N I N A
- Úristen, Nina, levették a fogszabályzódat?! - ugrott a nyakamba Jess az első iskolanapon.
- Aha - vigyorogtam, és körbefordultam az aulában összegyűlt barátaim között.
- Nagyon fura - jelentette ki Becca. - De baromi jó a fogad - vigyorodott el, mire őszintén felnevettem.
- Ezt se mondták még nekem - válaszoltam rázkódó vállakkal.
- De igaz - nevetett Lucy is, miközben megölelt.
- Menjünk már fel az órarendekért, megöl a kíváncsiság - bökdösött minket Ginger. Hát igen, ő már a kocsiban kiörömködte magát, hogy kivették a drótot a számból. Igaz, hogy csak másfél évig volt rajtam, de már nem is emlékeztem, milyenek a fogaim fogszabályzó nélkül. Konkrétan állandóan a felső fogsoromat simogattam a nyelvemmel, nem igazán hittem el, hogy tényleg megszabadultam tőle. Nem kell többé azon aggódnom, hogy mi akadt bele, és nem kell minden hónapban hozzászoknom a fájdalomhoz. A tükörből egy teljesen más Nina nézett vissza rám. Hitetlen mosolya fehér volt, nem fémes.
Jess átkarolta a vállunkat, és fojtott hangon kezdett pletykálni, míg az iskolatársainkat kerülgettük a lépcsőn felfelé menet.
- Hallottátok, hogy Matt Grayson és Jenna Parsons összejöttek?
- Komolyan? - kérdeztem vissza hitetlenül mosolyogva. Matt Grayson a kosarasok kapitánya. Klisé klisé hátán, mind tudjuk, milyen ő. Jenna Parsons viszont, hm... Fogalmazzunk úgy, hogy rá kellett varrni a legnagyobb egyenruhát a suliban. Nem kifejezetten kövér, csak icipicit túlsúlyos, fogalmazzunk így.
- Aha, a téli szünet végén - bólintott Jess.
- Akkor már járnak vagy...
- Három napja. Pontosan.
- Hát, gratulálok nekik - mosolyogtam továbbra is, aztán még halkabbra vettem a hangomat. - Bár nem tudom, Matt mennyire gondolja ezt komolyan. Remélem, nem akarja összetörni, mint Beccát...
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem az órarendemen kívül most semmi nem érdekel - vágott közbe Ginger, mire elvigyorodtam. Végre beértünk a tanári elé, ahová már kiállt Mrs Blake, hogy a mi évfolyamunknak osztogassa a hosszúkás táblázatokat. Beálltunk a sorba két lány mögé, és hamar meg is kaptuk a papírokat, pedig elég nagy káosz volt már. Ott álltak a kosarasok is szélen egy körben, közöttük Fleminggel, Ryannel és Luke-kal, de most a barátaim, ahelyett, hogy hozzájuk mentek volna oda, ugyanúgy körbe álltak, mint ők, csak mi már arrébb se mentünk. A saját gondolataimat nem hallottam, pedig nem járnak ám ide olyan sokan, hogy ekkora hangzavart tudjanak okozni. Míg én nézelődtem körbe - talán a szememmel kerestem valakit -, addig a barátnőim belemélyedtek a kis fecnijükbe, amire összesen ha tíz szó lehetett írva.
- Hát, ez alig változott - fújtatott Ginger.
- Nekem se sokat - biccentett Becca, és Lucy meg Jess is elhúzott szájjal bólogatott. Mosolyogva vettem szemügyre én is az órarendemet.
- Nekem meg lettek keverve az órák - ráncoltam a szemöldököm. Erre mind a négyen az enyém mellé tették az órarendjüket, hogy ellenőrizzük, kinek kivel lesz közös órája.
- Végre lesz egy csomó közös óránk! - kiáltott fel Ginger vidáman nézve rám. És tényleg. Úgy nézett ki, engem kivettek a saját óráimról és beraktak a másik csoporthoz.
- Engem meg a ti csoportotokhoz raktak - állapította meg Jess, akinek eddig a matek órája Gingerrel volt közös.
- Ez izgalmas lesz - mosolyodtam el. Régebben, az alsóbb évfolyamokban tényleg többet változott az órarend, de a tantárgyakban is, nem csak abban, hogy melyik tantárgy hova kerül. Amikor még félévente adtunk le és vettünk fel tantárgyakat... Mostanra már eléggé letisztult, hogy kinek mi kell, mit szeret, ilyesmi.
Becca és Ginger két oldalról belém karolt, hogy elinduljunk Mr Buckner töri órájára, mert már Ginger is a mi csoportunkhoz került.
Ahogy beléptünk a terembe, már láttam, hogy tényleg nagyon megkavarták az embereket. Mintha csak azt akarták volna, hogy a végzős évünkben mindenkivel legyen közös óránk.
- Hé, ülhetek Gingerrel? - fordultam Becca felé, mire elmosolyodott és bólintott, majd Emily Saunderst választotta padtársnak, aki szintén pompomlány.
Ahogy leültünk, Ginger felém fordult.
- Nem láttad Logant? - kérdezte.
- Nem - ráztam meg a fejem, és örültem, hogy nem nekem kellett feltenni ezt a kérdést. De egyelőre elintéztük ennyivel. Nem tudom, hogy akkor is beszéltünk-e volna tovább, ha abban a pillanatban nem jön be Buckner.
- Törivel kezdeni a napot kegyetlen - ráztam meg a fejem, amikor vége lett az órának, és a füzetemet magamhoz szorítva léptem ki az ajtón.
- Később - intett Ginger mosolyogva, és ütemes léptekkel elindult a második emelet felé.
- Egyetértek - karolt belém Becca, hogy megkeressük a következő óránk termét, a földrajzét.
Ez volt az az óra, amin nem nagyon tudtak kavarni, mert a 30 fős évfolyamból kilencen választottuk. Nem lett volna értelme két csoportot indítani.
Ezután elköszöntem Beccától ("Majd ebédnél találkozunk!"), és folytattam az utam a matek teremhez. Amikor beléptem, egy pillanatra megtorpantam az ajtóban.
- Ez komoly? - kérdeztem, csak úgy a levegőbe. Ugyanis odabent már legalább tíz fiú szempár pislogott rám. Rajtuk kívül csak négy lány volt: Ginger, Riley Marshall, rajz óráról, April Thomas, aki néha Logan mellé vetődik a folyosón, mert a labortársa fizikán és Emily Saunders, a pompomlány, aki annyira odavolt Loganért szilveszterkor. Ginger Fleming mellett ült, April éppenséggel Nick mellett, Emily pedig Matt Grayson jobbján, úgyhogy megkérdeztem Riley-t, hogy ülhetek-e mellé. Igent mondott.
- Mint azt már észrevehettétek, elég sok a hímnemű tanuló a teremben, és aránytalanul kevés a lány - mosolygott Mrs Blake, miután becsukta maga után az ajtót. - Ennek pedig az az oka, hogy a vizsgákon legrosszabbul és legjobban teljesítő diákokat akartuk egy csoportba osztani.
Na, erre aztán felhördültek.
- De Mrs Blake, nekem hármas lett a vizsgám - emelte fel a kezét tiltakozásul Matt Grayson.
- Feltételezem, kitaláltad, hogy a tied nem a jobbak közé tartozik - vigyorodott el gonoszul Mrs Blake, mire a fiúk felnevettek és nekem is kuncogni támadt kedvem. - Ugyanakkor igen, meg voltunk lepve, mert senki nem teljesített hármas osztályzat alatt. Ez a végzősöknél nem megszokott tendencia, ezért annál is nagyobb örömet szereztetek nekünk.
- Neked hanyas lett a vizsgád? - hajolt oda hozzám Riley.
- Ötös, neked? - suttogtam vissza.
- Nekem is - bólintott, majd visszatért a füzetéhez. Szóval az övé is a legjobbak között volt. Ezek szerint a lányok nagy része a középvonalban teljesített? Hm, nem is tudtam, hogy Ginger is ilyen jó matekból... Nekem ilyesmik jutottak eszembe.
Miután mindenki jól kihurrogta magát és hajlandó volt visszaülni a helyére (minek is örültek ennyire a focisok? Komolyan a hármasukat ünnepelték?), el is kezdhettük az órát. Iszonyat nehéz volt így, hogy tele volt fiúkkal a terem, akik állandóan sugdolóztak, vagy bemondtak mindenféle megoldást, amit elszámoltak, vagy éppen baromságokat kiabáltak be, amikor Mrs Blake azt kérdezte, hogy hogy kell megoldani egy adott feladatot. Hm, legalább próbálkoztak. De igazán tehették volna csendben is...
Várjunk csak! Mekkora egy stréber vagyok!
Na, mindegy. Igazából nem zavar, ha idevezet, hogy a vizsgám a legjobbak közé tartozik.
- Nina, gyere csak ide egy kicsit - intett nekem Mrs Blake óra végén, miközben pakoltam be a táskámba. Gingerre néztem, aki az ajtó felé mutatott, és azt tátogta, "kint megvárlak". - Nem tudsz valamit Loganről, hogy miért hiányzik?
- Nem - ráztam meg a fejem, és csodálkoztam, hogy engem kérdez meg.
- Annyit sem, hogy mikor jön vissza? - kérdezte, de megint csak a fejemet ráztam. - Az órarendjét akkor odaadom neked, megtennéd, hogy eljuttatod hozzá?
- Persze - mondta a stréber énem, az összetört szívű én pedig a fejét verte a falba.
- Ő is ehhez a matekcsoporthoz tartozik, van pár közös órátok - mosolyodott el Mrs Blake, mint aki részéről befejezte a beszélgetést.
- Dehát... Neki ötös lett a vizsgája - értetlenkedtem, nem hagyva neki, hogy tegye a dolgát.
- Igen. Az övé lett az egyik legjobb - bólintott Mrs Blake, megsimította a karomat, és az asztalához fordult, papírokat pakolászott rajta. Ezer kérdés jutott eszembe, de már nem mertem a tanárnőt zavarni velük.
A tarkómat vakargatva mentem ki a teremből. Ez meg mi volt?
Most Mrs Blake azt hiszi, hogy Logan ötöse az én érdemem?
Ginger az ajtó előtt álldogált, és kérdőn biccentett, hogy mi történt.
- Ideadta nekem Logan órarendjét - mutattam fel továbbra is csodálkozva. A könnyeket pedig, amik a szemembe szöktek Logan említésére, igyekeztem valahogy kipislogni, amíg az említett órarendet nézegettük. - Mrs Blake azt mondta, hogy van egy csomó közös óránk.
- Mutasd a tiedet - kérte Ginger. - Tényleg! Gyakorlatilag ami csak lehet közös, az az - vigyorgott. Jajj ne! Vigyorgott! Hogyan is kellett volna reagálnom (ha nem történt volna közöttünk a téli szünetben az, ami történt)?
Fáradtan elmosolyodtam.
- Remélem holnap már jön suliba, hogy oda tudjam ezt adni neki - lengettem meg a kezemben a papírt.
- Persze, csak azért jöjjön mi? - lökött meg Ginger nevetve, majd belém karolt és az üresedő folyosón együtt kezdtünk el sétálni az angolterem felé. - Hé, amúgy milyen volt a maradék szüneted? - érdeklődött. A kocsiban már megbeszéltük, hogy korán eltűntem szilveszterkor, és hogy Logan azt mondta, hogy rosszul lettem. Hm... Végülis, tényleg rosszul lettem. Csak nem az alkoholtól, hanem tőle.
- Jó volt - vontam vállat. A Self-LoveProject az én titkom, akárcsak a korizás Logannel. Nem arról van szó, hogy nem bízok meg benne, csak szeretem a titkokat. Talán ezért nem tud arról senki Loganen és rajtam kívül, hogy mi is történt pontosan szilveszterkor... - Találkoztam Azrával - csettintettem, mint aki eddig elfelejtette mondani és csak akkor jutott eszébe, Ginger pedig egészen addig faggatott Azráról, amíg már a helyünkön ültünk és vártuk Mrs Casey felbukkanását.
Egy órával később vonultunk a tesiöltözőbe, ahová sikerült hamarabb érnünk, mint Jess és Lucy.
- Ez az órarend - fújtatott Jess dühösen, amint ledobta mellénk a cuccát. - Minden órám más emeleten van, állandóan lépcsőzök! - panaszkodott, és összefonta karjait a mellkasa előtt.
- C'est la vie - tártam szét a karom nevetve. Ilyen az élet.
Ginger mosolyogva figyelte, hogy Jess meg én elvitatkozunk -"Igazán gondolhatnának arra, hogy ne kelljen minden órára fel-le szaladgálnom!" "Jó, de nem figyelhetnek minden egyes diákra, hogy mikor hol lesz órája." -, majd sürgetett is minket, mert már becsengettek.
A tornateremben három másik csoport melegített a miénken kívül, pedig nem maga a tornaterem volt nagy, hanem a létszámok alacsonyak. Rajtunk, végzős teniszezőkön kívül itt voltak az elsős-másodikos focisok és röpisek, meg a harmadikos tornászok. Na igen, a két alsóbb évfolyamon még amit csak lehetett, összevontak, most meg már minél kevesebben vagyunk, annál jobb - annál több figyelem jut egy-egy diákra.
- Davis, gyere csak - intett nekem Taylor edző.
A lányokra pillantottam, de ők is csak csodálkozva vonogatták a vállukat, miközben a karukat nyújtották.
Nem tudtam, hogy elnézést kéne-e kérnem, amiért pár percet késtünk az óráról, de nem akartam eszébe juttatni sem, ha nem azért hívott oda. Inkább csak megvártam, hogy kibökje, mit akar.
- Nem tudod, hogy Logan Collins mikor jön vissza?
Na ne. Légyszi, ne. Ne máár. Most komolyan? Ez az első nap, hogy hiányzik, a tanárok meg máris rajtam keresik? Ez tényleg a valóság?
- Nem tudom - nyögtem ki, és szorítottam egyet a copfomon.
- Szólj, ha hallasz felőle valamit - biccentett az edző, bár nem úgy tűnt, mint aki hisz nekem. Hagyjanak már... - Ha a héten nem jön, lenne itt valami, amit át kéne adnod neki...
***
De rohadt hosszú ez a nap - gondoltam, miközben leroskadtam a szokásos ebédlőasztalunkhoz. Izzadtan és vörösen - hát nem csodálatos, ha az ebédszünet előtt van a tesi órád?!
Iszonyatos önuralomra volt szükségem, hogy mosolyt erőltessek magamra, mégis ezt tettem. A téli szünetben eldöntöttem, hogy ki akarok lenni, itt az ideje lépéseket tenni érte.
- Jól vagytok? Olyan vörös az arcotok - vigyorgott Becca, aki már ott lebzselt, mire mi odaértünk.
- Nem vicces - grimaszolt Jess, és ledobta a cuccát, majd otthagyott minket, hogy beálljon a sorba valami egészséges kajáért. Lucy is csatlakozott hozzá, én meg előkotortam a táskámból az ebédem.
Normál esetben begörnyedtem volna, és "Hozzám ne szóljatok!"-arccal lapátoltam volna be a maradék indiait, amit hoztam, de a mai nem az a nap volt: ma eltökéltem, hogy boldog leszek. A neten olvastam, hogy döntés kérdése, én pedig mindenáron ki akartam próbálni, így hát kihúztam magam, és mosolyogva néztem a barátaim szemébe.
- Egész nap nem láttam Logant, Nina, nem tudod, mi van vele? - kérdezte Becca.
- Fogalmam sincs, de mindenki rajtam keresi. Biztos beteg - vontam vállat, és elnézelődtem a kosarasok irányába. Igyekeztem nem túl feltűnően viselkedni. Sem szomorúnak, sem túl boldognak tűnni, mert egyből kérdezősködni kezdtek volna. Lényegében szerepet játszottam, de hogy is tartja a mondás? Fake it till you make it?
- Még mindig semmi? - biggyesztette le a száját Becca, burkoltan azt kérdezve, hogy még mindig nem lépett-e egyikünk sem valamit kettőnk közül.
- Semmi - hajtottam le a fejem újra a műanyag kajás dobozomhoz. Egyedül ezt a mozdulatot nem színleltem, ez őszinte volt; viszont ennél a "semmi"-nél nagyobbat nem tudtam volna hazudni...
- Fel a fejjel, tudod, a szőke herceg jön...
- ...ha jönnie kell - fejeztem be a mondatot Beccával vigyorogva. Hát persze.
Jess és Lucy épp most ültek le újra mellénk, úgyhogy feltettem a kérdést, amit a hétvége óta terveztem.
- Van valami dolgotok csütörtökön? Most főleg Beccát meg Jesst kérdezném, mert új ruhákra lenne szükségem, elkélne két stylist - pislogtam rájuk ellenállhatatlanul.
Vagyis azt hittem. De ellen lehetett ám nekem állni... Mindketten elhúzták a szájukat.
- Luke-kal megyek cipőt nézni - vallotta be Becca.
- Ryan családjánál vacsorázom - köszörülte meg a torkát Jess.
- Holnap meg cheerleading... - biccentettem beletörődve.
- És szerda? - pislogott rám Jess.
Megráztam a fejem.
- Fodrászhoz megyek.
- Uuuu - vigyorodtak el a lányok egyszerre.
- Mi van? - nevettem fel. - Évente azért le kéne vágni egy kicsit a hajamból, nem?
- Mennyit? - kérdezte Becca, akinek a leghosszabb volt a haja közülünk, és gyakran megfordult a fodrásznál, hogy felfrissítse a szőke ombréjét, Jess-szel együtt.
- Csak pár centit a végéből, hogy ne legyen töredezett - vontam vállat "nem nagy ügy"-stílusban. - És Lucy, te ráérsz csütörtökön? - fordultam hozzá.
- Rafaellel skype-olok. - Úgy rázta a fejét, hogy rövid tincsei csak úgy repkedtek az arca körül.
- Hát jó - válaszoltam letörten. - Ginger? Művészbolt?
- Megbeszéltük - mosolyodott el, mire teljesen felvillanyozódtam.
- Komolyan?
- Komolyan - nevette el magát. - Neked bármikor ráérek - lökte meg a karom. Na. Vannak még értelmes emberek.
***
Ebéd után Gingerrel karöltve lépkedtünk a rajzterem felé.
- Jelentkeztem egy rajztanfolyamra - vallottam be neki.
- Tényleg? Kihez? És mikor? Mikor jelentkeztél, meg mikor kell menned hozzá? Voltál már?
- Hétvégente Ms Francishoz. És szombaton jelentkeztem. Most hétvégén megyek először.
- Miért nem szóltál? Mehettünk volna együtt - ráncolta a szemöldökét.
- Pont azért! Neked nincs is szükséged rajztanfolyamra, én meg csak rosszul érezném magam melletted! - durcáskodtam, mire Ginger felnevetett, aztán az első dolga volt elújságolni ezt a teremben Ms Sheperdnek.
- Nem is tudtam, hogy ilyen komolyan gondolod a rajzolást, Nina - mosolygott rám a tanárnő, aki felült az asztal szélére és onnan nézett le rám.
- Csak fejlődni szeretnék - vontam vállat mosolyogva.
Az óra végeztével csak pár lépést kellett megtennem a nap utolsó órájára, a francia teremhez.
Eszembe jutottak az órák, amiket Logannel töltöttem, hogy felhozzuk a szintjét, aztán a boldogság az arcán, amivel mutatta a félévi vizsga osztályzatát franciából. Egy négyes alá. Pedig a vizsga előtt egy hónappal még csak annyit tudott kinyögni: "bonjour".
Talán tényleg igaza van Mrs Blake-nek. Elég sokat segítettem Logannek - és meglátszott az eredménye.
- Na végre - mosolyodott el Lucy, amikor leültem mellé a teremben. Alig voltunk még bent. - Egy közös óra a tesin kívül.
- Érdekes egy fél év lesz ez az utolsó... - vigyorogtam, de hazudnék, ha azt állítanám, Lucy és a két darab közös óránk miatt mondtam ezt. Inkább a Logannel való közös óráinkon járt az eszem...
A következő pillanatban pedig úgy megráztam a fejem, hogy Lucy is hátrahőkölt. Mert rájöttem, hogy ez az én utolsó félévem, és baromira nem Loganről kéne szólnia! Nem körülötte forog a világ, magammal kell törődnöm végre.
_________
Gyerekek, alighogy megköszöntem az Offline negyedik helyét, a MÁSODIKRA ugrott!😍Kész voltam!🙈 Köszönöm!💞
A másik, amit szintén nagyon meg szeretnék köszönni, azok az iszonyat kedves hozzászólások. Újabb és újabb löketet adtok a történethez, amiért őszintén hálás vagyok!💞 Nem is beszélve arról, hogy a héten elértük az 1K csillagot 🙈 Nagyon szépen köszönöm Nektek! 💕💕💕
Ja igen, és kaptam egy díjat is, amit majd az utolsó rész után tervezek kitenni 😘
xx, zitablack💛
2017. 03. 18.