- Úristen kicsim!! - rohan hozzám appa és ölel meg. Újra elerednek a könnyeim és a vállán zokogok. - Ki volt az? Tudod a nevét? Láttad hogy hogy nézett ki? - kérdezi magától eltolva, ingerülten. De most tudom hogy nem rám mérges.
- Nem. Semmit nem láttam. Túl sötét volt. Összevertek. - látom rajta hogy elhiszi hogy nem tudom, de biztos fog faggatni még. Végig néz a testemen. - Megölöm aki ezt tette veled. -morogja majd felkap és a kocsihoz visz. Visszarohan a telefonjáért, majd elindítja az autót.
- Apa... hova megyünk? - kérdezem. Választ nem kapok csak kezébe veszi a telefonját és tárcsáz miközben egyre jobban száguldunk a kocsival.
- Patrick. Készülj, beviszem. - ezután ki is nyomja és két perc múlva lefékezünk egy három emeletes épület előtt. Szállnék ki a kocsiból, de apa újból felemel. Ahogy sietve visz befelé az utca másik oldalán újabb két fekete alak bukkan fel. Kijebb lép és Niall szőke fjét ismerem fel. Mögötte pedig Liam. De tovább nem nézhettem őket és ők sem engem mert becsukódott az ajtó. A folyosókon ahol elhaladtunk -hiába volt késő este- emberek járkáltak és amikor megláttak egyből félrehúzódtak az útból. Mindenki furcsán nézett rám. Mintha tudnák, hogy ki vagyok, mintha ismernének. Félúton Jax csapódott mögénk. Elértünk egy szobáig ami előtt Jax előre lépett és kitárta előttünk az ajtót, utánunk pedig be is csukta. Olyan volt mint egy orvosi rendelő. Egy harmincas pasi volt a szobában. Apa lerakott az ágyra.
- Patrick vagyok. - mondta majd a homlokomon lévő sebet kezdte nézegetni.
- April. - mondom.
- Ez elég csúnya. - Elkezdi kitisztítani a sebem majd szép sorjába a többit is. Apa közben Jax-el beszél. Felülök az ágyon, mikor odajön hozzám.
- Tudsz jönni?
- Igen. Hova megyünk?
- Nem messzire. Majd ott elmondom mi lesz. Gyere. - lassan haladunk a folyosókon, mert még mindig bicegek. Még mindig érzem magamon a vizslató tekinteteket és jobban összehúzom magamon a pulcsit amit Jaxtól kaptam. Igazából magamat szeretném minnél kisebbre összehúzni de nem sikerül. Párukat felismerem, azokat akiket apa magával hozott a házba. Keze a hátamon van.
- Miért néz engem mindenki? - kérdezem halkan. Választ most sem kapok csak kinyit egy ajtót és betol rajta. Jax nem jön be, de jelzi apának hogy az ajtó előtt lesz, ha szükség van rá. Körülnézek. Hasonlít az otthoni szobájára, bár nem sok mindenben. Leülök a kanapéra. -Apa... mi ez az egész?
- Biztosan akarod tudni?
- Igen. Mondtam neked hogy taníts meg verekedni. Védekezni. Támadni. De nem akartad. Remélem most már belátod hogy muszáj lesz. - bólint.
- April... ez... ez bonyolult.
- De nem érdekel. Az igazat akarom! - fel le járkál az irodában.
- Rendben. Ha tényleg tudni akarod akkor elmondom. Ez az épület egy főhadiszállás. És itt én vagyok a főnök.
- Mi? Kié?
- Hagyod hogy befejezzem?
- Igen.
- Egy bandáé. Egy maffiabandáé. - ha Valaki azt hinné, hogy ettől most minden teljesen világossá vált és mindent értek és fényes mint a nap az nagyot téved. Semmivel nem lett jobb a helyzet.
- Az mit jelent?
- Azt hogy egy maffiafőnök vagyok és enyém fél London. Ezért támadnak téged. Mert ha téged bántanak azzal engem bántanak. De az embereim mindig figyelnek téged.
- És hol voltak akkor amikor megvertek? -kiáltok fel.
- Ezt egyenlőre nem tudom. Azóta amióta reggel rád állítottam őket azóta nem kaptam róluk/ tőlük hírt. De néhány embert már elküldtem a keresésükre.
- De... ki akarna ártani neked? Nekünk?
- Nem tudom, de van egy tippem. Figyel nem lesz baj. Megoldjuk. Pár napig otthon maradok veled amíg jól leszel. Utána indul a kiképzés.
- De milyen kiképzés? Várj... ha ez egy maffiabanda akkor... itt mindenki egy kibaszott gyilkos?
- Fogd vissza magad. Ne beszélj így. És... végülis így is lehet mondani. Azontúl pedig ők is ki lettek képezve ahogy te is ki leszel.
✖️✖️✖️
- April! Kész vagy?
- Igen! - kiabálok és indulok le a lépcsőn, hogy elinduljunk az második kiképzési órámra. Apa és Jax van ott ezeken az órákon, hogy minnél előbb végezzek. Bár szerintük gyorsan tanulok. Ami azt illeti csak azért mert érdekel. Egy hete már hogy először jártam a főhadiszálláson. Azóta apával vagyok itthon és Jax többször is átjött, amikor volt valami nagyon fontos elintézni való, de volt hogy csak úgy hozzám jött beszélgetni. Ez alatt az egy hét alatt nagyon megkedveltem. Persze az is végig ott motoszkált a fejemben hogy Harry mi a faszért nem jött oda és mit mondhattak neki. Hiányzik, nagyon is, de dühös is vagyok rá. Iszonyúan dühös. Ugyanakkor magyarázatot is szeretnék kapni. De nem hívtam fel és üzenetet sem küldtem neki, mert nehogy már én keressem, amikor ő baszta el. Megérkezünk az épülethez és kiszállunk a kocsiból. Az edzőterem felé vesszük az irányt. Ma a késsekkel fogunk foglalkozni azt mondta apa. Nagyon várom már mert tegnap láttam egy kést és baromira megtetszett. Este ki is kérdeztem róla apát, azt mondta előbb tanuljak meg rendesen dobni, de azért a nevét elárulta. Pillangókés. Láttam is egy fiút vele gyakorolni. Iszonyatosan tetszett. Akkor hazároztam el, hogy én megtanulom hogyan kell bánni vele. Meg hogy ilyet kérek majd a szülinapomra is. Még mindig nem szoktam meg hogy mindekni engem néz amikor belépek egy-egy helységbe. És tudom hogy ez csak azért van mert apám a főnök. De úgy döntöttem nem fog érdekelni. Nem azért vagyok itt hogy előnyt élvezzek abból hogy apám a góré és bár lehet azt akarják hogy apám tanítsa őket nem fogja mert van jobb dolga -legalábbis nekem ezt mondta- és erre a célra külön embereket jelölt ki. És hiába tanulok apunál az nem azt jelenti hogy nekem könnyebb. Pont ellenkezőleg. Velem sokkal szigorúbban bánik. A két ember akiket apa rám állított azóta előkerültek csak nem úgy ahogy ő azt szerette volna. Mert hogy halottak voltak. Másrészt meg apa ráállította a hackereket az ügyre hogy keressenek valamit, amin elindulhat. Elkezdünk a késekkel foglalkozni, de apa ott hagy minket. Nem sokára idegesen tér vissza egy lappal a kézben.
- Láttad őt? - adja a kezeben a papírt. Egy kép van rajta. Egy kamerafelvételről. Arról az éjszakáról. Amint ott ál és nem mozdul meg. Harryről. A légzésem felgyorsul, de nem nézek apára. Azzal elárulnám magam.
- Nem. De... apa te... te tudod ki ő? - nézek most már rá.
- Valaki akinek nagyon nem kéne. - veszi ki a lapot a kezemből és kiviharzik a teremből.
- Folytathatjuk?
- Igen, persze. - fordulok vissza Jax felé és újra kezdjuk a mozdulatokat. Próbálok koncentrálni de nehezen megy úgy hogy nem tudom mire készül, mit akar tenni Harryvel apa. Remélem megvédi magát és nem esik baja. De ettől még úgyanúgy haragszom rá.