|Genovia (Harry Styles fanficton)|

13 - Őrültség

"Nem!"Kicsit hevesebben reagáltam, mint ahogy kellett volna, ezért azonnal a kezéért nyúltam és elhelyeztem attól a résztől.Arcom pirosodni kezdett, ahogyan rá néztem, majd kicsit odébb toltam magam tőle.

Nem fogom hagyni, hogy hozzám érjen.

Éreztem, ahogyan engem figyel, majd kicsit közelebb került hozzám.Állam alá nyúlt, majd beszélni kezdett.

"Rosalia"Suttogta az ajkaimra."Én sosem bántanálak téged."

"Nem hiszek neked."Néztem bele mélyen, zöld szemeibe.

"De elfogod hinni."

Ajkait az enyéimre tapasztotta, és én azonnal fogságba kerültem.Kezeivel az ölébe húzott, ahogyan szenvedélyesen csókolni kezdett engem.Tenyerei a fenekemre vándoroltak, amiket enyhén megszorított.Egy sóhaj szaladt ki számon, amit azonnal meg is bántam.Vigyorogva dugta vissza nyelvét a számba, ahogyan folyamatosan simogatott kezeivel.

"Várj." Éreztem kellemes leheletét az arcomon, ahogyan mérhetetlenül közel volt hozzám.Majd hirtelen eltávolodott az arca, és felállt, míg én az ágyra ültem.Az arcom szinte lángba borult a mérhetetlen vágytól, amit először éreztem egész életemben.A lélegzetem heves volt, nem a megszokott módon lélegeztem.Teljesen máshogy, ami megijesztett egy kicsit.

Jesszusom, mit művelek?Épp készültem volna elhagyni Harryt és tessék, most meg itt hempergek vele az ágyon.Kezdek megőrülni.

Mintha csak a csendből szaladt volna ki a halk zene szó, amire enyhén felugrottam.Aztán egyre hangosabb lett, majd végül olyannyira, hogy biztos voltam benne, a folyosó végére is elhallatszik.Valami diszkó lehetett, de az a táncolós, riszálós fajtából lehetett.

"Harry, mit művelsz?"Kicsit fel kellett emelnem a hangom, hogy meghalljon engem.

"Nem szeretek csendben lenni."Válaszolta, majd éreztem, ahogy befurakodik mellem, az ágyba.

Ó, a híres, komoly, félelmetes Harry Styles nem szeret csendben lenni?Ez is újdonság számomra.

"Na gyere."Körmeit a pólóm alá dugta, majd enyhén belemarkolt a derekamba, hogy ugyanolyan pózba lehessünk, ahogyan az előbb.

"Harry, ezt nem kéne..."Mielőtt befejezhettem volna a mondatot, ujját a számra helyezte.

"Csak hallgasd, hogy miről szól a dalszöveg."Barna szemeimmel az övét kerestem, amit meg is találtam.Nyakamnál fogva húzott magához, majd megcsókolt.

Ellenkeztem.Majd valahogyan a szövegre irányult a hallásom.

"Szívemből szól minden szó,
csak őszintén és így jó."

Harry erőszakosan kinyitta a szám, majd azonnal lecsapott az ajkaimra.

"Tegnap óta nem láttalak
és már hiányzol nekem."

Keze újból a pólóm alá nyúlt, majd felfelé vándorolva megérintette a bal oldali mellemet.Kezeim azonnal az övére tévedt, és rögtön elhúzták onnan.Ennek elllenére ő gyengéden maga melle helyezte őket, majd újból a pólóm alá nyúlt, miközben engem csókolt.

"Veled lennék mindig, mindig
nem lehet megúnni."

Tenyerével kicsit megmarkolta a mellemet, ami egy igen furcsa érzést váltott ki belőlem.Minden új volt és furcsa számomra, miközben szégyelltem is magam, hogy ezt művelem.

És mindent hagyok neki.

"Meg akarom nyalni őket."

____________________________________

"Az Ausztriába utazó repülőgép tíz perc múlva felszáll.Kérjük utasainkat, végezzék el az utolsó tevékenységeket, és szálljonak fel a gépre."

A monoton hangon megszólaló hang az egész termet belepte, miszerint ideje csipkedni magunkat, hogy elérjük az indulási időpontot.Éjszaka két óra van, és én itt vagyok a Genoviai repülőtéren, már vagy egy órája.Már csak várnom kell, hogy mikor terelnek minket a géphez, hogy feltudjunk biztonságosan szállni rá.El sem hiszem, hogy mi minden történt ezen az estén velem.Nemrég még Harry mellett feküdtem, hallgattam, ahogyan békésen szuszog, most meg itt vagyok, kicsit álmosan, de tottál idegesen.

Mert igen.Lefeküdtem Harry Stylesal.

Még ha rágondolok is bele rezeg az egész testem, szinte ahogyan csak kimondom magamba ezt a dolgot.Bármennyire is hihetetlen, ma este elvesztettem a szüzességem, azzal, akit szinte néhány héttel ezelőtt a pokolra kívántam.
A tömeg elindult kifelé az ajtón, ezért felkaptam a cuccaim és elindultam én is a tömeggel együtt kifelé, a repülőgép felé.
Fogalmam sincs, mit érez irántam Harry és azt sem, hogy mit gondol rólam.Annyira nem lehet rajta kiigazodni.Egyszer teljesen normális, a másik pillanatban pedig kedves, segítőkész velem.Amikor a Genovia terveket készítettem, majdnem mindent együtt dolgoztunk ki és együtt építettük meg.Mindenhol együtt mutatkoztunk, ha megbeszélésről volt szó, vagy a város újra építéséről.De házasságról szinte sosem beszélt.Amióta kijelentette, hogy a "felesége" vagyok, azóta semmit nem tett azért, hogy ténylegesen, papíron is és az ország előtt is kijelentsük, tényleg a felesége vagyok.Erről sosem volt szó, ami furcsa, hiszen mindig azt mondogatta, hogy az övé vagyok.
Fellépdeltem a lépcsőn, majd még egyszer, utóljára vissza néztem;Viszlát, Harry.
Megkerestem a 15 - ös feliratú helyet, majd leültem és vártam, hogy felszálljon a gép.
Tudom, hogy Harry képes rá, hogy egy nagyon szép, előkelő, önálló, szeretetteljes várost faragjon Genoviából, és amit tudtam, segítettem neki benne a cél eléréséhez.Ha akarja, oda tudja tenni magát, ezt már én tudom és tapasztaltam is róla.Szóval evvel nem lesz gond.Abba viszont bele se merek gondolni, mi lesz, ha megtudja, nem vagyok ott mellette, nem vagyok a kastélyban, nem vagyok a városban, hanem...Nagyon messze vagyok tőle.A szívem összeszorult, ahogy belegondoltam.Szinte elképzeltem, ahogyan a szolgákra fogja az egész dolgot, hogy nem vigyáztak rám annyira, az őrök elaludtak, amit végképp nem szabadott volna...Pedig így történt.Ahogyan a hajába túr idegességében, összehúzza a szemöldökét, az ajkait rágja, csapdoss, ordít mindenkire...Nagyot nyeltem, amikor a gép felgyorsult és felszállt, a levegőbe.

Nem.Én nem lehetek a királynője.Nem vagyok képes rá, nem tudom megtenni.Már az elején tudtam, hogy nem nekem való ez a dolog.Az egész tervem annyi volt, hogy segítek Genovián ott ahol tudok, és én ezt megtettem.A többire nem vagyok képes.Nem az én műfajom a parancsolgatás, az uralkodás, a túlzott gondolkodás, egy nagy várost eltartani...Nem.Én nem erre születtem.Én arra születtem, hogy szeressem a körülöttem lévő embereket, hogy segítsek azokon, akiken kell és néha elbújni a sarokba, amikor valami nagy felhajtás történik...

De vajon ez kéne az uralkodáshoz?

Néztem a felhőket, ahogyan alattunk, vagy pár felettünk lebeg el.Annyira gyönyörű volt az egész kilátás.Talán kicsit megnyugodtam, nem tudom.De az, hogy jól messze vagyok tőle, megnyugtat.Hogy miért?

Nemtudom, mikor jöttem rá, talán most, talán egy órával azelőtt, vagy talán akkor, amikor az ágyban feküdtem, de most már tudom.Most, hogy messze vagyok Harrytől, kezdem éreznia hiányát.Az illatát, a mosolyát, a hibáit, a viselkedését, az indulatos beköpéseit, a göndör tincseit, a rózsaszín ajkait...Mindent szeretek benne.

Szerelmes vagyok Harry Stylesba.És én most repülök Ausztria felé, hogy elfelejtsem őt.

____________________________________

Na hello!
Tudom, sajnos 1 hónap kihagyás után hozom a részt....Sajnálom.Őszintén.De ez van.Remélem örültek ennek a kicsit rövidke, de annal tartalmasabb résznek.Lehet kicsit elsiettem, de talán elszoktam egy picit az írástól, ez lehet az oka.Kérnéek titeket, hogy nézzetek el nekem ezeket a dolgokat amiket most felsoroltam.
Hamarosan új rész!
Várom a vissza jelzéseket:)

Evelyn