N I N A
Reggel izzadtan ültem fel az ágyamban. Már megint azt álmodtam, hogy valami beleragadt a fogszabályzómba az egyik metszőfogamnál, amire valaki felhívta a figyelmemet és a következő, amit észrevettem, hogy az egész iskola rajtam nevet. Ez a visszatérő rémálmom. Tudom, kicsit túlzás és elég paranoiás, de a mániákus ellenőrzésemnek hála még nem vált valóra! Plusz, nemsokára végre megszabadulok tőle.
- Szia - nyitottam ki az ajtót, miután nyolcvanadszor is ellenőriztem a fogszabályzómat, hogy nem maradt-e benne az ebéd nyoma.
- Szia - lépett be Logan, aztán tanácstalanul megállt mellettem, amíg bezártam az ajtót, és megakadt a szeme a feldíszített karácsonyfán.
- Menjünk a konyhába - intettem a kezemmel, aztán elindultam előre, mutatva az utat. - A nővérem hazajött a szünetre, most odafent van, de nem sok vizet fog zavarni - legyintettem, és helyet foglaltam az asztalnál, ahova már kikészítettem a tanulnivalókat.
- Én nem zavarok? - kérdezte Logan. Furcsa volt a saját ruhájában látni, pedig csak egy fekete nadrág volt rajta, meg egy szürke kapucnis melegítőfelső. Kabátot fel sem vett, csak a sulitáskája volt még nála, nedves haját teljesen széttúrta.
- Dehogy - ráztam meg a fejem mosolyogva. Ha nem lett volna itt, tuti nem tanultam volna, a szünet végéig biztosan nem.
Előző nap összejött a társaság, nagyon jól szórakoztam. Most nem csak tízen voltunk, jött még néhány kosaras, és még Lucy meg Rafael is ott volt, akivel most volt először szerencsénk találkozni (szombaton érkezett, repülővel, természetesen).
Így már teljes volt a csapat. Ginger és Fleming, Jess és Ryan, Lucy és Rafael, és mint kiderült, Becca és Luke. Rám meg jutott vagy hat fiú. Logan, Austin, Chris, Dave, Kevin és Matt. Jó sokat nevettem a hülyeségeiken, és aztán este Logannel mindenkit hazafuvaroztunk, aki alkoholt fogyasztott. Logannel olyan bajtársiasan éreztem magam, mintha nem egyedül lennék a csatamezőn, ami nagyon megnyugtató érzés volt.
- Biztos, hogy csak kólát iszol? - kérdeztem tőle, amíg a többiek a pontokkal voltak elfoglalva, mi pedig ott ültünk a boxban, a pályánk előtt. - Nálam van a jogsim, ha szeretnél - biztattam udvariasságból, és hogy ne érezze azért magát rosszul, mert ő nem ihat. Igaz, mindannyian a korhatár alatt voltunk, de értelmes kamasz lévén feltalálták magukat, és volt annyi eszük, hogy nem ittak hányásig.
- Biztos - bólintott, a szemével a többieket követve. Ettől a választól megkönnyebbültem. Eszem ágában sem volt vezetni.
- Hát én ezt nem hiszem el - huppant le mellénk Austin. - Már megint Ryan vezet - adta meg a választ fel sem tett kérdésünkre. Mivel ilyen sokan voltunk (összesen tizenöten), ezért összesen négy bowling-pályát foglaltunk le, de a pontokat csak egy sorba rendeztük, nem úgy, hogy melyiken ki vezet.
- Csapatokban kéne játszani - gondolkozott Chris hangosan mellettünk. - Tuti Ryannel lennék. Fingom sincs, hogy csinálja - motyogta ködös tekintettel, miközben az üdítőjében lévő szívószálat rágcsálta.
- De Rafael a második - sétált oda hozzánk Dave, lehalkítva a hangját. Ő csempészett be egy kis alkoholt, és egyértelműen jól is bírta, pláne "csak" harmadikos létére.
- Valahonnan ismerős nekem ez a Rafael - nézett Logan a srácra, és az ő kezét fogó, ábrándos tekintetű Lucy-ra.
Megvontam a vállam.
- Ez csak egy játék - nyögtem be, mire mindegyik fiú úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.
- Látszik, hogy lány vagy - legyintett Matt Grayson, a csapatkapitány. Leesett az állam.
- Miért? - kérdeztem kicsit élesen, és dühösen néztem körbe. A srácok elkapták a tekintetüket, Logan a homlokát ráncolta, egyedül Matt mert a szemembe nézni.
- Semmi versenyszellem nincs bennetek - vont vállat, amivel körülbelül azt üzente, hogy "de leszarom". Mekkora paraszt!
Feminista lévén felpattantam és összeszedtem a négy barátnőmet, aztán vázoltam nekik a helyzetet. Sajnos egyedül Lucy érezte át a dühömet, a többiek inkább csak kuncogtak, sőt, Rebecca egyenesen azt közölte, hogy Mattnek igaza van.
- Kicsit túl komolyan veszed a dolgokat - mondta Ginger, aki viszont már nem volt teljesen józan. - Lazíts egy kicsit - rázta meg a fejét.
- Ja, elég drámai vagy - fintorgott Jess, és mindannyian visszatértek a... Már mondanom sem kell, hova.
A fiúk értetlenkedve bámulták a lánymegbeszélést, aztán úgy tértek vissza a játékhoz, mintha mi sem történt volna.
- Mi a baj? - hajolt oda hozzám Logan, látva, hogy elcsendesedtem. Megéreztem az aftershave-je illatát, ami olyan kellemes volt, hogy koncentrálnom kellett, hogy ne kezdjem el szagolgatni. Khm.
- Igaza van Mattnek, de nem akarom bevallani - súgtam vissza az alsó ajkamat harapdálva. Patthelyzet. Se előre, se hátra.
- Szerintem nincs igaza - nézett a szemembe Logan.
- Hogy érted?
- Nem mintha a lányok szakértője lennék - vigyorodott el, lesütve a szemét. - De szerintem van bennetek versenyszellem, csak nem itt és most, nem ebben a játékban. És abban is igazad van, hogy ez csak egy játék - magyarázta aztán határozottan a szemembe nézve.
- Hanyadik is vagy? - fürkésztem a táblát, mert ha utolsó, akkor aztán könnyű okoskodni. - Harmadik?! - suttogtam hangosan, meglepetten.
- Ez csak egy játék - vont vállat, miközben szórakozottan bólintott. A fiú, akit nem a versenyszellem mozgat. Csodálattal néztem rá, de ő nem nézett rám.
- Hol tanultál meg így bowlingozni? - kérdeztem, az arckifejezésemet unottra lecserélve. Beleittam a kólámba, és hátradőltem.
- Minden hétvégét a helyi bárféleségben töltöttem a barátaimmal és bowlingoztunk meg billiárdoztunk - vont vállat. A piros neon furcsa fényt vetett az arcára, ebből a szögből alig láttam a szemeit.
- Ott is beengedtek kiskorúként? - érdeklődtem.
- Persze. Nélkülünk nem is lett volna bevételük - röhögött jóízűen.
A szememet forgattam, aztán visszaálltam a játékba, mert végre sikerült lenullázniuk a pályákat.
- Négy csapat lesz - közölte Matt, amikor összegyűltünk. - Döntsétek el, ki kivel legyen.
- Legyen három. Tizenöten vagyunk - közölte Rafael.
- Ja, legyen három ötös csapat - értett egyet Fleming.
- Nekem mindegy, én Ryannel vagyok - kapaszkodott Chris Ryan karjába.
- Az egyik csapat a lányoké - jelentettem ki, összeszedve a bátorságomat.
- Veszteni fogtok - nézett rám Matt lesajnálóan.
- Na és? Ez csak egy játék - ismételtem el századszorra, mire unottan biccentett.
A másik két csapatot Ryan, Chris, Austin, Fleming, Matt, illetve Logan, Rafael, Luke, Dave és Kevin alkotta.
Nos, tényleg meglepődtem volna, ha mi nyerünk, bár volt erre egy halvány reményem, még mielőtt elkezdtük. Aztán megláttam, hogy hogy gurít Becca és Jess. A fejemet vertem a falba.
- Valami nem tetszik? - vigyorgott rám Logan. Nekidőltem a bőrüléseknek, és a halántékomat masszíroztam, amíg Jess volt soron. Kemény egy bábut sikerült eltalálnia.
- Te könnyen beszélsz, ti vezettek - mutattam a kijelzőre kókadtan.
- Nem olyan reménytelen a helyzet - mosolyodott el Logan.
- Nem? - néztem rá úgy, mintha nem értettem volna jól, amit mondott.
- Megmutatom, hogy kéne csinálnod, oké? Stabilabban kéne állnod. Nem vagy szemüveges, ugye? Úgy értem, látod, hova kell céloznod? - sétált oda velem a pálya mellé, ahol éppen Rafael következett. - Látod, mennyire fókuszált? Fogadjunk, nem is hallja, amit beszélek - mutatott az éppen lendítő srácra. - Rafael?
- Hm? - kérdezte hirtelen, amint a golyó kiütött vagy 8 bábut. Addig a pillanatig meg se mozdult.
- Semmi - rázta meg a fejét Logan, és jelentőségteljesen rám pillantott, aztán kivett nekem egy megfelelő golyót, és amíg Rafael a második körét intézte, addig megmutatta, hogyan fogjam, hogyan lendítsek. Aztán én következtem, és továbbra is adta az utasításokat. - Csak egyenesen! Előre nézz, ne lefelé! Jó nagyot lendíts, ne, ne, ne, ne lépj be! Oké, ez az. Nem baj, kicsit balra sikerült, majd legközelebb - biztatott oldalról. - Gyerünk, ez menni fog egyedül is - nézte feszült figyelemmel, ahogy elhajítottam a második golyót is. Egyet sem talált el, mire letörten néztem rá. - Hé, türelem - lépett hozzám Logan, a vállamra téve a kezét. - A profiknak sem ment ez elsőre, nyugi. Gyakorlás kérdése az egész, nekem is csak évek alatt lett rutinom. Kérdezd meg Rafaelt.
- Öt éve - válaszolta Rafael, miután odamentem hozzájuk és félbeszakítottam őket. - Öt éve gyakorolok - mosolygott rám.
- Értem, köszi - tértem is vissza gyorsan a bőrülésekhez. Most Ginger gurított a mi pályánkon, a másikon Luke.
- Na?
- Öt éve gyakorol - pillantottam fáradtan Loganre.
- Látod?! Menni fog ez - bólintott határozottan, amitől a számon idióta vigyor terült szét.
L O G A N
Nina már egy órája magyarázott teljes beleéléssel. A matek sosem ment rosszul, és most is pillanatok alatt felfogtam mindent, amit mondott, de annyira jó volt nézni, hogy segíteni próbál! Nem akartam hamar hazamenni.
- Sziasztok - szakította félbe egy lányhang Ninát.
- Ő a nővérem, Diana - mosolyodott el. Diana szeme ugyanolyan kék volt, mint Nináé, és a haja is olyan barna, csak sokkal rövidebb - a válláig is alig ért el. Alkatra is hasonlóak voltak, kivéve, hogy Nina sokkal magasabb volt, mint a nővére. Felálltam, hogy kezet fogjak vele, aztán kényelmetlenül éreztem magam, amiért másfél fejjel magasabb vagyok nála.
- Logan vagyok - mosolyogtam én is meglepetten.
- Tudom - bólintott lazán Diana. - Csak vízért jöttem, ne is zavartassátok magatokat - lépett a hűtőhöz. Rajta melegítő volt, nem pedig farmer, mint a húgán. Amint megtöltötte a vizesüvegét, már el is lépett mellettünk, és elindult az emeletre. Egy pillanatra a vállamra tette a kezét és a szemembe nézett. - Jó tanulást! - kiáltotta a lépcsőről.
- Kösz - morogta Nina. - Na jó, inkább nézzük a következő egyenletet - bújt vissza a füzetébe. - Megpróbálod egyedül?
Kelletlenül bólintottam, de hamar készen lettem vele.
Nina elismerően hümmögött.
- Szerintem innentől egyedül is boldogulsz - kuncogott, aztán felírta néhány feladat számát a füzetembe. - Ezeket oldd meg otthon, oké? Ha nem megy valamelyik, írj, és együtt megnézzük, de szerintem nem lesz vele gond - csicseregte.
- Köszi - mosolyodtam el féloldalasan. Lebuktam. Most tuti hamarabb végzünk!
- Töri vagy francia? - kérdezte, inkább csak magától, aztán pillanatok alatt döntött. - Töri. Ezzel szerintem csak annyit csináljunk, hogy most átolvasod a füzetem, ha nem értesz valamit, szólj, de különben csak le kell fotóznod és lemásolnod. Megnézhetem a te füzeted?
Elhúztam a számat és lehajoltam a táskámhoz. Kirángattam belőle azt a spirálfüzetet, amit eddig használtam. Használtam. Na igen, ha nem jövök át ebbe a suliba, talán el se tudtam volna végezni a középiskolát...
Nina azzal az "ezt ugye nem gondolod komolyan?"-nézésével pillantott rám, miután átlapozta a pár telefirkált oldalt.
- Nem is jegyzeteltél - mondta szemrehányó hangon, mire megvontam a vállam. Sóhajtott. - Az a kép viszont elég jó lett Churchillről - bökött az egyik sarokra, mire elröhögtem magam. Azt a régi töri órai padtársammal, Erikkel csináltuk. Találtunk egy képet a könyvben, és úgy próbáltuk lerajzolni, hogy nem emeltük fel a tollat egyszer sem.
- Kösz - vigyorogtam, aztán lehervadt az arcomról. Vajon mi van most Erikkel?
- Mi a baj? - nézett rám Nina törődően. - Olyan hirtelen komorodtál el.
- Csak eszembe jutott a régi sulim - bámultam Nina füzetét, bár egyetlen szóra sem tudtam fókuszálni. A kezem ökölbe szorult az asztal alatt, az állkapcsom megfeszült.
- Ha beszélni akarsz róla, itt vagyok - hajtotta félre Nina a fejét, a szeme tele gondoskodással. Egy pillanat alatt elmúlt minden feszültség, csak a szívem lüktetett.
- Mindegy - mondtam érzelemmentes hangon, próbálva nem ránézni. - Lehet, hogy ezt a törit az elejétől kezdve kéne átnéznem - nevettem fel röviden, de semmi jókedv nem volt benne. - Elvihetem a füzeted? Akár holnapra visszahozom, ha kell, csak hogy rendesen át tudjam nézni - ráncoltam a homlokom. Logan, mikor lett belőled ekkora stréber?
- Vidd nyugodtan - biccentett Nina, és visszaadta az én hasznavehetetlen töri füzetemet is. - Akkor nézzük a franciát.
- Figyelmeztetlek, hogy soha nem tanultam franciát. Bonjour, merci, de elköszönni már nem tudok - vakartam meg a fejem.
- Miért nem lep meg? - nevetett Nina. - De én sem vagyok Dessauge kedvenc diákja - vont vállat. - Talán nem is nekem kéne téged tanítani - közölte rázkódó vállakkal, a füzetében lapozgatva. - Van nálad egy üres füzet? Úgy értem bocsi, nálad van a francia füzeted? - húzta játékos mosolyra a száját, mire őszintén felnevettem, és kezdtem újra leengedni.
- Van nálam - hajoltam le megint a táskámhoz, mire láthatóan ő is megkönnyebbült.
- Akkor kezdjük valami egyszerűvel. Fel tudnád olvasni ezt a bekezdést? - tolta elém a tankönyvet, ami egy ünnepekről és hagyományokról szóló szövegnél volt kinyitva.
- Inkább előre szólok, hogy szar a kiejtésem - vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem olvasni. A szavakat nem nagyon értettem, de megpróbáltam a lehető legjobban előadni magam. Néha rápillantottam Ninára, de faarccal hallgatott, csak párszor fintorodott el néhány pillanatra.
- Nem olyan rossz, mint amire számítottam - mondta végül nem valami meggyőzően. - És le is tudnád fordítani?
- Nem - közöltem határozottan. Az asztalon könyökölt, fejét az egyik tenyerében támasztotta, a másik kezével a füzetében lapozgatott.
- Azt se tudom, hol kezdjük - vallotta be. - Nem vagyok tanár. Akarsz te egyáltalán valamit kezdeni a franciával? Még én sem akarok - motyogott magában, fel se nézve. Mosolyogtam rajta, aztán levettem a pulcsimat, mert kezdett melegem lenni. Mire megint ránéztem, már engem figyelt.
- Készen állok - hajtottam a pulcsimat a szék támlájára, és egy tollat vettem a kezembe, még a füzetemet is kinyitottam az első oldalon.
- Kezdjük a bemutatkozással - biccentett a füzetemre. - Salut, je m'appelle Nina. A salut a szia, a...
- Ennyit még én is tudok - néztem rá unottan, de azért lekörmöltem a diktálását.
- Megnézhetem, hogy jól írtad-e le? - vigyorgott, mire a szememet forgattam, de elé toltam a füzetet. - Igazából ide nem kéne ez a... - kezdte volna, mire hitetlenül néztem rá. - Csak vicceltem - nevetett fel harsányan, mire én is elröhögtem magam.
Emlékeztetnem kellett magam, hogy nem kerülhetek közel hozzá, de nagyon nehéz volt visszafognom magam - Ninával lenni túl jó érzés volt.