|Genovia (Harry Styles fanficton)|

04 - Közeledés

Egy puha, meleg ágyban ébredtem fel.A nap vakítóan sütött be a szobába, szinte éreztem, ahogyan az arcomat simogassa fényével, hogy keljek fel.Kinyitottam szemhéjaim, majd hirtelen megijedtem.

Hol a francba vagyok?!

Majd eszembe jutott minden.Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem.
Meg kell még szoknom ezt az egész helyzetet.Oldalra nézve a király hűlt helyét láttam meg, csupán csak Harold szunyókált ott békésen.Mosolyogva végig simítottam rajta, majd erőt veve magamon felkeltem.

Ugyan hány óra lehet?
Még soha nem aludtam ennyire mélyen és ilyen sokáig.Általában a kényelmetlen földön aludtam egy pokróccal, ennek hatására vagy háromszor felkeltem éjszaka és már hajnalban nem tudtam vissza aludni.Mindig láttam, ahogyan a nap felkel, de most még azt sem.

Hosszú, fehér hálóingemet felvéve léptem ki a folyosóra, mezítláb.Kellemesen meleg volt a padló, ami furcsa.Inkább tükörbe se néztem, tudtam, mennyire borzasztóan nézek ki.Egy pohár tejre van szükségem.Ebben a nagy kastélyban nem tudom, mennyi eséllyel fogom megtalálni a konyhát, de valahogy csak megtalálom, nem igaz?

Elindultam a folyosón, majd a lépcsőn lefelé sétálva egy újabb hosszú folyosón találtam magam.

Jesszusom.

Egyik ajtóra sem volt kiírva, hogy "konyha", sőt semmi sem volt kiírva.De még egy szolgálólányt sem találtam sehol sem!

Azt hiszem, vissza kéne mennem a szobába és megvárnom amíg nem jön valaki értem, vagy valami.

Megkerestem azt a lépcsőt, ahonnan lejöttem, majd felkocogtam az emeletre.Remek, most meg már izzadok is.

Épp a szobámba indultam vissza, amikor valaki utánam szólt.

"Rosalia!"

Bárhonnan felismerném ezt a hangot.
Megfordultam, majd szembe találtam magam Harold királlyal.Szemeivel engem pásztázott, ahogyan én is.Elhúztam a számat, majd szégyenlősen egy tincset tűrtem a fülem mögé.

"Mit keresel itt?"Vont kérdőre.Pár lépés volt köztünk.

"Csak a konyhát kerestem."Tördeltem az ujjaim.Valahogy nagyon zavarba jöttem attól, hogy egy hosszú hálóingbe és felrobbant hajjal lát ma reggel.

Tekintette enyhén dühös volt, de azonnal meglágyult, ahogyan látta a zavart arckifejezésemen kívül a szégyenletem is.

"Minden reggel az ebédlőben reggelizünk, nem a konyhában."Közelebb lépett hozzám.Egy ing volt rajta fekete gombokkal, és egy fekete, elegáns nadrág.Pecsét gyűrű volt az egyik ujján, haja simán felzselézve.

Talán vonzónak láttam.

"Rendben."Nyeltem, majd megfordultam, hogy kinyissam az ajtót, de a karomért nyúlt.

"Egyébként, jól áll ez a hálóing.Kíváncsi vagyok, milyen lehetsz - e nélkül."Suttogta a fülembe, majd gyengéden meghúzta az említett anyagot.

Hirteken forróság öntött el, ahogyan csábosan rám mosolygott, majd elsétált.

Mi volt ez?

Mi volt ez a melegség, amit előbb éreztem?Mit művelt velem? Nem!Ez soha többé nem történhet meg.Ez az ember egy gyilkos.Nem lehet, hogy ilyesmit éreztessen velem.

Benyitottam a szobába, majd megláttam az ágyon kikészített ruhákat.Felhúzott szemöldökkel sétáltam oda.

Egy vállpántos, egyszerű piros ruha volt egy fekete magassarkúval.Kiegészítőként egy arany nyaklánc és karkötő volt hozzá.Furcsáltam, hogy itt ennyire modern minden.Mármint, azt hittem, hogy itt is ugyanolyan ruhákat hordanak, mint kint.Ódivatúakat, hosszú nadrág vagy szoknya...De nem.