-Te meg mit keresel itt?Nemvoltam érthető amikor azt mondtam,hogy hagyjál békén?-idegesen mondtam,majd távozni akartam,amikor elkapta a karomat.
-Ne ,ne távozz!Csak halgass meg.Légyszives!-könyörgött nekem.
Láttam szemében a megbánást ,ezért adtam neki egy esélyt.
-Na ,mondd!De légyszives gyorsan és röviden!Nincs időm ilyenre pazarolni az egész napomat!-mondtam ,megszánva Kristiant.
-Na ,akkor gyorsan és röviden!
Nemcsaltalak meg,sosem volt szándékomban.Amikor betoppantál,pont megcsókolt.-magyarázta ,szomorúan.
-Értem,de mitkeresett az irodádban félpucéran ?Miért mentél el reggel olyan korán?Mi volt akkor olyan fontos?-halmoztam fel a kérdéseket.
-Betoppant,avval,hogy ő többent szeretne ,mint barátság.Elmentem reggel ,mivel neked szerveztem meglepetést.-magyarázta,s lecsurrant egy könnycsepp az arcán.
-Miféle meglepetés?-kérdeztem komolyan!
-Az irodában rendeztem a romantikus vacsorát nekünk.-magyarázta.
-Az irodában?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Nem az irodában!Ott csak a jegyeket rendeltem meg a hajókörútra.
-Micsoda hajókörútra?Ez mit foglal magában?-kérdeztem.
-Este mentünk volna oda!Megvacsoráztunk volna a hajón,s az vitt volna minket egészen éjfélig.Éjfélkor elengedtünk volna fehér galambokat,s utánna a tüzijátékot néztük volna.
-Ez nagyon szép lett volna,de annak már vége.Lehet ,hogy a rossz pillanatban nyitottam be ,de már minden más lett.-magyaráztam Krisztiannak ,amikor megláttam,hogy Alex felém tart.
-Itt meg mi folyik?Mit keresel itt Krisztian?