~Levi Szemszög~
Miután sikerült behúznom őt az erkély korlátján rám esett, és sírt. Azt mondanám szánalmas... de jelen pillanatban nem tudom ezt mondani, most zuhant le majdnem, ha nem kapom el halálra zúzza magát.
A mellkasomba fúrta a fejét és szorított, én nyugtatóan végigsimítottam a fejét mire ő felnézett rám szipogva.
-Köszönöm...-Mondta.
-Van mit...-Lelöktem magamról és felkeltem.-Most maradj itt fent, a többit elintézem én.
-Ne! Várj! Én is segítek.
-Nem!-Emeltem fel a hangom.-Maradj itt.-Miután a szavak elhagyták a szám az ajtó felé vettem az irányt majd lesétáltam a lépcsőn egyenesen a tömeg felé akik hirtelen rám szegezték a tekintetüket.
-Levi, igazak a hírek?
-Tényleg együtt vagy a színésztársaddal?
-Pontosan milyen a kapcsolatotok Erennel?
Jellemző.. nem érdeklik hogy majdnem most halt meg.. csak ezek érdeklik... az emberek romlottak... rohadtul romlottak..
-Nyugodjanak meg kérem, mindent el fogok mondani. Először is azzal kezdeném hogy én és Eren nem vagyunk egy pár.
-Hazugság!-Ordította egy hang a hátam mögül.
Mi?!
~Eren Szemszög~
Miután Ackerman lement a tömegbe idegesen ütöttem bele a falába ahol meg is maradt az öklöm nyoma és egy kis vér is rajta. Dühös voltam.. azt hiszi hogy semmit nem tudok tenni! Ez tévedés! Én igen is tudok valamit! Amivel az egész megoldódhat!-Lefutottam Ackerman után, majd megálltam pár méterrel mögötte.
-Én és Eren nem vagyunk egy pár.-Ezt mondta mire leértem.
-Hazugság.-Vágtam rá majd mikor megfordult odarohantam és felpofoztam.
-Yaeger?!
-Miért... nem akarsz felvállalni?... Levih... Hiszen.. mióta a sorozatot forgatjuk.. együtt élünk... elég a titkolózásból...-Léptem közelebb majd megfogtam a nyakánál lévő ruha részt és az ajkaimhoz húztam az övéit és megcsókoltam. Nem voltam ebben szakértő.. de amint megéreztem hogy az ajkai az enyémhez érnek tudtam mit kell tennem.
Mikor elváltunk egymástól Ackerman teljes sokkban volt. Uristen... biztosan.. biztosan tiszta vörös a fejem.. és a nevén hívtam.. ezért tuti kinyír!
-Hölgyeim és uraim tehát igaz a hír, a két híresség egymásra talált, gratulálunk nekik.-Mindenki agy éjjenzésbe kezdett miután a riporter nő megszólalt. Ackerman felé vezettem a tekintetem aki gyilkos szemekkel méregetett majd megragadta a karom és elkezdett felvonszolni a szobájába. Mikor felértünk bevágta az ajtót engem pedig a falnak lökött.
-Mégis mi a faszt képzelsz magadról!?
-Csak segítettem! Most már békén fognak hagyni minket!
-Nem! Ezzel rohadtul nem segítesz hogy nyilvánosan lekapsz! Most mindenki azt hiszi hogy mi járunk!
-Na és? Ez csak a látszat.
-De megcsókoltál bazdmeg! Arra gondoltál esetleg hogy barátnőm van?
-Nincs barátnőd...
-Tch... Menj a faszomba idióta!
-Kussolsz törpe! Csak segíteni akartam.-Álltam fel a földről majd elé sétáltam.
-Menj haza! És a következő eseményen... közönségtalálkozón vagy nem is tudom min! Kurvára egy nyilvános szakítást fogunk intézni értetted?
-Vágom, pá...-Mentem az ajtó felé közben a vállunk összeért és majdnem fellöktem.
-Vigyázz már.
-Fogd be...-Szóltam vissza dühösen majd lesétáltam. Az emberek még ott voltak és azonnal lerohantak.
Hiba volt lejönni, basszus!
Körülvett egy csomó ember és össze vissza tapiztak és kérdezősködtek, nem igazén kaptam levegőt. Elő akartam venni a mobilom hogy segítséget hívjak de elejtettem és egy rajongóm rálépett.
Basszus!