N I N A
Eszem ágában sem lett volna a fél sulival együtt köszönteni az új évet. Tulajdonképpen nem is szilveszteri bulinak tűnt, inkább csak egy átlagos, péntek esti stresszoldó "ereszd el a hajamat"-nak. De mindent szép sorjában.
Egyedül készültem el délután. Természetesen mindenki a barátjával volt, vagy a családjával, így nekem is nagylány módjára kellett viselkednem. Az én szüleim korán leléptek anya céges bulijára, Diana New York-ban ünnepelt, szóval csak én voltam otthon. Ha Logan nem beszélt volna rá erre az egészre, tuti kisírom anyuéknál, hogy egész éjjel sorozatokat nézhessek az ágyamban. Hát ennyire volt rossz a helyzet.
Egy fekete, combközépig érő ruhát választottam, ami a felsőtestemhez simult, de a derekamtól lefelé csinosan fodrozódott és elállt a lábamtól. Hozzá egy sima fekete nejlonharisnyát húztam és a szokásos bakancsomat. Azon gondolkoztam, hogy mennyire nézek ki gázul - de aztán inkább megvontam a vállam, és a nyakamba tettem az aranyszínű álomfogós nyakláncomat, amit Gingertől kaptam karácsonyra. A hajamat kivasaltam, így már majdnem a derekamig ért. Aztán sóhajtva farkasszemet néztem magammal a tükörben, és elővettem a sminkes nesszeszeremet. Azt kívántam, bár ne lenne rá szükségem, de csak előhúztam az alapozót.
Aztán gondoltam egyet.
Szilveszter van, valószínűleg úgyis mindenhol sötét lesz, miért nem spórolom meg hát magamnak az arcbőröm kijavításával járó macerát? Váljon valóra a kívánságom..
Így végül csak tusvonalat húztam és szempillaspirált használtam. A cat-eye életemben nem sikerült ilyen elviselhetőre, úgyhogy boldogan mosolyogtam a tükörre. Apropó, mosoly! Előkotortam a kedvenc színezett ajakbalzsamomat, hogy egy rózsaszínebb árnyalatot adjak a számnak, aztán még két fújás egy parfümből és késznek nyílvánítottam magam.
Ahogy belenéztem az egész alakos tükrömbe, egy videóklip jutott az eszembe: Megan Nicole All I want for Christmas coverje. Megráztam a fejem, próbálva kiűzni onnan a lány képét.
Rápillantottam a telefonom órájára és elmosolyodtam. New Yorkban már elmúlt éjfél, de Dianával megállapodtunk, hogy nem hívjuk egymást - ilyenkor úgyis olyan túlterheltek a telefonvonalak.
Lucy volt az egyetlen mentsváram. Megbeszéltük, hogy nálunk találkozunk, és Logan együtt vesz fel mindhármunkat, Lucy hugával együtt. Úgy tűnt, Logan nem hiszi el, hogy ott leszek, ha ő maga nem vihet el engem.
- Ő Hailey, Lucy húga - mutattam hátra a lányra, aki éppen a mögöttem lévő ülésre mászott be.
- Szia, Logan vagyok - mosolyodott el Logan udvariasan.
- Helló - motyogta Hailey. Két másodperc alatt eldöntöttem, hogy közülünk Hailey viselte a legrövidebb ruhát (elsős - a szülei mégis hogy engedték el egy végzősök által szervezett buliba?! Nekem tuti nem lett volna elég biztosíték, hogy a világ legfigyelmesebb nővérével együtt megy), és Logan nézett ki a legjobban. Egy mélykék hosszúujjú ing volt rajta, amit a szűk fekete csőfarmerjébe tűrt.
Minden utcában állt legalább egy ház, amely ablakaiból furcsa fények világítottak és ordított a zene, de Logan úgy talált oda Flemingékhez, mintha ott lakna. Nem egyszer vitte haza Fleminget, na meg ki tudja, nem volt-e a fejében egy GPS vagy egy google-térkép.
Hailey egyből otthagyott minket, amint Logan leparkolt az így is zsúfolt utcában, Lucy pedig vetett felénk egy bocsánatkérő pillantást, aztán utánaeredt.
Ahogy kitettem a hóba a lábam, rögtön megborzongtam és szorosabban fontam magam köré a kabátom. Logan egy mosollyal nézett rám, szemei még a sötétben is csillogtak.
- Gyere, nehogy megfagyj - tette a hátamra a kezét, és vidáman kísért fel a lépcsőn. A haja szokás szerint kócosan állt a feje tetején, és már megint borostás volt az arca. Hozzá tudtam volna szokni.
- Sziasztok - köszöntött minket az ajtóban Ginger és Fleming. Már most úgy néztek ki, mint egy házaspár, akiknek a ház a tulajdonában áll.
- Welcome drink - nyújtott felénk Fleming egy-egy csillogó folyadékkal teli aprócska poharat. Először Loganre néztem összeráncolt szemöldökkel, aztán Gingerre, valami bátorítást várva.
- Nem akarod tudni - emelte rám a poharát nevetve Logan, aztán egy húzással kiürítette.
Ginger és Fleming elismerően nevettek fel, én pedig hasonlóan tettem, mint Logan, aztán elfintorodtam és ránéztem. Ginger kivette a kezemből a poharat, Logan pedig megint nevetett rajtam.
- Gyere, jó lesz - mosolyodott el és jobb kezét a balomra kulcsolta.
Összerezzentem. Most először fogtuk egymás kezét úgy, hogy nem volt közöttük két réteg kötött anyag.
- A kabátokat oda tehetitek - mutatott az egyik szekrényre Ginger, mire Logan bólintott, és úriemberhez méltóan elkezdte lefejteni rólam az enyémet.
Fleming becsapta az ajtót.
- Jó szórakozást - kiáltotta, majd eltűnt a konyhában. Most ugrott csak a szívem a torkomba igazán, hogy ott álltunk a villódzó fény és ordító zene küszöbén. Nehezen szoktam meg a világítást, elsőre senki ismerőst nem tudtam kiszúrni.
- Szia Nina - üvöltötte a fülembe Jess, aki viszont kiszúrt engem. A jobb kezével éppen Ryant rángatta be mellettem a táncolós helységbe - a nappaliba? -, a bal kezében egy piros műanyagpoharat tartott.
- Sziasztok - intettem nekik furán, és úgy is éreztem magam. Mit keresek én itt?
Ryan is intett nekem, aztán már be is álltak a tömegbe ritmusra rángatózni és egymáshoz dörgölőzni. Elnézést, akarom mondani: táncolni. Beálltak táncolni.
- Hol van ebben a szórakozás? - kérdeztem hangosan Logant, aki épp berakta a kabátját a már ígyis pont eléggé tömött gardróbba.
- Igyál még valamit - nevetett fel, kikerülve a válaszadást. - Hozok valamit, jó? - súgta a fülembe, mire bizonytalanul bólintottam.
Megtámaszkodtam az egyik falnál, és figyeltem az önfeledt embereket a villódzó neonfényben. A zene olyan hangos volt, hogy a szívemben visszhangzott a ritmusa. Úgy éreztem, kizárt dolog, hogy két óránál többet bírjon ki így és itt valaki. Épp arra gondoltam, hogy epilepsziás rohamot fogok itt kapni, amikor Logan visszatért.
- A konyhában van egy csomó kaja, ha éhes vagy - nyújtotta oda nekem az elmaradhatatlan piros műanyagpoharat. Megráztam a fejem és beleszagoltam a pohárba. - Sör - mondta ki Logan a tippemet, és beleivott az övébe.
Ez a hely kezd percről percre visszataszítóbbá válni, gondoltam, miközben Loganre sandítottam és én is kiürítettem a poharamat.
- Hé, Logan, van kedved táncolni? - kérdezte egy lány, aki az évfolyamtársunk volt, már eléggé illuminált állapotban. A kezében neki is egy söröspohár volt, de tuti, hogy nem csak azt ivott, különben biztosan nem tudott volna így berúgni. Rövid piros ruhája már most elcsúszva állt rajta, és összeráncolt szemöldökkel figyeltem, hogy ő mennyire fog elcsúszni.
- Aha - biccentett Logan és felém pillantott.
- Nekem itt jó lesz - húzódtam félre, mert semmi kedvem nem volt táncolni, de nem akartam az ő kedvét is elrontani.
- Mindjárt jövök - kiáltotta, és a lány - Vanessa - már húzta is be őt a kezénél fogva.
Úgy döntöttem, mégis inkább megkeresem a konyhát.
- Hát itt vagy - sóhajtotta Lucy, amint beléptem az említett helyiségbe. Itt már nem volt olyan hangos a zene, és volt rendes világítás; na ja, legalább azt tudjuk már, mit eszünk meg, ha már azt nem láthatjuk a sötétben, hogy kivel járunk éppen párzási táncot...
Lucy mellém állt, és unottan eszegetett a tányérjáról jobbnál jobban kinéző sütiket.
- Köszi - vigyorodtam el, és elcsórtam tőle egy csokis muffint. A szemét forgatta, de ő is elmosolyodott, és csak ette tovább a brownie-ját. - Milyen volt Rafaeléknél? - kérdeztem, miközben a muffint bontogattam.
Bizony, Lucy a két ünnep között a napos Floridában süttette a hasát.
- Fantasztikus volt! Imádom a családját - lelkendezett teli szájjal. - Rafael az apjával és a két öccsével lakik, és mind olyan kedvesek voltak velem! Voltunk velük vidámparkban, meg étteremben, és Rafael mindig panaszkodott, mert mindig a két öccse fogta mindkét kezemet - nevetett fel kislányos kacajjal, amitől megolvadt a szívem. - És simán legyőztek minden videójátékban - tette hozzá panaszos, de vidám hangon. - Ne haragudj, Nina! Neked hogy telt a szüneted? - kérdezte hirtelen Lucy, amitől kedvem támadt megölelni, de csak letettem róla.
- Köszönöm a kérdésed, New Yorkban hó volt, meg hideg - nevettem fel. - De imádtam - mosolyogtam rá. - Beccát láttad amúgy? Vele még nem találkoztam - néztem körbe a konyhában, mintha ott lett volna. Csomó végzős mászkált körülöttünk ki-be, de persze sok fiatalabb vendég is volt, na meg olyan, aki korábban végzett a Lincolnon...
- Becca biztos bent táncol - legyintett Lucy.
Semmilyen reakcióra nem volt időm, Ginger termett ott előttünk, mintha a földből nőtt volna ki.
- Hogy tetszik a buli?
- Nagyon odatettétek magatokat - bólogattam lelkesen, félig kitérve a válasz elől. El tudtam képzelni, hogy a többiek mitől élvezik ennyire az egészet, csak én nem találtam szórakoztatónak valahogy. Ráadásul volt rengeteg kaja meg pia, és az volt az érzésem, hogy nem kis munka lehetett ezt mind összehozni.
- Igen! Nagyon finomak a sütik - vigyorodott el Lucy.
- Láttam, itt van Hailey is - ráncolta a szemöldökét Ginger.
- Hát, meg lett hívva, nem? - kérdezte Lucy fancsali képpel, aztán a földet bámulva beleharapott egy újabb csokis kekszbe.
- Ja, csak nem gondoltam volna, hogy elsősként már az egyik karjára jut egy srác, a másikra meg egy üveg pia - vont vállat Ginger, és Lucy példáját követve nekidőlt a konyhapultnak és beleharapott valami sütibe.
- Mi? - kérdezte Lucy ijedten. - A szüleim engem fognak megölni - cincogta, és lerakta a papírtányérját. Már szóra nyitotta volna a száját, de Ginger megelőzte:
- A nappaliban láttam.
- Köszi - csettintett Lucy, és egy fáradt pillantással otthagyott minket.
- Veled mi újság? - lökött meg Ginger oldalról. - Milyen volt New York?
- Hideg és havas. Imádtam - mosolyodtam el. Azt, hogy Logannel együtt koriztunk, azt meg akartam tartani magamnak. Az én kis titkomnak. - És neked milyen volt a karácsony?
- Jól telt - vont vállat Ginger. - Ajándékok, finom ételek, vitatkozó családtagok, ősrégi történetek... de legalább tanulni nem kellett - nevetett fel.
Milyen furcsa beszélgetés. Mintha két idegen lennénk.
- Ja, legalább tanulni nem kellett - értettem egyet, aztán nagyot dobbant a szívem.
- Ne haragudj - túrt a hajába Logan elém lépve. - Nehéz volt megszabadulni Vanessáéktól.
- Értem - vigyorodtam el. Logan erősen kipirult, izzadtságcseppek csillogtak a homlokán, és mintha még több alkoholt beléadagoltak volna.
- Logan, hová tűntél? - jött ki két hasonlóan leitatott, kipirult lány. Évfolyamtársaink, Liz és Emily.
- Logan, táncolj még velünk - rántotta meg Logan karját Emily.
Most esett csak le. Logan táncol?
Mi van? És a többiek miért ismerik? Liz O'Neill-lel és Emily Saunders-szel én is alig beszéltem életemben, Logannel meg táncolnak?
Logan rámnézett.
- Megyek én is - jelentettem ki, mire Logan meglepettem elmosolyodott.
- Akkor várj egy kicsit, keverek neked valami erőset, szükséged lesz rá - ragadott karon Ginger.
- Majd megyek utánatok - mondtam Logannek, mire ő bólintva elindult vissza Emilyvel és Lizzel.
- Nem vagy éhes, ugye? Üres gyomorra nem kéne inni - aggódott Ginger, de megráztam a fejem. - Tessék. Ezt húzd le. Aztán egyél valamit és idd meg ezt is! - Először egy újabb apró, csillogó folyadékkal teli poharat adott a kezembe, aztán pedig sörrel teli piros műanyagpoharat, amit szintén most töltött ki. A konyha ezen része alkoholos üvegekkel volt tele, míg a másik, ahol eddig álltunk, roskadásig meg volt pakolva kajával.
- Kösz - mondtam bizonytalanul, aztán becsuktam a szemem és egy kortyra lenyeltem a kisebb pohár tartalmát. Ginger kicserélte a poharat egy sütire. - Miért van Logan jóban ezekkel? - kérdeztem csendesen, amíg rágtam a brownie-t.
- Néha eljön bulizni - vont vállat Ginger. - Ha te eljárnál, téged is mindenki ismerne, sziaa Jenna - intett Ginger egy lánynak, aztán jelentőségteljesen a szemembe nézett.
- Jenna? Jenna Parsons? - fordultam meg döbbenten. Igen, az határozottan Jenna alakja volt, aki éppen kilépett az ajtón.
Ginger megint vállat vont.
- Na menjünk, megyek veled - lökte el magát a pulttól.
- Jól nézel ki - jegyeztem meg, miközben döntöttem magamba a sört.
- Köszi - mosolyodott el Ginger, és büszkén lesimította a szoknyáját. - Te is! - jelentette ki aztán.
- Úgy érzem magam, mint Megan Nicole az All I want for Christmas coverjének a klipjében - legyintettem, mire Ginger hátrahőkölt, amitől elnevettem magam. - Majd nézz utána - legyintettem ismét, és letettem a poharat.
Egy perccel később én hőköltem hátra.
- Mi a pokol ez a szám? - fordultam Gingerhez, amint beléptünk az epilepsziás roham-gyanús nappaliba.
Ginger harsányan felnevetett, amiből semmit nem hallottam, csak láttam.
- Manapság jobb helyeken ez megy - kiáltotta a fülembe, mire felemeltem a szemöldököm. Ginger megragadta a kezem és áthúzott a tömeg bal szélére, ott táncolt Logan, Fleming, Ryan, meg vagy hat lány.
- Szia Becca - köszöntöttem rég nem látott barátnőmet.
- Szia Nin - intett, de aztán nem nézett rám, csak rázta magát.
- Szia Ninaa - vigyorgott rám Jess, és tovább vonaglott Ryannel együtt.
Ginger egyből Fleminghez lépett, és egy hosszú csók után egymással szemben kezdtek el táncolni.
Mi a francot kell csinálni? - akartam volna kérdezni, de nem mertem hangosan kimondani.
- Engedd el magad - kiáltotta Logan a fülembe az utasítást, amire nem igazán tudtam reagálni.
Csak szoktál a szobádban táncolni, nem? Akkor csak csináld azt, vállalhatóbb verzióban. ...felejtsd el, csak érezd jól magad tánc közben. Próbáld meg jól érezni magad - javítottam ki magam a magammal való társalgásban.
Közben néha a fiúkra esett a fény, és akkor feltűnt, hogy minden kosaras kék ingben van. Ez volt az egyencuccuk az estére, amit nagyon aranyosnak találtam.
Végre két szám után a barátaim és Logan bátorító pillantásokat vetettek rám, amitől tényleg kezdtem ellazulni. A harmadik szám után Lucy csatlakozott hozzánk.
- Megtaláltad Hailey-t? - érdeklődtem, továbbra sem adva fel az "én meg a tánc" című erőlködést.
- Elintéztem - legyintett Lucy, és nagy meglepetésemre ő is beállt rázni magát.
- Nina, kijössz velem wc-re? - ragadta meg a kezem Becca, és a válaszomat meg sem várva kihúzott az ajtón és felrángatott a lépcsőn.
- Lent nincs wc? - furcsálltam.
- De, de itt jobb - legyintett Becca, aztán bekopogott a lépcsővel szemközti ajtón. Mivel nem szólt senki, benyitott, aztán magára zárta az ajtót.
- Becca, minden oké? - kiáltottam be.
- Persze - kiáltott vissza folytott hangon, úgyhogy nekidőltem a wc melletti falnak, és azon gondolkoztam, hogy ismerheti ki magát Becca is ebben a házban. Mi mindenről maradok le, ha nem járok bulizni?
- Szia, ne haragudj - lépett elém egy srác. Szőkés haja volt és kék szemei, amit azért tudtam megmondani, mert az emeleten fel volt kapcsolva néhány színes lámpa és félhomály uralkodott.
- Szia - néztem a szemébe, várva, hogy mit akar.
- Nem tudnál segíteni, hogy mit kell mondani egy lánynak, akivel szívesen megismerkednél? - kérdezte kiskutyaszemekkel, a végén az ajkába is harapott.
Kattogott az agyam, hogy honnan ismerős a srác, most meg már ezen a kérdésen is...
- Fuu, öö, megdicsérhetnéd, hogy csinos, vagy ilyesmi, megkérdezheted, hogy akar-e inni valamit, vagy elmenni beszélgetni egy csendesebb helyre, vagy, öö - gondolkoztam a fejemet vakarászva. Jesszus, Becca, mikor jön már ki?
- Sziasztok - lépett hozzánk a megmentőm, Logan. - Jack, hát te?
Téényleg, Jack egy harmadikos srác a focicsapatból!
- Azt kérdezte, hogy mit kell mondani egy lánynak, ha meg akarod ismerni - vázoltam a helyzetet, amin Logan egy pillanat alatt átlátott, pedig ő biztosan többet ivott már, mint én.
- Ez pont jó lesz - tette Jack vállára a kezét, és leirányította a lépcsőn. - Szia Jack!
- Ez meg mi volt? - csodálkoztam.
- Veled akart beszélgetni, mert bejössz neki. - Logan féloldalasan nekidőlt a falnak mellettem, ezért én is így tettem, és szembe fordultam vele.
- Dehogy - nevettem ki naivan.
- De igen. Miért olyan hihetetlen? - mosolyodott el édesen Logan.
- Hm - gondolkoztam el, ami elég nehéz volt, az alkohollal a fejemben, és Logannel egy méteres körzetben. - Ezt most nem azért mondom, mert bókot várok, vagy ilyesmi, én csak egyszerűen nem az a lány vagyok, aki bejön a fiúknak - vontam vállat, aztán sóhajtottam és megfordultam, hogy a vállam helyett a hátammal támasszam a falat.
- Hát ennyire vak vagy, Nina? - kérdezte, mire meghökkenve ránéztem. Logan mögött akkor jött ki Becca a mosdóból, de csak elvigyorodott, és lement a lépcsőn, mielőtt Logan észrevette volna. - Minden srác, akinek van szeme odáig van érted.
Logan, miért hordasz össze ilyeneket?
- Nem tudom, miről beszélsz - ráztam meg a fejem, mire beállt velem szembe, és két karját a vállamnál támasztotta a falnak. Kicsit bedőlt, így egymagasak voltunk, és az arca még közelebb volt az enyémhez.
- Gyönyörű vagy, Nina. És kedves és intelligens... Bármelyik fiú szívesen megcsókolna - jelentette ki. Volt most valami fura Loganben, a szemei mintha nem egészen tudtak volna fókuszálni, és alkoholszagot árasztott.
- Bármelyik? Még te is? - kérdeztem, mire határozottan bólintott. - Akkor mire vársz? - döntöttem félre a fejem halványan elmosolyodva.
Aztán megláttam a tekintetében az elhatározást, és végre megéreztem ajkait az enyémen.