Egyszerűen nem bírtam megszólalni.A látvány, hogy a királynak...Hogy a királynak...Na jó, magamnak úgysem tudok hazudni.
A látvány, hogy a királynak ennyire jó teste van, elbénított pár pillanatra.Nem éreztem még ilyet és ez megrémisztett.Végül mikor teljesen oda ért hozzánk, a medence széléhez guggolt, majd kajánul rám vigyorgott.
Szemeimet forgattam, majd a mellettem lévő pancsoló lányra néztem.Ott, ahogyan játszott a vízzel mosolygásra késztetett.Hihetetlen, hogy egy kis gyerek mennyire tud örülni az ilyen kis dolgoknak.
"Csak óvatosan, Liza."Nevettem, majd hevesen bólogatott, szerintem meg sem értette azt, amit mondtam neki.Túlságosan lefoglalta a víznek a hidegsége és ahogyan csapkodhatja azt.
"Remélem, semmit nem tettél Genovia ellen."Csikorgattam fogaimat, ahogyan határozottan és bosszúsan próbáltam bele nézni zöld szemeibe, napszemüvegén kívül.
"Ugyan, eszembe se jutott."Vigyorgott továbbra is.
Mi a fenéért vigyorog ennyit?!
"Remélem is."
"Aúúú!"Visított fel hirtelen mögöttem Liza, mire azonnal oda kaptam a fejem.A lány sírva fakadt, ahogyan megszúrt ujjait bámulta és a vére a medencébe csurgik.
"Micsináltál, Liza?"Kézbe fogtam, úgy vittem ki a medencéből.
"Én csak...Én csak hozzá értem a földhöz és már vérzett."Zokogott.
Megvizsgáltam az ujját, de az csupán egy kis csikaráson kívül szerencsére mást nem mutatott.Nyugtatóan megpusziltam az arcát."Semmi baj, Édesem.A fájdalom nem sokára elmúlik."
"Ó, azt hiszem, tennem kéne rá sebtapasztott.Gyere Kincsem, nincs semmi gond."Vette át az ölébe az enyémből, majd hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy minden rendben lesz a kislánnyal.Kicsit megnyugodtam.Biztos az aszfaltos lépcsőn végig húzta és az miatt vérzik.
"Beth, én éhes vagyok!"Kiáltotta oda neki hirtelen George, majd felállt.
Elizabeth fáradtan megforgatta szemeit, majd bólintott."Gyere, adok neked valamit."
"Megyek én is!"Indultam utánuk, de Beth fejét rázva leintett.
"Ugyan, hagyd csak.Én elintézem őket, szinte mindig valami bajuk van és csak nálam találnak vagy vigaszt, vagy kaját.Legyetek csak kettesben Harryvel."Kacsintott vigyorogva, majd pár másodperccel később a színüket sem lehetett látni.
Nagyot nyelve fordultam meg.A király a medencében úszott, majd rám pillantva helyeslően bólogatott.Hát persze, hogy szívesen maradna velem kettesben.
Hát én bizony nem.
"Gyere ide, Szívem."Invitált a medencébe, mire felhúzott szemöldökkel fordultam felé.Furcsa volt a hirtelen becézgetésbe, de gondolom ez a jókedvéhez tartozott.
"Nem."Válaszoltam egyszerűen.Biztos, hogy nem megyek oda be akkor, ha ő is ott van.
"Nem mondom el mégegyszer, Rosalia."A medence széléhez úszott, majd leemelte fekete napszemüvegét és a fűbe helyezte.Evvel megláttam ellentmondás nem tűrő szemeit és én szórakozottan felnevettem.
"Akkor ne mond el."Vontam meg a vállam, majd kicsit távolabb tőle, a fűbe feküdtem.Lecsuktam szemhéjaim és élveztem a napsütést, bár a víz hidegségét jobban élveztem volna.
Aggódtam Liza miatt.Valami ott nyugtalanított engem és tudni akartam, minden rendben van - e vele.Szerettem volna még többet beszélgetni Elizabethttel és többet megtudni Lizáról és Georgeról.Hamarosan indulnak és kicsit rossz lesz, hogy nem lesznek már itt.
YOU ARE READING
|Genovia (Harry Styles fanficton)|
Fanfiction"Gyere."Zöld szemekkel nézett fel rám, ahogy kezét nyújtotta, hogy az én tenyerem pontosan beleférjen.Talán így akarja elmondani, hogy most fogok kezet a végzetemmel. És ez így is volt. Nemet mondva ráztam a fejem, nem akartam hogy bármi kapcsolat i...
