Through Dark Secrets [H.S.]

35.rész - Game over

- MI AZ ÉDES RETKES FASZOM!?! - hallom meg apám földrengető hangját. Tudom, hogy vége van. És innentől kezdve semmi jóra nem számthatunk. Sem én, sem Harry. Apa még ajtóban áll és Des is megjelenik mögötte. A kiakadása hasonló. Csak el szeretnék tűnni, köddé válni, vagy akármi. Tudtuk, hogy ez az egész kockázatos és hogy lesznek következményei. Nem azt mondom, hogy nem vállalom ezeket, de ez kb a lehetetlennel egyenlő, hogy ez akármilyen távon megéri, hogy mi ez után is együtt lehetünk. Vagy inkább azt mondom hogy egy légtérben. Reálisabb. Azt akartam, hogy valamilyen szinten legalább normális család legyünk, ezért vigyáztunk mind a ketten, de most már ezt is dobhatom a kukába. Sőt, szerintem mindent.
A két férfi egyszerre robban ki. Ott ülünk egymás mellett és nem bírom megállni, muszáj megfognom a kezét. Így sikerült legyőznöm azt is hogy visszaszóljak, vagy hasonló cselekedetet tegyek.
Hallgatni azt, hogy elhordanak minket mindennek és hogy most mennyire utálnak, elég szívfacsaró hallgatni, de nem is vártam mást. A nagy kiabálásra az ajtóba tolódnak a fiúk és Mia. Apám rájuk csapja az ajtót, de kevesebb, mint egy perccel később Lilly és Anne lép be. Lilly arcán egy kis meglepődés tükröződik, de aztán látom, hogy rájött arra, hogy erre céloztam a múltkori beszélgetésünknél. Anne sem tanusít nagyobb meglepődést. Szerintem sejtette, hogy ez van. Az ordítozás folytatódik egy darabig. Aztán apám a szekrényemhez lép és hozzám vágja az első cuccokat ami a kezébe akad. Fehér neműt és egy pólót, ami szerencsémre a Harrytől kapott, alváshoz használt pólóm. Des is ezt teszi Harryvel csak neki itt csak a fürdőgatyája van. Bármennyire szeretném hogy valaki -bárki- közbelépjen és leállítsa őket, ez nem történik meg.
Mindketten csak tűrjük. Mást úgysem tehetünk. Illetve tehetnénk, csak azzal még rosszabbá tennénk a helyzetet. Hallgatom a kettejük szájából jövő szitokáradatot. Legalább nem vernek meg. Azt akarom hogy vége legyen, minnél előbb. De történik olyan is amire nem számítottam.
Apa hirtelen ránt fel az ülő helyzetemből a hajamnál fogva.

- Hogy képzelted, hogy neki, pont neki adod oda magad?! Ennyit számítok én neked?!! -sziszegi az arcomba. Mondanám, hogy nem. Mondanám, hogy tudom, hogy ez egy hiba volt, de szeretem őt. Mondanám, hogy csak ő van nekem. Ezt ő is tudja. De nem mondok semmit, csak összeszorítom az öklöm, az fogaim és a szemeim. Ahol a hajamat markolja, iszonyúan ég a fejbőröm és abban is biztos vagyok, hogy jó pár szálat ki is tépett. Elkezd menni az ajtó felé és engem húz maga után, de hirtelen megáll. Nem látom mi történik, csak a két nő néz kissé ijedten.

- Engedje el! - hallom Harry halk, de parancsoló hangját.

- Kinek képzeled magad, hogy parancsolgatsz nekem?!

- Senkinek. De elengedi őt. Ezt nem teheti vele.

- A lányom és azt teszek vele amit akarok. - már nem bírom visszatartani, a könnyek kicsordulnak a szememből.

- Igen, a lánya. És én megfogom védeni, még ha meg is kell halnom. Megígértem, mert szeretem. - apa nem mond semmit, egy ideig farkasszemet néznek, aztán ellök magától. Alig bírom megtartani az egyensúlyom.

- Ha terhes leszel tőle, hozzám ne gyere. -kimegy a szobából Harry pedig magához húz. Nem érdekli, hogy Des még itt van, átölel és kapok egy apró puszit a fejem fájó részére. A csendet Des töri meg.

- Mióta tart ez? Mikor kezdődött el megint? -most először én szólalok meg. Egyenesen a szemébe nézek.

- Sosem volt vége. - int a fejével Harrynek és elhagyják a szobámat. Lerogyok az ágy szélére.
- Mondjátok amit akartok most. Most még meghallgatlak titeket. - újra beáll egy kis csend.

- Szerintem túlreagálják. -mondja Lilly. - Szar helyzet tényleg, de akkor sem tagadhatják le hogy legjobb haverok voltak és ha ez akkor történik akkor rohadtul örültek volna az egésznek.