Egész este az öcsémmel voltam. Úgy nyomott el az álom, ahogy voltam. Betakarózatlanul, Eiden cirógatása közben.
Olyan nyolc óra körül keltünk fel, és megállapítottuk, hogy farkas éhesek vagyunk. Anyu még javában aludt, így csendben a konyhába lopóztunk, hogy összedobjunk valami reggelit. A gofri jó választásnak bizonyult, bár Eiden arcán több tésztát lehetett találni, mint a tálban, amiben a hozzávalókat kavartuk össze. Mennyei illatok árasztották el a helységet, alig bírtuk ki öcsivel, hogy ne lopkodjunk az elkészült gofrikból. Mikor az összes elkészült, három tányérra külön-külön pár darabot helyeztem, nyomtam rájuk tejszínhabot, majd csokiöntettel díszítettem az egészet. Eidennel megettük a saját adagunkat, anyuét pedig egy tálcára raktuk egy szál virág és gyümölcslé kíséretében.
Bementünk a szobájába, majd óvatosan letettem a tálcát az éjjeli szekrényre, hogy ne csapjak túl nagy zajt. Kissé felhúztam a redőnyt, hogy lehessen valamicskét látni, majd ránéztem öcsémre, és kiadtam a parancsot.
- Támadás! - tátogtam. Eiden azonnal ráugrott anyára, aki hangosan felkiáltott.
- Jajj mi ez? Mi történik?? - ugrott ki a takaró alól, ezzel majdnem fellökve Eident, majd mikor megalátta a veszély forrását, azonnal elmosolyodott, és kedvesen kuncogni kezdett. - Kicsikém, jó reggelt.
- Néézd, anyuci, csinájtunk reggejit! - lelkendezett öcsi, s ugrálni kezdett a matracon.
- Óó, ez milyen kedves tőletek - érzékenyült el anyu. Nem sokszor szoktuk meglepni, de néha néha kis apróságokkal kedveskedünk neki.
Miközben a fal mellett álltam anyát nézve, ahogy jóízűen eszi a gofrikat, elgondolkoztam, hogy mennyire megérdemli a törődést. Felnevelt két gyereket, ráadásul teljesen egyedül. De mi lesz akkor, ha végleg magára marad? Amikor elköltözök és egyetemre járok. Az csak két év. Mit fog kezdeni egy serdülő fiúval? Azok borzasztóak...
- Mm, köszönöm szépen, ez mennyei volt - ölelte át fiát, az én arcomra pedig egy csókot lehelt. Sosem láttam még ilyen vidámnak. Boldog volt, és ez jó érzéssel töltött el.
***
A kanapét jelöltem ki bázishelyként a nappaliban. Egész nap nem csináltam semmit, és ez most is így van. Egyedül vagyok. Anyu délutános, Eiden pedig napközis oviba ment. Én meg itt rohadok a telefonommal és egy könyvvel a kezemben, nem keres senki, kint dög meleg van, így ki se tudok menni, mert azonnal elszenesednék.
Órák teltek el, míg váratlanul csipogni kezdett a telefonom. Abba a csoportba írtak, amiben Will is benne van.
Idegesen nyitottam meg az üzeneteket.
Charles: Sziasztok. Szombaton ráérnétek?
Csak értetlenül bámultam a mobilomra, nem akartam reagálni az üzenetre. Két perc múlva újabb pittyegést hallottam.
Joyce: Mert?
Charles: Medencés bulit tartok a kertben. Emlékszel?
Joyce: Jaaaa....
Charles: Jeeee. Na akkor ráértek?
Joyce: Szombat az hanyadika?
Charles: Te full sötét vagy...
Joyce: Na kösz bazdmeg. Amúgy ráérek.
*Daniel kilépett a csoportból*
Will: Na most nektek is föl kellett idegesítenetek Danielt. Mondjuk fogalmam sincs miért lépett ki a csoportból:D
Mikor megláttam, hogy Will írt, megdobbant a szívem. Titokban reménykedtem, hogy nemcsak a csoportba fog írni, hanem nekem is címez pár kedves szót privátban.
Charles: Mert az a gyerek is sötét.
Will: Naaaa:(( De ha már itt tartunk, nekem is jó a szombat:)
Én: Én is ráérek:)
És ennyi. Mindenki látta. Margaret még visszajelzett, hogy részéről rendben van a dolog, így kemény 5 személyre lehet számítani szombaton. Anyuval még ezt azért meg kell beszélni mondjuk.
Nem telt el sok idő, és újra egyedül találtam magam a nappaliban. El kezdtem gondolkozni, majd ez pánikba csapott át. Medencés buli. Ergo bikini. Ergo Will látni fog félig pucéran. Ergo meglátja, hogy nézek ki valójában. Ergo hatalmas nagy égés!!
Jesszusom, szép kis szombatnak vagyunk kitéve...
Sziasztoook :))
Meghoztam a kövi részt, remélem nem lett túl béna, bár tudom hogy elég eseménytelenné sikerült :/
Tegnap akartam publikálni ezt a részt, de a wattpad nem mentette el azt a 200 akárhány szót, amit írtam vagy háromnegyed órán keresztül, így kissé felmérgeltem magam :P
De itt van szóval lehet olvasni és kommentelni és mindent mindent mindent *-*
Millió puszi <33
YOU ARE READING
I'm just a girl...
浪漫A nevem Sarah, de mindenki csak Ruth-nak szólít. Ismerős, ha azt mondom, elcseszem a saját életemet? És hogy csak érni akarok valamennyit a világnak? Vagy csak egy valakinek. Szép kis álmok... Egy váratlan találkozásból szerelem lesz első látásra...
