|Genovia (Harry Styles fanficton)|

07 - Rokonok

Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki megnyalta az arcomat.Összehúzott szemöldökkel töröltem meg magam, azt gondolva hogy csak képzelem az egészet.Nagyot sóhajtva szunyókáltam volna tovább, amikor újra megnyalta valami az arcom.És ez már teljesen valóságos volt.

Kinyitva szemeimet nagy erővel hátrahőköltem a meglepettségtől.

Egy fehér, nagyszőrű kutya nézett vissza rám óriási nagy, barna szemeivel.Halkan lihegett, melege volt.

Meghökkent arckifejezésem nem sokkal később átváltotta egy kedves tekintett, majd jókedvűen ránevettem a kutyára.

"Szia, kedvesem."Mentem hozzá közelebb, majd megsimogattam a fejét.Erre a kutya mégjobban elkezdett ugatni, örömmel csóválta a farkát, örült, hogy valaki megsimogatta."Talán te is az úr kutyája vagy?Nem hiszem, hogy egy cica mellett megtud maradni egy ilyen aranyos kiskutya, mint te vagy."Kezdtem el dédelgetni, mire egyre gyorsabban kezdte el csóválni a farkát.Tényleg érdekelt, hogy került ez a jószág ide.Gondolom "csak úgy" nem sétálhatott be az ajtón.

"Ó, tejóég, annyira sajnálom!"Egy magas, vörös hajú, sápadt bőrű nő szaladt be az ajtón."Felébresztett?Én próbáltam kordában tartani, de hát őt...lehetetlen!"Egyből leguggolt a kutya mellé, majd enyhén elhúzta az arcomtól.A kutya azonnal ugatott, mocorgott vékony kezében, vissza akart jönni hozzám.

Igazából fogalmam sincs, hogy mi történik.

"Nincs semmi gond, amióta itt vagyok, most keltem fel a legboldogabban.Mi a neve ennek a cukiságnak?"Gügyögtem, majd vastag bundájába túrtam.Furcsán nézett rám a vörös hajú nő, de pár másodperc múlva mosolyogva válaszolt."Gina."

"Gina, Gina, gyere ide!"Paskoltam meg magam mellett a helyett, a kutyának több sem kellett;Azonnal mellettem termedt.Magamhoz húzva kezdtem el érdeklődni, hogy még is kik ők és miért vannak itt.

"Megtudhatom, hogy mi a neved?Még nem láttalak a kastélyban..."Néztem végig rajta, miközben kedvesen mosolyogtam.Eléggé vékony testalkatú volt.Vállig érő vörös haja illett az arcához, amin pirosas pír keletkezett.Szürke szemei meghökkentőek voltak dús, rózsaszín ajkai mellett és vékony orrainál.Fehér kis ruhá viselt, derekánál egy vastag, arany szíjjal egy hozzá illő szandállal.

Gyönyörű volt.

"A nevem Elizabeth és te Rosalia vagy, ugye?"Mintha egy kicsit zavarban lett volna.
"Harrynek az unokatestvérei vagyunk, rajtam kívül egy 5 éves kislány Liza és egy tinifiú, a 16 éves George.Egy napra jöttünk látogatóba, mivel már lassan két éve nem jártunk itt.Harry említette, hogy nemrég megismerkedett egy lánnyal, aki szokatlan módon nem hercegnő, de ettől függetlenül még a felesége lesz.Te vagy az, gondolom."Mosolygott.

Nem gondoltam volna, hogy ennek a gazembernek még lehetnek rokonai, de ezek szerint vannak.És Elizabethből kiindulva kedvesek lehetnek.

Akkor hogy lehet, hogy Harry ennyire szívtelennek született?

Vajon tudják - e, hogy mit művel?Nem tudom, miért, de valahogy úgy éreztem, semmiről sem szabad beszélnem neki addig, ameddig Harry meg nem jelenik.Fogalmam sincs miért, de befogtam a számat.

"Igen, én vagyok."Sajnos."Örülök, hogy megismerhettelek és kíváncsi vagyok a többiekre is.Egyébként hol is éltek ti?" Vágtam érdeklődő arcot.

Kicsit furcsa volt most itt, ebben a helyzetben beszélgetni, de már mindegy volt.

"Ausztriában.Nem kellett olyan sokat utaznunk, hogy itt lehessünk."

"Én még sosem jártam külföldön."Tulajdonképpen sehol sem voltam még.

"Igazán?Akkor majd egyszer eljöhetnél a mi királyságunkba is, remekül fogod érezni magad.Pláne ha ennyire szereted az állatokat."Vigyorogva nézett le Ginára, aki érdeklődve figyelte a csevegésünk.