Kérlek... [n.j.h. hun]

Untitled Part 37

36. fejezet

Lassan nyitottam ki a szemeim. Az alkarom csiklandozta valakinek a haja és levegővétele. Oda néztem. Niall hajtotta a fejét a korházi ágy szélére. Egy széken ült és onnan dőlt az ágyra. Nem ébresztettem fel, hanem az előző estét próbáltam felidézni, de semmi. Megint visszanéztem rá. Vajon egész este itt volt? Nem Mia, visszament a szállodába és reggel idejött majd csak úgy rádőlt az ágyra. Miután befejeztem a saját magammal való vitám (?), észrevettem, hogy Niall ébredezni kezd. A következő pillanatban kék íriszei megtalálták az én barnáimat.

- Mia! – kapott észbe – édes istenem, úgy aggódtam. Hogy érzed magad?

- Egész jól. Mi történt?

- Veszekedtünk, aztán te összeestél. Azt hittem szívrohamod van, mert olyan tüneteid voltak. Besiettem veled, aztán a doki mondta, hogy nyugodjak meg, csak pánikroham – mondta el egy szuszra – Mia, miért nem mondtad, hogy pánikbeteg vagy?

- Mert nem volt fontos.

- Nem volt fontos? Mia, fuldokoltál, fal fehér voltál és izzadtál. Én azt hittem, hogy meg... hogy meg fogsz...

- Niall, élek. Ne fújjuk fel a témát. Legközelebb majd jobban figyelek a gyógyszereimre is.

- Mia, én sajnálom. Ha nem húzlak fel, akkor...

- Hagyjuk. Mit mondott a doki? Mikor mehetek haza?

- Még ma. Kivettem magunkat a szállodából is, mindent bepakoltam már a kocsiba. Ha innen elengedtek téged, megyünk vissza Angliába – mondta, mire bólintottam.

Miután mindent elintéztünk a kórházban, elköszöntünk és beültünk az autóba. A repülőutat megint végig aludtam.

__________________________________________________________________________________________

Köszönöm az 1,4k megtekintést *-*

Nem is tudjátok, milyen sokat jelent <3

Sok sok puszi mindenkinek *-*

sietek a kövivel ;)