Through Dark Secrets [H.S.]

56.rész - He is coming...

Miután Zayn sikeresen lenyugtat, felültet a kanapéra és hoz nekem egy pohár vizet.

- April, ez így nem mehet tovább. Elmegyünk egy orvoshoz.

- Nem akarok.

- Nem akarás kérdése. Indulunk. - mondja és kihúz a szobából. Mögöttünk jön Lou és útközben felszedjük Harry-t is. Egy épülethez visznek, ami inkább hasonlít egy házi börtönre, mint egy orvosi rendelőre.

- Hova hoztatok?

- Ebben az épületben olyan emberek vannak akik valaha maffiákba tartoztak, de bekattantak és ide kerültek. Itt van egy orvos, aki segíteni tud.

- Na nem. Én oda be nem megyek. - pattanok ki az autóból és elindulok visszafelé, arra ahonnan jöttünk, de nem jutok sokáig ugyanis Harry kap el hátulról és felemeve cipel magával.

- Harry! Engedj el! - ficánkolok, de ő ugyanúgy tart. Amikor beérünk Lou a recepcióhoz megy ahol eligazítást kap, majd bemegyünk az orvos rendelőjébe, de ő még nincs ott. Harry elenged, de nincs kedvem eltávolodni tőle ezért hozzábújok. Nem sokkal később megjelenik az doki és megkérdezi mi okból vagyunk itt. A fiúk mind rám néznek, de én nem válaszolok, ezért megteszi helyettem Harry és Zayn. Elmondják a problémát, majd a doki hozzám fordul.

- A te verziódat is szeretném hallani. - mondja, de én csak a fejemet rázom.

- Nem tudok újat mondani.

- Talán mégis. - de válaszom ugyanaz. - Rendben... milyenek ezek az álmok? Megijesztik? Megnyugtatják? Bármilyen érzelem? - és magam se tudom miért, de erre válaszolok.

- Először amikor ezt álmodtam, akkor szép volt az egész. De amikor felébredtem belőle féltem. Nem tudtam hová lettek.

- Értem.

- Mindig ugyanazt álmondja vagy van valami eltérés?

- Ugyanaz, minden mozzanata.

- Rendben. Felírok egy gyógyszert, az majd segít. Naponta kettőt kell szednie.

- Köszönjük. - mondja helyettem Harry. Ezután hazamentünk és egy órával később már a kezemben is voltak a pirulák. Elalvás előtt belémerőszakoltak egyet. Nem akartam bevenni. A gyógyszer látványa is taszított. És aznap éjjel az álmom sokkal rosszabbra fordult, mint azt gondoltam volna.

*1 hónappal később*
*Harry szemszöge*

April nyöszörgésére kelek fel. Azonnal felrázom. Félősen hozzám bújik és én igyekszem megnyugtatni. Amit az orvos felírt az első két hétben megtette a hatását, de azóta újrakezdődött, de most már álmaiban valaki mást lát. És félek, hogy ez most sokkal rosszabb. Sikerül megnyugtatnom, így visszaalszik. Nem sokára én is elalszom.

XXX

- April! Kérlek, ne csináld ezt! Tudod, hogy be kell venned a gyógyszert.

- Nem akarom.

- Kérlek! Fél pillanat, nem több.

- Nem! Nem akarom látni megint! - fogja a fejét.

- Nem fogod, itt vagyok. Nem lesz baj, oké? -mondom. Felé nyújtom a pirulát, de elfordítja a fejét. Felsóhajtok. - Babe... - csak a fejét rázza. -Kérlek. Ne kelljen... nem akarom, hogy erővel kelljen.

- Nem! NEM! - kiáltja és kiveri a kezemből a gyógyszert. Hátralök és folytatja a sikoltozást. -NEM AKAROM ÚJRA LÁTNI! - felpattanok és magamhoz vonom.