|Genovia (Harry Styles fanficton)|

15 - Nem akarom elmondani, hogy szeretlek.

"Tessék?" Leheltem.Egyre szorosabban fogtam körül a vállait, miközben a szívem ezerrel verni kezdett.
"Jól hallottad." Tátogta el ajkaival, majd hirtelen eltolt magától.Szemei szikrákat lőttek felém."Ideje indulnunk."

"Tessék?Hová?"

"Ahová tartozol."Elengedett, majd csuklómnál húzva kifelé vezetett a tömegből.Szemeimmel próbáltam megtalálni Elizabethet, de mintha a föld nyelte volna el.Kétségbeesetten kerestem egy ismerős alakot, de csak Harry testőreit véltem felfedezni a kijárati ajtónál.

Nagyot nyeltem.

Az őrök szúrósan méregettek engem, mikor oda értünk.Gondolom sok bajuk lehetett én miattam.Amennyire csak tudtam, elbújtam Harry háta mögé, hogy gyorsan kerüljem gyilkos pillantásaikat.

"Senki se kövessen minket." Parancsolta szigorú tekintettel, majd ott hagytuk őket.

"Hová viszel?"Néztem le kezünkre.Erősen fogta a tenyerem, mintha félne, hogy bármikor elszökhetek.Szívem kétszeresen gyorsan dobogott, amikor a kezünk összeért.Bármennyire is hülyén hangzik, hiányzott az érintése, még ha csak a kezemet érinti meg.

"Genoviába.Lesz egy kis megbeszélnivalónk."Pillantott egy másodpercre a háta mögé, a fejem búbját látva.

"Harry, én..."

"Fogd be."Utasított keményen, egy csipetnyi érzelem nélkül.

Ilyenkor gyűlött össze bennem a félelem és egyben a csalódás.Több dolog miatt is féltem.Az egyik ok az, hogy Harry már nem érez irántam semmit, a tetteim miatt.Eddig se voltam biztos az érzéseiben, most pedig végképp nem tudom, hogy mit gondoljak.Féltem, hogy Genovia emberei megutáltak engem, mármint ha tudtukra akadt az ami történt.Már rájöttem, hogy nem gondoltam át mit teszek, egyszerűen csak...Az érzelmeim akartak irányítani felettem, de az agyam kapcsolt, és azonnal átvette az irányítást.Ezért vagyok most ilyen helyzetben.
Csalódtam, mert Harry egyáltalán nem úgy reagált, mint ahogy vártam.Azt hittem hogy aggódik értem, annyira, hogy könnybe lábad a szeme, ha megtalál engem.Hogy szorosan magához ölel, úgy, mint ahogy eddig soha sem, és közben azt suttogja a fülembe, hogy "nagyon hiányoztál."

De ez sosem történt meg.

Szóval hülyeség ilyesmikre gondolnom, Harry...Nem az a romantikus fajta, és sose lesz az.Sosem lehet kiigazodni rajta, hogy valójában hogy érez, vagy mit is akar.Furcsa szokásai vannak, és néha durva minden mozdulata, szava, de aztán lenyugszik, és mintha próbálna kedvesebb lenni.Ami néha sikerül, de néha nem.

Szóval igyekszik.

Egy magánrepülő állt a kastély udvarában, csak arra várva, hogy felszállhasson, a levegőbe.Harry nagyon türelmetlen volt, szinte rohanni kellett utána, annyira gyorsan sétált a géphez.

"Várj!Még nem búcsúztam el Elizabethtől."Próbáltam megállítani.

"Oskar!Indítsd a gépet.Repülünk."Kiabálta fentre a pilótának, aki bólintott.

"Harry!"Kiabáltam.

"Az nem az én gondom!"Kiabálta vissza keményen és durván, rám sem pillantva.

Na jó.Most lett elegem.Mi van evvel?!Miért nem tud egy kicsit emberi módon viselkedni?Miért durváskodik velem, mióta itt van?Azt hittem, hogy örül, hogy rám talált.De ezek szerint utálta! Csak azért teszi, mert Genoviának kell egy királynő, aki segít nekik, bármi gond van, uralkodik felettük.Neki meg persze jó leszek annak, akin kiélvezheti a kanosságát.

"Nem megyek!"Kiszabadítottam tenyerem az övé közül."Kicseszettül nem megyek szolgálkodni a kastélyodba!"Ordítottam rá, miközben egy helyben álltam, ölbe tett kezekkel.