70. fejezet
Március
Már több mint egy hónapja nem láttam Christ. Jobb is így. Nem is akarom látni soha többé.
Niall egyre többet jár hozzánk. A többiek és anyu is azzal nyaggatnak, hogy mondjam el neki az igazat, de valahogy nem megy. Félek. Félek a saját érzéseimtől. A szívem mélyén tudom, hogy szeretem, de magamnak is félek ezt bevallani.
Fáradtan dőltem be az ágyba. Bellenek már adtam jó éjt puszit. Niall már vagy egy fél órája elment.
Bedőltem a hatalmas francia ágyba, majd a gondolataim társaságában aludtam el.
Másnap reggel korán ébredtem. Bevittem Bellet az oviba, majd siettem dolgozni. A napom unalmasan telt. A számlákat néztem át, majd délután hazamentem.
Amikor hazaértem anyu épp a játszótéren volt Bellel. Helyettük más fogadott. Niall...
Nagyon dühösen nézett rám.
- Szia – mondtam mosolyogva – mi a baj?
- Szerinted? Találgass!
- Niall, nincs kedvem barchobázni. Nyögd ki, mit akarsz!
- Magyarázatot!
- Mire?
- Vajon mire?
- Niall! Mit akarsz?
- Már mondtam!
- Nekem ehhez nincs kedvem!
- Nincs? Tényleg? Nekem meg a hazudozáshoz nincs kedvem!
- MI van?
- Mia! Hogy tehetted?
- Mit? Niall, mi bajod van? Nyögd már ki végre!
- Ez a bajom! Ez itt! - mutogatott saját maga és én köztem.
- Kérlek, érthetően!
- Mit mond neked az, hogy május, szálloda – lefehéredtem.
- Te-tessék? E-ez hogy jön ide?
- Úgy, hogy titkolóztál, a barátaimat rávetted arra, hogy hazudjanak nekem. Becsaptál és ami még rosszabb, becsaptad a lányodat... a lányunkat – a mondat végére lecsillapodott a hangja.
- Niall... én...
- Nem! Hagyj elmenni! Soha többé nem akarlak látni! Szerettelek Mia! Eddig a pillanatig! Most inkább csalódott vagyok! Végre azt hittem, hogy találtam valakit, de... te is ugyan olyan vagy, mint a többi!
- Niall –kiáltottam utána sírva – kérlek, hallgass meg! Niall... - a könnyek áztatták az arcom. Zokogtam és összeroppanva néztem, ahogy a fekete Range Rover elhagyja az utcát. Ahogy az ember, akit szeretek, elhagy engem. Elrontottam. Nagyon elrontottam.
Bezárkóztam a szobámba. Csak sírtam és sírtam.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám...
- Tessék, itt Mirande Scott.
- Jó estét. Dr. Adams vagyok a Londoni kórházból. Ismeri ön Niall James Horant?
- I-igen. Mi-mi történt vele? – estem kétségbe.
- Sajnálom, de... Mr. Horan autóbalesetet szenvedett
- Ho-hogy van?
- Sajnálom, de Mr. Horan életét vesztette... - NEM! Az nem lehet! A telefon kiesett a kezemből. Nem... nem... nem... Nem halhatott meg... Nem...
Izzadtan ébredtem. Ránéztem az órára. Hajnali 3. Csak egy rossz álom volt. Csak egy rossz álom volt. Nyugtatgattam magam. Mély levegőt vettem, majd kimentem a fürdőbe. Megmostam a könnyes arcom, majd megpróbáltam visszaaludni.