N I N A
- Logan jól van - jelentette be nekem Jess pénteken, tesi előtt. Én arra tippeltem, hogy nagyon megbetegedett, miután szilveszterkor kimelegedve kint ácsorgott velem az utcán. Mert nem vámpír, hiába hívják a barátaim Logan Cullennek. - Ryannel beszélt tegnap - tette hozzá, mire automatikusan bólintottam.
- Köszönöm - mosolyodtam el, mire megsimította a karom és folytatta az öltözést. - És azt nem tudja, hol van, vagy mi van vele? - kíváncsiskodtam, mert nem tudtam annyiban hagyni.
- Azt nem mondta el neki - rázta meg a fejét sajnálkozva, én meg tudomásul vettem a válaszát. Nem mertem felhívni Logant az utóbbi napokban, de örülök, hogy ezek szerint jól van legalább. - Azt tudtad amúgy, hogy ő hívta ki a mentőket, amikor Ryan eltörte a kezét?
A sztorit hallottam, hogy Ryan szilveszterkor, mikor már én nem voltam ott, úgy döntött, kipróbája Fleming gördeszkáját. De mivel elég sok alkohol volt már benne, a szilárd talajon nem tudott megállni, nemhogy egy gördeszkán, a jeges kocsifelhajtón! Hogy hagyhatták neki egyáltalán? Az volt az első gondolatom, hogy mégis ki vihette sürgősségire.
- Nem tudtam - csodálkoztam őszintén. Logan volt az egyetlen valamennyire józan?
- Pedig ő volt - bólintott, aztán copfba fogta a haját és kiment, hogy vizet töltsön a kulacsába.
Suli után még Ginger kirakott otthon, aztán pár óra lazulás után átsétáltam hozzájuk, egy esernyővel a kezemben. Csak két utcával lakott lejjebb, szóval gyorsan odaértem, pláne, hogy az eső miatt megszaporáztam a lépteimet. A hó, ami karácsonykor hullott, meg a két ünnep között, szilveszter után elolvadt, és megint csak eső esett. Már meg sem lepődtem.
Szóval Gingerék háza előtt vártam, hogy megkezdődjön a kínzásom. Igen, Logan iszonyatosan megbántott, és amennyiben igazat mondott a barátnőjéről, egyenesen velem csalta meg őt, ha meg nem, akkor meg hazudott nekem. De mindezek ellenére is ugyanúgy rosszul esett, hogy kinevetik. Ráadásul nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy oka van a viselkedésének. Valami azt súgta, nem bántott volna meg, ha csak tőle függ - de lehet, hogy csak én voltam túl naiv meg jóhiszemű vele szemben. Akárhogy is: nem akartam hallani, ahogy a barátaim viccet űznek belőle.
Még hét óra is alig múlt el, már elkezdtük nézni az első filmet, amihez körülbelül annyira volt kedvem, mint egy érzéstelenítés nélküli gyökérkezeléshez. Igazán nem volt szép Jesstől és Beccától, hogy kifigurázták Logant, és állandóan azon nevettek, hogy ő meg én, egyenlő Edwarddal és Bellával.
- Igen, igen! Logan is úgy néz Ninára, mintha fel akarná falni! - értett egyet Becca Mike Newtonnal, amin a szememet forgattam.
- Ezt nem gondoljátok komolyan - morogtam, de hagytam, hogy nézzük a filmet. Örültem, hogy legalább töltünk együtt egy kis időt, és a filmekkel sem volt különösebb problémám. Azon kívül, hogy nem hagytak békén a hasonlatokkal.
- Logan Cullen és Nina Swan - sóhajtotta Jess. Az volt az a pillanat, hogy felpattantam, és kimentem wc-re.
Amikor kiléptem a mosdóból, sokkot kaptam. Ginger állt a sötétben, a karjait összefonva a mellkasa előtt.
- Megijesztettél! - lihegtem, várva, hogy a szívverésem visszalassuljon.
- Mondd el nekik!
- Hogy megijesztettél? - kérdeztem vissza, mert nem értettem, hogy mit akar mondani.
- Hogy fejezzék be! - nézett a szemembe határozottan. - Nina, ők a barátaid! Tudom, hogy néha nem úgy viselkednek, és úgy érzed, hogy elhanyagolnak, de akkor sem szabad hagynod, hogy bántsanak! Mert rosszul esik, nem?
- De igen - vakartam meg a fejem, picit beletúrva a franciafonásba, amit Becca készített nekem. Közben Jess fonta be Ginger haját, csak neki két oldalra.
- Ne hagyd, hogy bántsanak. Nem direkt csinálják, ők azt hiszik, hogy te is ezt szeretnéd! Emlékszel, hogy miután Matt Grayson szakított Beccával, mi miket mondtunk neki? Mert Becca attól tényleg jobban érezte magát! De ha téged ez zavar, csak te tudod megállítani őket - fejezte be Ginger, és visszasétált a nappaliba.
Vettem néhány mély levegőt. Igaza volt. Becca szakítása után együtt szidtuk Mattet, és kifuguráztuk az összes létező képét, amit a neten találtunk. Utánoztuk a hangját, és eljátszottuk a mindennapos bunkóságait. De Logan nem ilyen volt! Logant mindenki szerette, és igenis szarul esett, hogy akiért az előbb még aggódtunk, most ugyanannak a céltáblának a közepére került.
- Miért kapcsolod ki? - csodálkozott a három lány, amikor visszamentem a nappaliba és megállítottam a filmet, majd felkapcsoltam a villanyt. Egyedül Ginger mosolygott.
- Lehetne, hogy leszállunk végre Loganről?
- Miért? - kérdezte összezavarodva Jess.
- Van valami, amiről még nem tudtok, de nagyon szeretném, ha köztünk maradna. Három ember tud róla eddig, rajtam és Loganen kívül csak Ginger, úgyhogy légyszi, légyszi, most az egyszer egy szót se szóljatok senkinek arról, amit mondani készülök, oké?
- Nin, bennünk megbízhatsz - mosolyodott el Becca.
- Ezt pont te mondod? - kérdeztem halkan, és leültem velük szembe. Lucy és Ginger ült a kanapén, közöttük volt az én helyem, és a kanapé előtt Becca és Jess, előttük volt a kisasztal, és onnan pár méterre a tévé, amihez hozzákötöttük Ginger laptopját. Így néztük a filmet.
- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza Becca, valami villant a szemében.
- Emlékszel, amikor elmondtam, hogy Logant verekedés miatt rúgták ki? Másnapra mindenki tudta - mondtam a szám szélét rágva, és leültem velük szembe a kisasztalhoz.
- Az egyszeri botlás volt - rázta meg a fejét, amivel gyakorlatilag elismerte, hogy ő volt.
- És amikor Lucy mesélt Rafaelről? Vagy amikor Jess öccse himlős volt? Vagy amikor Ginger szülei majdnem elváltak?
- Oké, igazad van! - tette fel a kezét Becca. - Sajnálom! Sajnálom, oké? De már nem tudok visszamenni az időben. Sajnálom, hogy ilyen lepcses szám van és hogy emiatt nem bíztok meg bennem, na. Sajnálom.
Az elején csattant a hangja, a végére viszont egészen lehalkult.
- Becca, mi így szeretünk - mosolyodtam el. - Csak jó lenne, ha néha tudnál uralkodni a "lepcses szádon". Mondjuk most az egyszer? - kérdeztem félrehajtott fejjel.
Becca újra rámnézett, és visszamosolygott.
- Most az egyszer talán menni fog - nevetett fel, mire mind követtük a példáját. Odakúsztam hozzá, és megöleltem.
- Na mi az a nagy titok? - vigyorgott Jess, ezért visszahelyezkedtem az eddigi pozíciómba, hogy elmeséljem nekik azt a legendás szilvesztert, na de egészen a korizástól kezdve.
***
- Tudtam! Tudtam, tudtam, tudtam! - pattant fel Becca, amikor a csókhoz értem. - Láttam, amikor Logan odaszorította Ninát a falhoz! Jesszus, azt hittem, egyből ágyba viszi! - röhögött fel Becca, és én is követtem a példáját.
- Bárcsak azt tette volna! - mondtam perverzen, mire a többiek egyből hurrogni kezdtek.
- Ninaaa! - vihogott Lucy, és már azt vártam, mikor folyik ki a Sprite az orrán.
- Igaz - húztam el a számat. - Utána mondta, hogy barátnője van.
- Tudod mit, Nina? Én nem hiszem el - fonta össze a karját Jess, és felvonta az egyik szép ívű szemöldökét. - Egyik nap még a kezedet fogva korizik, és három nap múlva benyögi, hogy nője van? Na tudod, kit etessen!
- Oké, ez eddig mind szép és jó, de akkor miért akarta lekoptatni Ninát? - gondolkozott hangosan Ginger.
- Miért nem vagyok neki elég jó? - tettem fel ugyanazt a kérdést századszorra is, amit megint csend fogadott. Szinte hallottam, hogy a lányoknak jár az agya.
- Magadnak elég jó lennél? - kérdezte végül halkan Lucy.
- Tessék? - A szemem tágra nyílt, a kérdés szíven ütött.
- Magadnak elég jó lennél? - ismételte. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem az első két dolog egy kapcsolat felé önmagad szeretete és az önbizalom. Hogy várhatod el valakitől, hogy szeressen, ha te sem vagy rá képes? Önbizalom nélkül egyszerűen egy fiúhoz sem tudnál odamenni és megnyílni neki. Ehhez a sebezhetőséghez bátorság kell és... önbizalom.
- De és akkor mi van azokkal a lányokkal, akik belül full önbizalomhiányosak, csak kívül tűnnek tök magabiztosnak? - nézett Lucy-ra Becca.
- Pont ez az - mosolygott a lány. - A fiúk nem tudják megmondani a különbséget. Csak a kisugárzást látják, de azt nem, hogy mi rejtőzik alatta.
- Lucy, mikor lettél te ilyen bölcs? - kapkodta a fejét Jess, mint aki lemaradt valamiről. Lucy mosolyogva vállat vont.
- Szerintem igaza van Lucy-nak, csak annyit akarok hozzátenni, hogy ez nekem így direktben nem működött - mesélte Ginger. - Tudjátok, van az a mondás, hogy a szerelem akkor jön, amikor a legkevésbé számítasz rá. Na, ez nekem pont így volt. Amikor végre elfogadtam a hibáimat, valamennyire megkedveltem magam és csak magammal foglalkoztam, na, akkor jött Jake. Amikor elhittem, hogy nincs szükségem senkire, hogy teljes legyek; hirtelen ott volt.
Lucy hevesen bólogatott.
- Milyen igaz - merengett el Jess.
- Az oké, hogy most ilyen mély beszélgetésekbe vágtuk magunkat, de Nin még nem fejezte be a sztorit - biccentett felém Becca.
- Hát, azután nem sok minden történt. Közölte, hogy barátnője van, kikísért, megvárta velem apát, és azóta nem láttam - vontam meg a vállam.
- Hogy szoktál reagálni, ha valami vicceset mond? - kérdezte hirtelen Jess, és előredőlt. - Szélesen rávigyorogsz?
- Nevetve lehajtom a fejem - gondoltam bele. - Nem szoktam a szemébe nézni.
Jess csettintett, és visszadőlt az eddigi testhelyzetébe.
- Lucy-nál a pont - pacsizott le a lánnyal, és mind egyszerre kezdtek bólogatni, először egymásra nézve, majd az összes szempár felém fordult.
- Csak én nem értem? - húztam össze magam.
- Jess úgy érti, hogy a válasz a kérdésemre nem. Magadnak sem lennél elég - jelentette ki Lucy.
- Király - fújtattam dühösen. - És akkor mit csináljak?
- Azt hiszem, mi tudunk segíteni - vigyorgott rám Ginger, és már megint egyszerre néztek össze.
***
- Na mesélj, milyen volt a rajztanfolyam? - csapott bele a közepébe anyukám, amikor a beszálltam mellé a sötétzöld Fordba.
- Tök jó volt - vigyorodtam el. Délelőtt Ginger kirakott a belvárosban, a lakásnál, ahol a tanfolyamot tartották, most pedig már dél felé járt az idő és anya vett fel. - Van otthon valami kaja? Éhen halok.
- Apád grillezett a teraszon és van hozzá görög saláta.
- Áá, tökéletes. Hazaugrunk enni és aztán mehetünk is, jó?
- Ahogy gondolod - vont vállat, de nem nagyon figyelt rám. Megigazította a szemüvegét az orrán, miközben magában beszélt, hogy mikor válthat sávot. - Jól érezted magad a lányokkal?
- Igen, nagyon! - csillant fel a szemem. - Tudod, egyre szebb az élet!
Anya felnevetett.
- Na, mesélj, drágám! - kuncogott.
- Előszöris, a barátaimnak az a terve, hogy több önbizalmat csinálunk nekem - vigyorogtam. - De a rajz is kajak jó volt. A tanár, Ms Francis, hát már nem azért, de én full azt hittem, hogy valami negyvenes macskás néni - magyaráztam, amin anyukám jót derült. - De nagyon menő a nő! A haja alja kék, és az egyik karja tele van tetoválásokkal. Ma csendéletet rajzoltunk, de nem hoztam haza a rajzot, csak majd a tanfolyam végén. Kaptunk egy hatalmas rajzmappát, amiben van vagy tíz papír. Ingyen! Mégis mennyire király?! Ráadásul tök kevesen voltunk, összesen kilencen és tiszta családias volt a légkör. Jajj, nem is mondtam, képzeld, a többiek felajánlották, hogy eljönnek velem vásárolni, de mondtam, hogy már az anyukámmal megyek - folytattam vidáman.
- Mehetnél velük is nyugodtan. Velük kevésbé ciki vásárolni, mint az anyáddal.
- Jézusom, anya! Maga a ciki szó ciki! Ki használja még ezt? De te nem vagy az, téged soha nem szégyellnélek - mosolyodtam el.
- Örülök, hogy ilyen vidám vagy a héten - motyogta, miközben előre hajolva figyelt, hogy mikor hajthatunk ki a főútra.
- Hát még én - sóhajtottam, aztán összeráncolt tekintettel néztem a kormányra.
***
- Találjátok ki, mi történt! - léptem be az öltözőbe lesokkolódva hétfőn.
- Justin elhívta a bálba! - robbant ki Gingerből. Mintha az ő dolga lett volna elmondani...
- A pali nem pazarolta az időt - csodálkozott Jess. Na igen, a téli bált jövő pénteken rendezik meg.
- És mit mondtál neki? - kérdezte izgatottan Lucy.
- Azt, hogy még átgondolom - vallottam be őszintén. - Úgy értem, úgysem fog senki más elhívni, de nem lenne fair vele szemben, ha igent mondanék - néztem rájuk tanácstalanul.
- Hogyhogy nem fog senki más elhívni? - vonta fel a szemöldökét Ginger.
- Logan már megint nem jött suliba, és nem fogok rá várni, mint valami idióta - ráztam meg a fejem.
- Te is elhívhatnád - jegyezte meg Lucy, de hárman egyszerre kezdtünk ciccegni.
- Miután lekoptatott. Persze, Lucy, csodálatos ötlet - ráztam meg a fejem, mire ő is rájött, hogy ez most nem volt túl észszerű gondolat. Halkan beszéltem, mert voltak még páran az öltözőben rajtunk kívül. - Elvileg barátnője van... Mindegy, ne is áltassuk magunkat, semmi esély, hogy elhív.
- Akkor? Igent mondasz Justinnak? - kérdezett rá Jess egyenesen. Továbbra is a számat rágtam, úgyhogy Ginger lépett akcióba.
- Egyszerűsítsük le: el akarsz vele menni a bálba?
- Nem - mondtam határozottan, de sajnálkozó arccal.
- Akkor nincs miről tovább beszélni - bólogatott Jess, elismerően nézve Gingerre.
Hiába oldódott meg az egyik probléma, valami nem hagyott nyugodni, ezért szerdán már én magam mentem oda Ryanhez, hogy mit csináljunk. Legszívesebben már legelőször Loganék házánál kopogtattam volna, hogy megkérdezzem a szüleit, de én még sosem jártam náluk. Hiába, hogy ő csomószor járt nálunk, én még sosem voltam az ő otthonában.
- Próbáltad már hívni? - kérdezte Ryan fáradtan.
- Persze, de nem vette fel - mondtam türelmetlenül. Ennyire hülyének néz?
- Nekem azt mondta múlt héten, hogy jól van - vakargatta a tarkóját Ryan.
- Az a kérdés, hogy hiszünk-e neki - sóhajtottam, az egyik szemöldökömet felemelve, aztán otthagytam.
Másnap ő jött oda hozzám.
- Van egy tervem.
- Hál'istennek! - könnyebbültem meg egyből, és érdeklődve néztem rá.
- Kitaláltam, hogy pontosan hol van Spokane-ben...
- Várj, honnan tudod, hogy Spokane-ben van? - zavarodtam össze.
- Tegnap kiszedtem belőle. Megfenyegettem, meg ilyenek - vont vállat lazán, mire felnevettem.
- És honnan tudod, hogy ott hol van? Bárhol lehet.
- Egy részét kiszedtem belőle, aztán kutakodtam egy kicsit facebookon, na mindegy, megvannak a módszereim - legyintett az ép kezével. A törött, begipszelt bal keze tökéletes volt arra, hogy... Hát, azon kívül, hogy összefirkálták a gipszét, semmire. - A lényeg, hogy el kell mennünk érte.
- Nekünk? - A szemöldököm a hajam tövéig szaladt.
- Nekem van autóm, neked meg jogsid és ép kezed - biccentett Ryan.
- Na ne! - A szívem egyből a torkomba ugrott, és a gyomrom összeszűkült. Ugye nem kell vezetnem? Te jó ég, ugye nem?
- Szombaton ráérsz?
- Nem! - vágtam rá. Rajztanfolyam.
- Nekem meg a vasárnap nem jó. Akkor holnap kell mennünk - döntötte el Ryan.
- Miért én? - ráztam meg a fejem rettegve.
- Nem te aggódtál érte annyira? Vissza kell hoznunk. Ha én megyek, meg Fleming, akkor szerinted visszajön? - Olyan ironikusan beszélt, mintha költői kérdést tett volna fel. De igaza volt. Csak abban nem voltam biztos, hogy miattam visszajön-e.
- És ha megvárjuk, hogy magától jöjjön? Nem bujkálhat örökké...
- De még egy hónapig simán, és annyi időnk nincs - közölte Ryan.
Igaza volt, már megint. Ha jövő héten sem jön, felfüggesztik. Ha azután sem, ki fogják rúgni.
- És ha Jess is velünk jönne? - tettem egy utolsó gyenge próbálkozást.
-Minek? - rázta meg a fejét Ryan elutasítóan. - Holnap reggel legyél a házunknál. Amúgy meg a kocsim automataváltós, nem lesz itt gond, meg tudod csinálni - mosolyodott el végül Ryan, és megveregette a karomat, aztán otthagyott.
Most azt hiszi, csak a kuplunggal lenne bajom?
Nyár óta nem vezettem. Rettegek beülni a kormány mögé. Le kell győznöm a félelmem, ha vissza akarom "kapni" Logant? Annyiszor ellökött már magától... Miért mégis én futok utána már megint?
_________
A kérdésemre érkezett reakció döbbenetes volt, és bár akik később kezdik el a történetet, nekik fogalmuk sem lesz arról, hogy miről írkálgatok itt, azért nagyon meg szerettem volna köszönni. 💕 Iszonyat támogatást kaptam, és nagyon meghatódtam. Köszönöm. 💕💕💕
xx, zitablack💛
2017. 03. 28.