Rettenetesen szégyelltem magam. Arcom olyan színre váltott, hogy azt egy paradicsom is megirigyelné.
- Ne! Miért tetted ezt Joyce??! Baszki! - leroskadtam a földre, és kétségbeesetten kaptam telefonom után, hogy megnézzem, valóban elküldte-e a képet a csoportba.
- Véletlen volt, na! - mentegetőzött feltartott kézzel barátnőm, de közben visszafojtotta nevetését. Persze, könnyen mondja, nem róla készült a kép és lett elküldve abba a csoportba, ahol a szőke hercegem is egy tag.
Remegő kézzel vártam, hogy betöltsön az alkalmazás, és imádkoztam, hogy csak kamu legyen ez az egész. Szivárogni kezdtek a könnyeim, és egyre nehezebben vettem a levegőt, végül egyáltalán nem jutott tüdőmbe oxigén. Lesokkoltan meredtem telefonom kijelzőjére, ahol teljes egészében megjelent a kép rólam. Istenem...
Alig telt el pár perc, és máris érkezett egy üzenet alá.
William: Ez kinek a... khm... hátsó fele? :D
Ruth: Az enyém...
William: És miért lett ez elküldve a csoportba? :D
Ruth: Mert Joyce szórakozik velem...
Joyce: Mondom, hogy véletlen volt! :DD
Ruth: Na persze...
El akartam volna dobni a telefont, amikor ismét képek töltődtek fel a csoportba. Én, ahogy oldalról, vörös szemekkel a földön ülök, telefonnal a kezemben. Én, ahogy grimasszal az arcomon reagálok az üzenetekre. Én, ahogy idegesen feltápászkodok, és elindulok a kanapén fetrengő Joyce felé, hogy megfojtsam.
- Fejezd... már... be - püföltem egy párnával, és mindvégig igyekeztem kikapni kezéből az iPhone-ját, de csak röhögött és kalimpált, hogy ne érjem el a kezét.
Három telefon is jelzett, hogy üzenet érkezett a csoportba. Oldalra vetődöm, hogy megnézzem, most mit írtak, de nem találtam sehol a mobilomat. Átmásztam Margaret lábán, aki szintén nevetett azon, hogy mennyire kiakadtam a kép miatt, és a kanapéról lehajoltam a földre, hátha ott megtalálom. Ott se volt. Fölkaptam fejemet, és Gloria állt szemben velem, vigyorral az arcán.
- Neee... Meg ne próbáld - sziszegtem vészjóslóan.
- Oppá - kuncogott. - Hát már mindegy.
Lemásztam a kanapéról, megfogtam Glory kezét és egy ügyes mozdulattal kikaptam a telefonomat belőle. Mivel jóval magasabb vagyok a többieknél, így adott a dolog, hogy kicsit erősebb is vagyok náluk, így ez a mozdulat a nálam jóval alacsonyabb és vékonyabb Glory-nál sima ügy volt. Kócos hajjal kerestem vissza, mit küldhetett el, a többiek meg alig tudták visszatartani nevetésüket.
Egy kép, amin rátámadok Joyce-ra, mellette Margaret csapkodja a térdét. Alatta üzenet.
William: Jézusom, hova kerültem...
Egy kép amin kitekeredett végtagokkal keresem a telefonomat. Majd egy videó, ahol feladva a keresést belenézek a kamerába full olyan fejjel, mintha megkergettek volna a zombik, és elindulok Gloria felé. Alá komment.
William: Ruth azért neked se könnyű :D
Lezártam a képernyőt, és felmentem Gloria szobájába. Nagyon jó vicc, köszönöm szépen, megérdemlem biztosan, hahaha. Biztosan csak nekem nincs humorérzékem. Nemcsak hogy kínos ez az egész, de az zavar a legjobban, hogy Will is látta őket. Nem hittem volna, hogy a lányok ilyen szintre süllyednek majd, és ennyire meg akarnak alázni. És Will mostmár tuti röhögni fog rajtam.
***
Este kilenc felé már nem is rágódtunk a képeken. Úgy döntöttem, leszarom, Willnek amúgy sem kellettem, és ezek a képek megerősítik abban, hogy ezután se érdeklődjön irántam. Gloria húgáról küldünk neki még pár remekművet a csoportba, hogy a többiek is lássák, és hogy valamennyire terelődjön a "Ruth szégyenletes kitörése egy viccen" téma. Will se rajong a kisgyerekekért, de Lara még neki is cuki volt a kis vigyori pofikájával. Érdekes, megjelenik Glory, és máris sokkal aktívabb lesz a csoportban, meg minden. Ha ő fent van face-en, Will is. Tuti Gloria az a lány, aki bejön Willnek. Aki miatt nekem le kell mondanom szőke hercegemről. Aki miatt sose kaphatom meg azt, amit a legjobban szeretnék. Aucs. Ez a felismerés mintha kicsit mellbe döfött volna.
- Mit csináljunk? - kérdezte Margaret, miután ledőlt Glory ágyára, és elővette mobilját, hogy azt buzulja. Én épp tejport ettem kiskanállal, mert megkívántam, Joyce és Glory pedig Lara-ra vigyáztak, mert a szülők fürödni mentek.
- Úúúú skypeolhatnánk Willel - vigyorgott Joyce, majd megakadt a tekintete rajtam, és kacsintott egyet. - Ennek Ruth is biztosan örülne.
- Hát hogyne, miután jól beégettetek nála, így főleg - mondtam cinikusan. Görcsbe rándult a gyomrom a gondolattól, hogy ha még bele is egyezne Will, hogy skypeoljunk, akkor az tuti nem miattam lenne.
- Naaa, csak kérdezzük meg tőle.
- Jól van, jól van, felőlem - adtam fel. Leraktam az íróasztalra a kiskanalat és a tejporos zacskót, majd megkerestem Glory laptopját, és beüzemeltem. Margaret és Joyce mellém telepedtek az ágy szélére. Közben benyitott Martha, Glory anyukája.
- Kicsikém, ideadod Larát? Mostmár nyugodtan lehettek négyesben - mosolygott ránk.
- Persze anyu. Aludjatok jól!
- Ti is kincsem! Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! - köszöntünk el mind a négyen.
- Na, ráírtál már? - fordult felém Glory. Megráztam a fejemet. Úgy gondoltam, nem Glory profiljában írok rá privátban Will-re, hanem csoportba küldök üzit.
Gloria: Hali! Valaki nem érne rá skypeolni? :D
Vártunk vagy 10 percet, mire válaszolt valaki. És nem is akárki.
William: Hát csak én vagyok most itt :D
Gloria: Te is megfelelsz :D ;)
William: Skypeolni akartok? :D
Gloria: Hát, az lenne a cél :D ... Mondjuk, még elmegyünk fürödni, meg kell egy kábel a laptopnak.
William: Jéé, az én gépemnek is kell kábel :O
Gloria: Nagyon vicces :P Na akkor majd írunk ha elkészültünk meg minden :D
Elégedett mosollyal, és felhevült testtel néztem oldalra, a lányok pedig elismerően bólogattak. Joyce meg is ölelt, annyira büszke volt rám. Vigyorral a fejemen mentem gyors fürödni. Lemostam magamról az egész napos izzadságot, és boldogan libbentem vissza Gloria szobájába. Nemcsak az illatom, de a kedvem is jobb lett. Ráadásképp valamiféle izgalmat is éreztem, hogy beszélhetek Willel.
A többiek is gyors megfürödtek, így háromnegyed 10-kor írtam Willnek, hogy elkészültünk. Végignéztem magamon, és aggodalmam megnőtt. Öhm, biztos jó ötlet egy szál bugyiban és pólóban skypeolni vele?? A plusz hozzá hogy a többieken sincs sokkal több a meleg miatt.
Szívem majd kiugrott helyéből, mikor megpillantottam Őt. Kócos haja, kék szemei, mint egy számomra teremtett mestermunka.
- Na, és miért akartatok velem skypeolni? - húzta fel szemöldökét Will.
- Hát csak hogy dumáljunk - válaszolt Joyce.
- Jaa, értem. És, megy a party hard? - kuncogott szőkeségem. Istenem, az a nevetés...
- Nem láttad a képeket? - röhögött Margaret.
- De, de hát többet nem is tudok, hogy mi történt.
És itt elkezdünk egymás szavába vágva magyarázni neki. Joyce talált egy üres flakont, és elkezdte vele püfölni Margaretet, mint aki megőrült volna, Glory pedig, mint ha mi sem történt volna, cukin mosolygott a kamerába. Én fejemet kapkodtam, hogy most mit is csináljak, Will meg jól szórakozott rajtunk. Néha igazán elgondolkozok, hogy miért is beszélek velük...
Hiii, sorry pípölz, hogy nem hoztam korábban új részeket, de nyaralási van keddig, így érdekes megoldani, hogy írni tudjak hosszabb részeket :/
Azért remélem nem okoztam csalódást :33 :*
xx