Through Dark Secrets [H.S.]

20.rész - Red eyes

A Temze partján kötöttem ki, azt remélve, hogy ott majd lenyugszom. Szép dolog a tévhit. Egy idő után nem bírtam magammal és felhívtam Harryt.

- Szia.

- Harry, kérlek mondd, hogy még Londonban vagy.

- Igen, miért? Baj van?

- Nem, illetve de. Nem tudom. Gyere a Temze partjára a London Eye-al szembe. Siess kérlek.

- Oké. Pár perc. - lerakta. A zsebembe csúsztatom a telefonom és várok. Még mindig a homokos cuccomban vagyok és Harry pulcsijában. Csodálkozom, hogy apámnak még nem tűnt fel. De jobb is.

- Babe! - hallom mögülem Harryt, mire megfordulok. Átölel, majd megcsókol.

- Köszönöm, hogy eljöttél.

- Ugyan. Na mondd. Min akadtál ki?

- Azon, hogy apám amióta meglátta azt a nőt, teljesen megőrült és egyszerűen képtelen mással is foglalkozni. Azóta, hogy nálunk alszik minden felfordult, nekem rohadtul nem tetszik, hogy ott van és az meg végképp nem, hogy apám cseppet se foglalkozik az én véleményemmel. Szóval le vagyok szarva. Még azt se volt képes megmondani, hogy baszottul vettek egy házat és odarángatott aztán közölte, hogy ez nem az övüké, hanem a miénk! Érted? Összeköltözik illetve költözünk velünk és nem volt pofája elém állni és elmondani! Baszki még csak most váltak el anyámmal!!! - akadtam ki teljesen. Aztán hirtelen, mint a villámcsapás, úgy kezdett el szúrni a szemem. Hozzá kapok és megdörzsölöm.

- Jól vagy?

- Aha. Tuti csak egy mellékhatás.

- Milyen mellékhatás? - rémül meg.

- Csak... amikor elvittek beadtak valami szart. Először elájultam, másodszorra meg remegtem és azt hittem kiég a szemem a helyéről. -pislogok nagyokat, majd ránézek.

- Mi az isten?

- Mi van?

- A szemeid. Vörösek.

- Mármint?

- Nem zöld, hanem vörös!

- Hogy mi? - a kocsijához megyek és a visszapillantó tükörben megnézem magam. Tényleg olyan.

- Ez miii?

- Nem tudom. De jobb lenne, ha megmutatnád valakinek.

- Jó, majd. De most nem megyek sehová. -bújok hozzá.

- Nem hallottalak még ennyit káromkodni.

- Mert nem szokásom.

- Tudom. Figyelj. Nem biztos, hogy a legjobb alkalom, de... muszáj megmagyaráznom mindent, nem akarom tovább húzni.

- Oké. - mondom és felülök a motorháztetőre, ő meg a lábaim közé áll.

- Szóval... - túr hajába. - úgy volt, hogy... azért nem mentem oda mert akik vertek... -közbevágok.

- Lukeék.

- Igen. Ők.

- Harry... tudom, hogy a nagyapám veretett meg. - bólint.

- Ha rájuk támadok azzal magamra haragítom, illetve az apámra a nagyapádat és apádat, és még jobban nem fogok rontani az eddigi helyzeten. Valamint meg is fenyegettek.

- Értem.

- Sajnálom. Tudom, hogy hülye voltam és nem akartam berúgni, mert megígértem, hogy nem fogok. Meg, hogy verekedtem Jaxel bár... azt nem annyira sajnálom, de...