Egy puha, meleg ágyban ébredtem fel.A nap vakítóan sütött be a szobába, szinte éreztem, ahogyan az arcomat simogassa fényével, hogy keljek fel.Kinyitottam szemhéjaim, majd hirtelen megijedtem.
Hol a francba vagyok?!
Majd eszembe jutott minden.Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem.
Meg kell még szoknom ezt az egész helyzetet.Oldalra nézve a király hűlt helyét láttam meg, csupán csak Harold szunyókált ott békésen.Mosolyogva végig simítottam rajta, majd erőt veve magamon felkeltem.
Ugyan hány óra lehet?
Még soha nem aludtam ennyire mélyen és ilyen sokáig.Általában a kényelmetlen földön aludtam egy pokróccal, ennek hatására vagy háromszor felkeltem éjszaka és már hajnalban nem tudtam vissza aludni.Mindig láttam, ahogyan a nap felkel, de most még azt sem.
Hosszú, fehér hálóingemet felvéve léptem ki a folyosóra, mezítláb.Kellemesen meleg volt a padló, ami furcsa.Inkább tükörbe se néztem, tudtam, mennyire borzasztóan nézek ki.Egy pohár tejre van szükségem.Ebben a nagy kastélyban nem tudom, mennyi eséllyel fogom megtalálni a konyhát, de valahogy csak megtalálom, nem igaz?
Elindultam a folyosón, majd a lépcsőn lefelé sétálva egy újabb hosszú folyosón találtam magam.
Jesszusom.
Egyik ajtóra sem volt kiírva, hogy "konyha", sőt semmi sem volt kiírva.De még egy szolgálólányt sem találtam sehol sem!
Azt hiszem, vissza kéne mennem a szobába és megvárnom amíg nem jön valaki értem, vagy valami.
Megkerestem azt a lépcsőt, ahonnan lejöttem, majd felkocogtam az emeletre.Remek, most meg már izzadok is.
Épp a szobámba indultam vissza, amikor valaki utánam szólt.
"Rosalia!"
Bárhonnan felismerném ezt a hangot.
Megfordultam, majd szembe találtam magam Harold királlyal.Szemeivel engem pásztázott, ahogyan én is.Elhúztam a számat, majd szégyenlősen egy tincset tűrtem a fülem mögé.
"Mit keresel itt?"Vont kérdőre.Pár lépés volt köztünk.
"Csak a konyhát kerestem."Tördeltem az ujjaim.Valahogy nagyon zavarba jöttem attól, hogy egy hosszú hálóingbe és felrobbant hajjal lát ma reggel.
Tekintette enyhén dühös volt, de azonnal meglágyult, ahogyan látta a zavart arckifejezésemen kívül a szégyenletem is.
"Minden reggel az ebédlőben reggelizünk, nem a konyhában."Közelebb lépett hozzám.Egy ing volt rajta fekete gombokkal, és egy fekete, elegáns nadrág.Pecsét gyűrű volt az egyik ujján, haja simán felzselézve.
Talán vonzónak láttam.
"Rendben."Nyeltem, majd megfordultam, hogy kinyissam az ajtót, de a karomért nyúlt.
"Egyébként, jól áll ez a hálóing.Kíváncsi vagyok, milyen lehetsz - e nélkül."Suttogta a fülembe, majd gyengéden meghúzta az említett anyagot.
Hirteken forróság öntött el, ahogyan csábosan rám mosolygott, majd elsétált.
Mi volt ez?
Mi volt ez a melegség, amit előbb éreztem?Mit művelt velem? Nem!Ez soha többé nem történhet meg.Ez az ember egy gyilkos.Nem lehet, hogy ilyesmit éreztessen velem.
Benyitottam a szobába, majd megláttam az ágyon kikészített ruhákat.Felhúzott szemöldökkel sétáltam oda.
Egy vállpántos, egyszerű piros ruha volt egy fekete magassarkúval.Kiegészítőként egy arany nyaklánc és karkötő volt hozzá.Furcsáltam, hogy itt ennyire modern minden.Mármint, azt hittem, hogy itt is ugyanolyan ruhákat hordanak, mint kint.Ódivatúakat, hosszú nadrág vagy szoknya...De nem.
Soha nem láttam még ilyen szép ruhát.Egyáltalán nekem van - e ez ide készítve?
Jaj, hát még szép, gondolom más lányok nem járnak ide be, csak én.Az úr biztos nem venné fel.
Honnan van ez a ruha, amikor egy nő sem volt még ebben a kastélyban?Mármint, hercegnő, vagy ilyesmi...
Nos, ez örökké rejtély fog számomra maradni, mivel soha nem merném megkérdezni a királyt.
Félve, de megérintettem a ruhát, mire egy kellemes érzés szaladt át rajtam.Úgy éreztem, ezt muszáj felvennem! Körülnéztem, majd berohanva a fürdőbe óvatosan magamra húztam.Kilépve a szobába a tükörhöz léptem, majd alig kaptam levegőt.A ruha tökéletesen simult a testemhez, olyan, mintha rám öntötték volna.
Épp sajnáltam magam, hogy legelőször van rajtam még ilyen ruha, amikor berontottak az ajtón.
"Óh, sajnálom, Rose!Azt hittem, még mindig nincs itt."Mentegetőzött rögtön Emili, majd mikor meglátott, csodálkozva végig mért."Ez nagyon jól áll magának, Rose.Most pedig elkészíthetem a smimkjét és a haját?"Mosolygott rám.
"Smink?Haj?Minek?"
Felnevetett."Ez nálunk normális, kisasszony."Ültetett bele a székbe, majd elkezdte kifésülni a hajam.
"Mi megbeszéltünk valamit, Emili."Néztem rá mérgelődve.
"Nem tehetek róla, meg van szokva ez a magázás."
"Legalább próbálja meg."Tanácsoltam.
"Mindent megteszek."Attól a perctől fogva egyszer magázott, egyszer tegezett.Egyszer kisasszonyomozott, egyszer a nevemen szólított.Végül ráhagytam ezt az egészet.Fölösleges erősködni.
Kis idő múlva kész lettem."Meg is van!"Vigyorgott, majd a tükör felé fordított.
Hátrahőköltem.A meglepettség annyira pofoncsapott, hogy majdnem hátra estem.
Egy natúr smink volt a szemeimem, enyhén cicásan kilinkáva.Vörös, matt rúzs, ami gondolom eléggé nehezen fog lejönni.Smink csupán csak ennyi, még is eszméletlen a végeredmény.A hajam ki volt vasalva, így a derekamig ért, elől pedig a mellemig.
Őszintén, most az először, elégedett voltam a külsőmmel.
"Ez nagyszerű lett, Emili.Köszönöm!"Öleltem át hirtelen, ami nagyon meglephette, talán még engem is, de ez nem számított.Most először érzem azt, hogy nem annyira elviselhetetlen a külsőm.Pár másodperc után, de vissza ölelt.
"Ugyan, nincs mit, Rose..."Mosolygott rám vidáman."De most mennünk kell, az ebédlőbe, hogy reggelizhessen."
"Rendben."Bólintottam, majd követtem őt.
Minden annyira szokatlan volt.Még soha nem reggeliztem mást egy pohár tejen kívül.Vajon itt milyenek lesznek a kaják? Erre a gondolatra felmordult a gyomrom, mire végig simítottam rajta.
Legalább nem kell éheznem.
Kis idő múlva egy nagy teremhez vezetett, ahol egy hosszú asztal helyezkedett el középen.A szélén ott ült a király, aki azonnal észrevett minket.Többször is végig mért engem, majd elmosolyodott.
Óh, biztos nevetségesnek tartja, ahogyan kinézek!Bár, miért is érdekel ez engem?
Emili a mellette lévő székhez vezetett, majd meghajolva elsétált.Habozva, de leültem.Senki más nem volt ott rajtunk kívül, ami nyugtalanított.Csendben voltunk, egyikünk sem szólt a másikhoz.
Igazából nem volt merszem megszólalni a nem rég történt incidensünk miatt.Nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen az ilyesmi.Eléggé közel volt hozzám és ez zavart.Ahogyan most is.Nem vagyok hozzá szokva ehhez.Még soha nem voltam ennyire közel senkihez sem, pláne férfihez.Még a gondolatra is libabőrös leszek és enyhén pánikba esek, de azonnal elhessegetem.Nem, nem szabad ennyire félnem.
"Nos, mit szeretnél ma csinálni?"Szólalt meg hirtelen, amire felugrottam.Az ételem előttem párolgott, a frissen kisütött rántotta szinte kérte, hogy egyem meg.
"Magával semmit."Talán kicsit bunkónak hangzott, de nem tagadhattam le.Nem akartam vele lenni és bármit is csinálni.Közben jóízűen elkezdtem falatozni az ételt.
Felnevetett.
"Ugyan, Rosalia"Nézett rám."Nagyon sok dolgot fogunk mi átélni.Jobb, ha már az elején hozzászoksz."
"Sajnos ez csak maga gondolja így.És ne hívjon Rosalianak, senki sem hív így és ez idegesítő."Válaszoltam ridegen.
"Tetszik a neved, olyan szépen hangzik, ha kiejtem."Mosolygott, majd közelebb hajolt."Rosalia."
"Hagyja abba ezt a közeledést."Szaladt ki a számon.Felnéztem rá, mire ő felvont szemöldökkel nézett vissza rám.
"Nem hagyom abba."Válaszolta, de már nem mosolygott.
"De igen."Erősködtem.
"Ha azt mondom hogy nem, akkor nem."
"Mi lenne, ha nem minden úgy alakulna, ahogyan maga akarja?"
Miért nem tudom befogni a számat?
"Elég legyen, Rosalia.Még a végén feldühítesz és az csak neked ártana."
"Mit számit az magának...Ha lehetne, napi szinten ártana másoknak."
Nem csináltam semmit, csak a szemeibe néztem.Elmúlt a jókedve.
"Nem ismersz, Rosalia.Ne alkoss rólam előre véleményt."
"Sajnos késő.Azok után, amit leművelt velünk, nem tudok más véleményt felajánlani."
"Én viszont ismerlek."
"Ezt hogy érti?"Honnan veszi azt, hogy ismer, mikor még csak tegnap óta vagyok itt?És azokban a percekben is csak civakodtunk egymással?
"Már egy ideje figyellek, Rosalia.Tudom, hogy reggelenként kiszámolod hány órát aludtál.Tudom, hogy Anna néninek minden nap segítettél a terigetésben.Tudom, hogy soha nem voltál egy férfival sem kapcsolatban.Tudom, hogy rengeteget dolgoztál mindenhol, hogy jusson a mindennapi kenyérre.Tudom, hogy sokat szenvedtél azért, hogy segíthess másoknak.Tudom, hogy nem szereted a kinézeted és a legjobban az ajkaidat szeretnéd megváltoztatni azért, mert annyira kerek felül és olyan senkinek sincs a városban, csak neked.Mindent tudok rólad, Rosalia.Talán többet, mint amennyit te tudsz magadról.És tudod miért van ez?Mert felfigyeltem rád.Már akkor, amikor elsőnek teregettél ki Anna néninek.Már akkor tudtam, hogy nekem te kellesz.És látod, itt vagy.Szóval nekem te ne mond, hogy nem lehet minden úgy, ahogy én akarom."A túl sok információtól, és a sokktól, amit ott kaptam, szinte elszédültem.
Figyelt engem?Minden pillanatomat látta?Az...Az nem lehet!
"Nem lehet, hogy minden percben ott voltál és figyeltél engem!"Emeltem feljebb a hangom.Zaklatott voltam.Ez az állat fejből tudja az életem!
"Sajnos nem, de küldtem ki katonákat titokban, hogy akkor is figyeljenek téged, mikor én nem tehettem meg.Minden információt később elmondtak rólad.Muszáj volt, Rosalia.Nem hagyhattam, hogy valami férfi közeledjen hozzád anélkül, hogy én ne tudjam."Kezét hirtelen az enyéimre helyezte, majd smaragdzöld szemeit rám vezette.
"Maga...Maga egy beteg, pszichopata állat!" Álltam fel hirtelen, kezeimet kikapva az övéi közül.Dühös voltam.Dühös voltam, hogy a tudtom nélkül figyelt engem!Egyáltalán semmi joga nem volt hozzá, még is megtette!
Csodálkozva nézett fel rám, most az egyszer meg se tudott szólalni.
"Attól még hogy király, nem jelenti azt, hogy az emberek jogait is megsértse!A szabályokat!A szabályokat be kell tartani, elsősorban a magánélet szabályait!"Kiabáltam.Fogalmam sincs, mi volt velem.Én, kiabáltam a királlyal?
"Édesem, a szabályokat én írtam, és azt szeghetem meg, amelyiket csak akarom."Vigyorgott, majd felállt, túlságosan közel hozzám.Most én néztem fel rá."Fogadd el végre, hogy felettem senkinek sincs hatalma."
"Rendben."Néztem szúrósan az ő szórakozott szemeibe.Én végképp nem tartottam ezt mulatságosnak, ellentéttben vele."Elfogadom, hogy maga felett senkinek sincs hatalma.De azt nem, hogy felettem uralkodjon.Azt is megértem, hogy maga a király, de ezúttal nem parancsolhat nekem.Önálló nő vagyok, nincs szükségem arra, hogy megmondják, micsináljak."
"Óh, pedig nagyon is szükséged van rá, most is."Nyúlt hirtelen derekamhoz, ezzel igen csak közel húzva magához.Arca közel volt az enyémhez, mire a szívem azonnal hevesebben dobogott a kelleténél.
"Engedjen el!"Ficánkoltam karjai közt, de lehetetlen volt kiszabadulnom onnan.Erős, izmos karjai képtelenné tették a szabadulást még akkor is, ha csak egy kézzel fogott.
"Soha."Hajolt még közelebb, orrunk szinte egybeért.Aztán elfordult a fülem irányába."Soha nem engedlek el, Rosalia."Majd egy csókot hintett a nyakam egyik hajlatába.
____________________________________
Nos, itt lennék a negyedik résszel is.Szerintem kicsit szórakoztató, ahogyan a tudatlan Rosalia veszekszik a mindent tudó királlyal, Harry Styles, nem de? :)
Na, remélem tetszett nektek, ha igen szavazzatok vagy kommenteljetek, mindkettőt elfogadom!
Hamarosan új résszel jelentkezek.
Xoxo Evelyn