❤Levi Szemszög❤
Miután Yaeger dühösen elment a konyhába mentem és csináltam egy kávét. Kortyolgattam annak érdekében hogy lenyugodjak. Nem igazán ment... A nyilvánosság előtt lekapott és most mindenki homoszexuálisnak hisz.. de ami a legfontosabb... basszus.. hogy engedettem ki ezek után az utcára!?
Az asztalra dobtam a kiürült kávés bögrét és lerohantam a még mindig ám már nem a házamat bámuló rajongócsordába. Sokkal inkább ugráltak és tolongtak... de nem láttam hogy pontosan mi is történik. Fenébe az alacsonyságnak! De ennek ellenére süket még nem vagyok és meghallom ha egy olyan emberrel történik valaki akit ismerek.
Pontosan az történik amitől féltem.. és én képes voltam leengedni őt egyenesen a rajongói kezébe! Basszus de idióta vagyok!
-K-Kérlek álljatok arrébb.. mindenkivel készítek képet! Ígérem.. Csak kérlek...A-A mobilom!-Hallatta a hangját az emlegetett.
Yaeger! A faszomba már veled, nem igaz hogy nem lehet egy nyugodt percem miattad... pont mint régen.. mindig én segítettem.
Megköszörültem a torkom majd beszélni kezdtem.
-Emberek... megtennétek, hogy nem tapogatjátok a párom?-Olyan ridegen beszéltem mint még soha amire az összes riporter és a körülöttük lévő rajongó felkapta a fejét.-Őhozzá... csak én, érhetek...-Léptem közelebb azzal pedig a Yaeger körül álló emberek hátráltak.
Közben autók parkoltak le amikből Chie és Xiara szálltak ki pár nagydarab férfi kíséretében.
-Kérem menjenek hátrébb.-Mondta az egyik amelyik kétszer akkora volt mint én. Chie aggódóan futott hozzám Xiara pedig Yaegerhez. Yaeger kissé szakadt ruhában figyelt minket majd felvette a törött mobilját a földről.
-Eren!-Mondta Xiara aggódva.
-Menjünk haza...-Válaszolt hidegen. Mi lett vele? Ő egyfolytában vigyorog. Egyfolytában idegesítő vigyor van azon a szétnyomott pofáján! Hol van most?
....
~Eren Szemszög~
Xiara miután hazavitt a kocsival, be akart jönni de elküldtem, nem kellett akkor nekem senki elég bajom volt. És sok dolgon kellett gondolkoznom is. Felmentem a szobámba, vettem egy frissítő zuhanyt ezután az ágyamba csapódtam.
Gondolkodtam.
Mindig is egy szép rózsaszín ködös lepel takarta a rajongóimról a véleményem.. imádtam őket.. most is de most valami változott. Bántottak... nem direkt de bántottak. A mobilom is, jó nem az a lényeg.. de az egy ajándék volt még Xiarától a debütálásom sikerére...
De most minden más lett... valahogy undorodom kissé a rajongói szó gondolatától is... hiába kiabáltam nekik, senki sem hallott meg, mintha csak egy néma lennék aki a semmibe ordít.
(Cedari: Uhú... itt lett új sztori ötletem.. de a jelenlegi írási képességeim még nem biztosítják hogy ezt meg tudjam írni de azért ideírom hogy egyszer mikor majd visszaolvassam rájöjjek és megírhassam már több tapasztalattal :"D)
És a holnapi naphoz sincs kedvem... ez borzasztó így... szeretem a rajongóim de a mai nap után kissé félek.. hogy ez még egyszer megismétlődik.. de... jut eszembe.. mintha Ackerman segített volna.. mit is mondott?
Megtennétek hogy nem tapogatjátok a párom?... Hozzá csak én érhetek?... Valami ilyesmi... mintha fent még el akart volna küldeni erre most is próbál segíteni? Nem úgy volt hogy szakítunk majd? Idióta törpeszar...
...
<>Levi Szemszög<>
Idegesen trappoltam végig a forgatóteremben a többi színész és dolgozók plusz a menedzsereink előtt. Majd elszakadt a cérna... itt volt a vég.. kitörik a harmadik világháború...
-Mégis hogy értitek hogy az a balfasz kilépett?!
(Ennyi lett volna ez a fejezet :"D Remélem tetszett ha igen nyomj rá a pici csillagra ott és egy véleményt is örömmel fogadok :"D Na.. további szép mit tudom én mit és puszi a hasadra)