Nálam nem kell annak lenned.
Felemelte a fejem, hogy rá nézzek és megpuszilta a homlokom.
-Dominik akkor sem jöhetsz velem tusolni.
-Gonosz vagy.
Felálltam kiakartam menni, de ő vissza rántott és megcsókolt.
-Tudod, nagyon aranyos vagy bepirulva.-mondta
Elengedett én meg kiszaladtam éreztem, ahogy az arcom még vörös. Anya épp a lépcsőn jött fel és meg látott
-Sara mi történt?-kérdezte ijedten
-Semmi-mondtam
Gyorsan beszaladtam a fürdőszobába. Az ajtót bezártam a biztonság kedvé ért. Olyan 5 perc alatt végeztem. Nagy volt a pára, mert a tükröt nem láttam. Visszamentem a szobámba Dominik az ágyon feküdt mikkor bementem rám nézett.
-Mehetsz
-Oké hercegnő
Elment, vagyis ki ment.
Nagyon álmos vagyok, le akarok feküdni, de meg várom Dominiket. Leültem a fotelba elővettem a telefont és zenét hallgattam lassan lecsukódtak a szempilláim. Elaludtam gondolom.
Mikkor felébredek, az ágyba vagyok és valaki a hajamat birizgálja olyan meleg az ágy. Lassan kinyitom a szemem és észre veszem, hogy Dominik engem figyel ezzel még semmi gond csak az zavart, hogy a mellkasán fekszek miközben Dominik félmeztelen volt. Felültem rá.
-Jó reggelt hercegnőm.
Egy szál alsóban volt. Megjegyzem nem volt ronda látvány szerintem meg bírnám szokni.
-Szia, mióta vagy ébren?
-Egy órája biztos.
-Miért nem kelltettél fel?
-Mert olyan aranyosan aludtál nem akartalak felkelteni.
-Hány óra?
-Nem tudom
Ránézek az órára. Fél nyolc!
-Dominik!-ordítom
Erre felpattan az ijedtségtől.
-Mi az?
-Dominik el fogunk késni öltözz!
Felpattantam. A szekrény felé mentem mikkor eszembe jutott, hogy itt van Dominik ellőtte nem öltözők. Megfogtam a táskáját szerencsére már állt a kezébe nyomtam.
-Ki mész!-ki toltam az ajtón
-De Sara.
-Öltözz!
Gyorsan felvettem valami ruhát, amit találtam. Hajamat gyorsan kifésültem. Mikkor kimentem már 7.40-volt van még 20 perc és az út 10 perc meg még készülődünk is szóval most kéne menni. Dominiket nem láttam, sehol ami gond.
-Dominik hol vagy?
Lementem a lámpa lekapcsolódott
-Dominik?-remegett a hangom
-Itt vagyok mögötted-mondta
Majd egy kar hátrarántott a falnak dőltem. Neki nyomott a falnak és megcsókolt majd újra.
-Menni kell hallod?
-Nem fogok.
Újra megcsókolt és még mindig a falnak nyomott.
-De én igen.
-De én nem engedem.
-Miért nem?
-Most kérem a négy órám.
-De Dominik.
-Igen?
-Iskola
-Sara megígérted.
-Tudom
-Megkaphatom a négy órámat?
-Meg, de nem most.
-Akkor, mikkor?
-Nem tudom.
-Mikkor nálam alszol?
-Jó, de most menni kell.
Adtam neki egy gyors csókot és indultam is a buszmegálló felé. Dominik megállított.
-Sara elviszlek.
Ránéztem az órára 4 perc és becsöngetnek.
-De akkor gyorsan mész.
-Oké.
Felszálltam és tényleg gyorsan ment olyan 2 perc alatt be értünk az első óránk nem ugyanaz szóval egy gyors csókkal el váltunk egymástól. Szerencsére pont időben értem be.