"Gyere."Zöld szemekkel nézett fel rám, ahogy kezét nyújtotta, hogy az én tenyerem pontosan beleférjen.Talán így akarja elmondani, hogy most fogok kezet a végzetemmel.
És ez így is volt.
Nemet mondva ráztam a fejem, nem akartam hogy bármi kapcsolat i...
Mosolyogva simítottam végig gyönyörű, fehér menyasszonyi ruhámon.A mell résznél csipkés anyag ölelte körül, míg rajta pár darab gyöngy díszelgett.Kosara nagyságától a lábaim mögötte teljesen fedetlen volt, ami nagy megkönnyebbülést adott számomra. Így biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem eshetek orra ebben a csodaszép, álombeli ruhába, amit most magamon viselhetek.A hajam egy enyhe kontyba volt felfogva, itt - ott kiálltak pár tincsek, de ez tette elegánssá a megjelenését.Extraként egy virágos hajpántot viseltem, ami még előkelőbbé tette a frizurámat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sminkem a természetességből merített ötletet.Nem kértem, hogy túlságosan takarják el az arcomat, ezért kicsit szolidabb, de annál inkább elegánsabb sminkem lett.Egyszerűen nem tudtam betelni a kinézetemmel.Nem tudtam betelni a ténnyel, hogy ez, aki most a tükörből nézz vissza rám, az tényleg én vagyok.Hihetetlen, hogy itt állhatok.Egy csodaszép ruhában, egy gyönyörű frizurával és egy utánozhatatlanul szép sminkkel magamon.Azt hittem, hogy sírni fogok, de vissza kell tartanom a könnyeim.Mennyire más lenne, ha ugyan itt állhatna mellettem az édesanyám.Elmondaná, hogy mennyire is büszke rám és hogy mennyire is csodálatosan nézzek ki.Minden lánynak egy valóra vált álom lenne az én mai napom.Az enyém még sem lehet teljes a szüleim nélkül.De minden bizonnyal ők ugyanúgy itt vannak velem, mint ahogy én itt vagyok most.Csak egyszerűen emberi szemekkel nem lehet őket észrevenni.Viszont lélekben igen is itt vannak és a szívemben is.
"Elnézést."Emily vidám hangját hallottam meg az ajtó mellett, ahogyan fejével kicsit bekukkantott a szobába.Miután meglátott ajkai 'o' alakot formáltak.
Kedvesen rámosolyogtam.
"Eszméletlenül gyönyörű vagy."Mondta.
"Köszönöm."
"Viszont azt hiszem itt az idő, Rose.Még mielőtt elkésik a saját esküvőjéről."Kuncogta.
Vissza néztem a tükörbe, majd egy nagyot sóhajtottam.Itt az idő, Rose.A szívem kezdett kicsit gyorsabb tempóban diktálni, ahogyan a férjemre gondoltam.Vajon ő is ennyire izgul, mint ahogyan én?Ezt csak egy módon deríthetem ki.
Még egyszer végig simítottam ruhámon, hogy biztosra menjek, majd elfordultam."Mehetünk."
"Szeretlek Harry Styles."Mélyen zöld smaragdjaiba néztem.Mérhetetlenül boldog voltam, ahogyan gyengéden a karjaiban tartott.
"Szeretlek Rosalia Anderson."Lehelte az ajkaimra kicsit elvigyorodva, mire enyhén a vállába böktem."Csak annyira boldog vagyok hogy végre ténylegesen az enyém vagy."Egy gyenge csókot nyomot ajkaimra.Gyengéden végig simítottam borostás arcán, majd rámosolyogtam.Azt hiszem ha Harry nem tartana ilyen erősen, már rég a földön feküdnék.
"Egyáltalán nem bántam meg, hogy az elején nem hallgattam rád."Kezdtem én is poénkodni vele.Most rajta volt a sor, hogy 'megsértődjön'.
"Ez egy kicsit gonosz volt, Szívem."
"Te is az vagy."
"Hát akkor már ketten vagyunk."Kuncogott, majd ajkait az enyéimre tapasztotta.Az ismerős érzés amikor ekkor éreztem azonnal hatalmába csavart, és én azonnal többet akartam.Szenvedélyesen csókolt engem és én is őt, mintha ez lenne az utolsó csókunk.Pedig még számtalanszor csókolhatom rózsaszín, telt ajkait aminek következtében még boldogabb vagyok, mint amennyire lehetséges.
Hirtelen tapsvihar hallatszódott fel mögöttünk, hangos éljenzések és füttyentések.Ajkaink elváltak, majd azonnal észrevehettük a kastély udvarjában a rengeteg Genoviai népet, ami körül vett minket.Mi itt fentről integettünk nekik, a balkonon, hogy jobban meglássuk azt, ami fogadott minket.Mindenki boldogan ugrándozott örömében, egymással táncoltak, a kis gyerekek sikítoztak egymásnak.Az új királyi pár mindent meg fog értük tenni, hogy ők jól érezhessék magukat.Ezért örültek ennyire.Mert végre itt egy új, jobb élet kezdete, ami a végtelenségig fog tartani.Amire mindig is vágytak, azt megkapták.
A király boldogan fogta át a derekamat, miközben szelíden integettünk a népünknek.
A királyi szónok, aki hátrébb volt mögöttünk, elkezdett beszélni a direkt neki előkészített mikrofonba.
"Bemutatom őfelségét, Harry Styles királyt, és királynőjét, Rosalia Andersont.Éljen soká az ifjú királyi pár!"
"Éljen soká az ifjú királyi pár!"Hangzott vissza a tömeg.A szemeim hirtelen könnybe lábadtak.Nagyon sokszor elmondták még ezt az egyetlen egy mondatott, ami ezernyi lepkét sodort a hasamba.Mosolyogva felnéztem Harryre, aki büszkén vállalta fel önmagát - végre - a népe előtt, és eléggé vidáman integetett.
Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, nekem ennél több dolog sem kellett a boldog élethez.Egy család, akik szeretnek és tisztelnek engem.És egy szerető férj, akit magam mellett tudhatok.És ez a személy nem más, mint Harry Styles.Aki egyszerre hozott változást és szerelmet az életembe.Akibe mérhetetlenül szerelmes vagyok és szerelmes is leszek, halálom napjáig.
